Illés Fanni: ˝Műtét jár annak, aki annyira béna, hogy képes leesni az ablakpárkányból¨
Február óta történt pár dolog, amit több részletben, képekkel illusztrálva megpróbálok elmesélni.
Ezeket láttad már?
Nos, az ember képes mindig olyan dolgokat produkálni, amin sokszor maga is meglepődik. Ez nekem már szokásommá vált, és mindig sikerül valami maradandót alkotnom, amire borzasztóan büszke a környezetem. (Na jó, ezzel a kijelentéssel lehet kissé túloztam.)
Íme a legfrissebb mutatványom:
Műtét jár annak, aki annyira béna, hogy képes leesni az ablakpárkányból. Mázli, hogy nem kifelé zuhantam.
A csont ugyan kiugrott a könyökömből, nyugi, pánikra semmi ok, némi segítséggel, de visszakerült a helyére.
Műtét előtt és után.
A sebem 1 nappal és 7 nappal a beavatkozás után.
Itt meg kell köszönnöm Dr. Béres Györgynek és a Kastélypark Klinika dolgozóinak a kiváló munkáját. Csak ajánlani tudom doktor urat, hiszen már 2 éve járok Hozzá és mindig a segítségemre volt. Egész egyszerűen profi!
Egyébként egy lábak nélkül élőnek - személyes tapasztalat alapján - nem túl egyszerű mellőzni az egyik karját. Aki ismer az tudja, az otthonomban mindig a földön mászva közlekedem. Mindenhova felmászok, igen, oda is ahova nem kéne. Ezekután el tudja mindenki képzelni, hogy mennyire kiszolgáltatott helyzetben voltam a maradék kezemmel az esést követően. Ez első napokban, amikor egy kézzel tudtam csak hajtani magam a kerekesszékben, akkor csak körbe-körbe forogtam. Nem sokat haladtam, na.
A történet pikantériája az az, hogy a riói Paralimpia előtt nem ez a könyököm sérült le, így annak a helyrehozatala még várat magára. Szerintem mire 40 leszek, addigra az összes ízületem ki lesz cserélve. Basszus, még jó, hogy nincsenek lábaim.
A műtétet követően két héttel már a hódmezővásárhelyi edzőtáborban "rehabilitálódtam", ahol nagyjából helyre is jött a kezem. Megdöbbentő volt tapasztalni, hogy a testem mikre volt képes és milyen gyorsan fel tudott épülni. Nemsokkal utána már Dániában próbálkoztam a versenyzéssel - erről hamarosan írok…
Illés Fanni
