A romkom nem hallott - A Végállomás: esküvő már a mozikban és halálra fogod röhögni magad rajta
Az utóbbi években arra a szomorú következtetésre kellett jutnunk, hogy nemcsak nincsenek már (vagy nem készülnek) jó gimis filmek, sorozatok – emlékezz csak az Amerikai pitékre, a Beverly Hills-re vagy akár a Gossip Girl sorozatokra -, de a romantikus vígjátékok is mintha a feledésbe merültek volna. Helyüket átvették a nevetségesen nagy költségvetésű hollywoodi szuperprodukciók, természetesen a szuperhősös Marvel és DC-filmekre, illetve társaikra gondolunk, és ahelyett, hogy beülnénk, egy kellemes lélekmelengető, csajos filmre szombat délután, a minél hangosabb, minél brutálisabb, minél izgalmasabb akciókat választjuk.
Ezeket láttad már?
Szerencsére, a helyzet kezd jobbra fordulni, és bizony Hollywood is érzékeli, hogy igenis szükségünk van a romkomokra (és a gimis filmekre is – a 13 Reasons Why, a Kszi, Simon vagy a To All the Boys I've Loved Before sikerei mind-mind ékes bizonyítékai ennek), és nemcsak a 40+-os közönségnek, akiknek az elmúlt pár évben egyre több ilyen témájú filmmel kedveskedtek, hanem ősszel már izgatottan várhatjuk Jennifer Lopez Álommelóját, vagy a már a mozikban látható Végállomás: esküvőt.
A Victor Levin által rendezett "anti-romantikus vígjátéknak" aposztrofált film a 90-es évek két imádott sztárját, a Mátrix-filmekből jól ismert sármos Keanu Reevest és az örökifjú kétszeres Oscar-díjra jelölt Winona Rydert hozza ismét össze, aki az utóbbi időben a Stranger Things Netflix-sorozatban alakított felejthetetlent. Ryder és Reeves ismét bizonyítják, hogy mennyire remekül működnek együtt a mozivásznon, hiszen ez már a negyedik közös filmjük a Drakula, a Kamera által homályosan és a Pippa Lee négy élete után.
Hogy mi?? Keanu Reeves és Winona Ryder titokban összeházasodtak??!
Hogy mi?? Keanu Reeves és Winona Ryder titokban összeházasodtak??!
A Végállomás: esküvő (16), amint a címe is elárulja, egy olyan esküvőről szól, amit egy Isten háta mögötti kaliforniai kisvárosban szerveznek meg, így keveredik oda a két főszereplő, Frank és Lindsay. Már megismerkedésük is arra predesztinálja őket, hogy a kétnapos hacacáré alatt végig egymással vitatkozzanak, amit hevesen meg is tesznek, és cinikus, életunt személyiségükből fakadóan borzasztóan kellemetlenül érezzék magukat egy olyan esküvőn, amire soha nem is akartak eljönni.
De persze, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a két vendég között azonban több közös van, mint gondolnák, és ez nemcsak a fiatal pár iránt érzett utálatukban nyilvánul meg, hanem minél többet beszélgetnek egymással - és ebből nagyon sok van -, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy őket a Jóisten is egymásnak teremtette, bármennyire is küzdenek ellene, és hiába ők a világ két legcinikusabb, legantiromantikusabb embere.
"Végre egy igazán őszinte film arról, hogy milyen nehéz is a sok `poggyásszal`, amit magunkkal hordozunk újra szerelemre lelni. Frank és Lindsay nem félnek kimondani az igazságot, hogy mennyire sok fájdalom érte őket, és hogy a sok szenvedés milyen cinikussá képes tenni az embert egy idő után."
A film első jelenétől kezdődően teljesen nyilvánvaló, hogy ők egy adott ponton össze fognak jönni, úgyhogy ebben semmi meglepetés nincs és nem is árultunk el vele nagy titkot, azonban az, ahogy egymással beszélgetnek – a film egésze konkrétan kettejük párbeszédéből áll, ami a Mielőtt felkel a Nap-filmeket idézi bennünk úgy, mint diskurzusaik témája és intellektusuk is – egyáltalán nem teszi ezt ennyire nyilvánvalóvá, viszont rengeteg vicces szituációnak és poénnak ad teret. Azt azonban a végéig nem tudjuk meg, hogy több is lehet-e köztük egy nyári kalandnál vagy sem.
Ez a nem annyira szokványos narratíva bár rendkívül szórakoztató, kellőképpen fárasztó is, úgyhogy bár ilyet szinte soha nem tanácsolunk, ennek a filmnek az esetében inkább azt javasoljuk – hacsak nem beszélsz kiválóan angolul, így nem kell annyira követned a feliratot -, hogyha teheted, magyar szinkronnal nézd, mert sokkal élvezhetőbb és követhetőbb lesz számodra, mint eredeti nyelven.
Tény, hogy a Végállomás: esküvő nem egy szokványos romantikus vígjáték, azonban vitathatatlanul ebbe a kategóriába sorolható, és ezáltal ékes bizonyítéka annak, hogy a romkom igenis feltámadt, és legalább akkora szükségünk van rá, mint az erős, komplikált és árnyalt női karakterekre.
Forgalmazza a Vertigo Média
