Ezt a festményt akarják eltávolítani a múzeumból a #metoo kampányra hivatkozva
2017-re valószínűleg úgy fogunk visszaemlékezni, mint arra az évre, amikor végre megtettük az első lépést azért, hogy az erőszak, a szexuális bántalmazás ne lehessen része a társadalmunknak.
Ezeket láttad már?
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a Harvey Weinstein-ügy kirobbanása, a #metoo kampány, országokon, kontinenseken átívelő hatása akármilyen jelentősnek tűnik, alapvetően még nem változtatott meg semmit. Az, hogy sokan, sőt rengetegen kezdtek el beszélni a szexuális bántalmazásról, azokról a rendszerekről, amelyek támogatták, eltűrték, elhallgatták az ilyen eseményeket, egyrészt fájdalmas, másrészt viszont szükséges első lépés volt ahhoz, hogy megváltoztassuk ezeket a rendszereket, hogy kezelni tudjuk, és visszaszorítani az ilyen jellegű visszaéléseket. Hiba volna azt gondolni, hogy most, hogy kiteregettük a szennyest, meg is oldottuk a problémát. Sajnos nem így van. A jövőben még többet kell tennünk azért, hogy ez ne fordulhasson elő, arra kell nevelni a következő generációkat, hogy ismerjék fel, és ne fogadják el a szexuális visszaélést, zaklatást, erőszakot. Hogy azonnal természetellenesnek és hazugnak ismerjék fel azokat a rendszereket, amik természetesnek próbálják feltüntetni a szexuális visszaélések bármilyen formáját. Ki kell építenünk egy hatékony jelzőrendszert, ami segítségére lehet azoknak, akik ilyenfajta visszaéléseket tapasztalnak a környezetükben - segítenünk kell egymásnak.
Sok a dolgunk, 2017-ben egyelőre csak azt konstatálhatjuk, hogy talán elindultunk ezen az úton. Az viszont biztos, hogy egy dologra semmi szükség nincs: a felesleges hisztériakeltésre. Például arra, hogy a #metoo kampány sikerét olyasmire használjuk fel, ami félrevezet, eltérít a céljainktól. Márpedig bármennyire is jó szándékú Mia Merrill interneten közzétett petíciója, és hiába támogatták már 10 ezernél is többen a kezdeményezését, pontosan ezt teszi, eltéríti a kampányt az eredeti céljaitól, és hisztériát kelt.
Olvastad már? A divatfotózás egyik legnagyobb ikonját szexuális zaklatással vádolják
Mit is akar Mia Merrill? Nem mást, mint hogy a New York-i Metropolitan múzeum távolítsa el a kiállításáról a lengyel-francia festő Balthus egyik festményét. A Thérése álmodozása című képen egy fiatal lány látható, ahogy csukott szemmel, a fejére kulcsolt kézzel, és félig széttárt lábbal ül. A petíció szerint ez a festmény zavart kelthet az emberekben, romantikusnak tünteti fel a leskelődést, és a pedofíliát. Merrill a petícióban hangsúlyozza, hogy nem akarja, hogy cenzúrázzák a képet, vagy hogy végleg eltávolítsák (igaz, a petíció címében konkrétan az eltávolítás szó szerepel), csak azt, hogy felhívják a látogatók figyelmét arra, hogy egyesek számára sértő és összezavaró lehet Balthus műve.
Balthus festménye, ami ellen tiltakoznak:
Ismerjük el, a festő több más képe még ennél is sokkal meghökkentőbb, nem ez az első eset, hogy a képeit szemlélők nehezen birkóznak meg a festményein megjelenő témákkal, amelyek valóban megidézik a gyerekkori szexualitást, nem először vádolják pedofíliával sem. De! Ugyan melyik múzeum nincs zsúfolásig olyan festményekkel, amelyek alkalmasak a megbotránkoztatásra? Csak a legismertebb példát említve, Bosch-t nem kellene eltávolítani? Francisco Goya mellé nem kellene Stop-táblát állítani? A művészet kérdéseket tesz fel az embernek, gyakran kellemetlen, és nehéz kérdéseket. Ha zavarba ejtő gondolataink vannak egy festményt nézve, akkor nem biztos, hogy a festményről árul el akármit is, lehet, hogy sokkal inkább magunkról. A Thérése álmodozása ráadásul 1938-ban keletkezett, a múlt cenzúrázásnak amúgy sincs semmi értelme, a jelen problémáit kell megoldani, ebbe belekeverni a #metoo kampányt kifejezetten káros. Merrill téved, amikor azt gondolja, hogy bárkit is megvéd a káros művészettől, nem akarjuk most előcitálni, hogy ki mindenki lépett fel a káros művészetek ellen, és mi lett annak a következménye, de az biztos, hogy a Metropolitan múzeum nagyon helyesen nem enged a nyomásnak.
