Semjén Nóra: „Aki szereti a gyerekét és igyekszik jól csinálni, az már nem lehet rossz anya”

Nórira 2020 áprilisában, az első karantén kezdetén figyelt fel a nagyvilág, amikor megosztotta első, azóta ikonikussá vált posztját. A videóban törökülésben ül egy jógaszőnyegen, a háttérben üvöltenek a gyerekei, ő pedig a jógi-influencerektől ismert módon vezeti fel a relaxációs gyakorlat utasításait.

Amikor már felkészültünk a lefelénéző kutya vagy a yoga nidra eljövetelére, váratlan fordulat következik: Nóri lehúz egy pohár vörösbort, ezzel bemutatva a legmegnyugtatóbb, és egyben legkönnyebben elsajátítható ászanát. A rögtönzött stand-up négy nap alatt elérte az egymillió megtekintést, és ezzel el is indult a projekt, aminek állomásait azóta Anyakivan név alatt publikálja Nóri.

Poénvideóból társadalmi érzékenyítés

„Márciusban, tizenöt év után elveszítettem az állásom. A karantén és a hirtelen jött munkanélküliség egy nehéz élethelyzetet eredményezett, bizonytalanság vett körbe, hogy hol, mit fogok dolgozni, vajon meddig tart majd ez a helyzet. Mindeközben helyt kellett állnom anyaként, tanítóként és szakácsnőként úgy, hogy a közösségi médiából meg ömlik ránk a tökéletesség.

Mindenki süt, jógázik, remekül érzi magát. Ekkor csináltam meg a jógás-boros videóm, ami váratlan népszerűségnek örvendett. Nem gondoltam, hogy ennyi embernek fog tetszeni. Itt döntöttem el, hogy megmutatom az anyukáknak, hogy nincsenek egyedül” - meséli.

Elindult az anyák hete: A nők előtt tiszteleg a GLAMOUR digitális lapszáma, Stana Alexandrával és édesanyjával a címlapon

Szerencsés egybeesés, hogy Nóri rendszeresen besegít a férje videós projektjeiben, így magabiztosan szerkeszt és a kamerától sem jön zavarba. Az első poszt sikerén felbuzudva magabiztosan folytatta a tartalomkészítést: eleinte vicces videókat posztolt a családi élet viszontagságairól, majd szépen lassan átállt a komolyabb hangvételű tartalmakra, és úgy szólította meg az édesanyákat, ahogy valójában mindenkinek szüksége lenne rá.

Nem baj, ha tökéletlen

„A legtöbb anyában közös az állandó bűntudat, amiért nem vagyunk elég jó szülők. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mindenki így érez, mindenki szembesül nehézségekkel. Senki sem tökéletes, de mindannyian erre törekszünk. Egy picit legyünk elfogadóbbak és megbocsátóbbak önmagunkkal szemben!” – figyelmeztet.

Hiszen gondoljunk csak bele: a gyerekvállalás legelső lépéseitől kezdve rengeteg irreális elvárással kell szembenéznie egy kismamának. Hiszen milyen a nagybetűs, ideális édesanya? Az első próbálkozásra, tervezetten esik teherbe, takaros, csinos, vidám mind a kilenc hónapban, babája megszületése után pedig minden percét a gyermeke mellett, fülig érő szájjal mosolyogva tölti.

Ha már nagyobbacska a gyerek, akkor kézműves foglalkozást tart neki vagy leckét írnak, és mindeközben arra is jut ideje, hogy ellássa a ház körüli teendőket, építse a karrierét, és szexi fehérneműben parádézzon a párjának esténként. Na persze! Nóri felismerte azt, amit mindannyian tudunk, de kevesen merünk kimondani: a fent vázolt kép csupán illúzió, tökéletes anya nem létezik. Úgy gondolja, hogy amikor anyukákhoz szólunk, fontos, hogy megtaláljuk azt az arany középutat, ami a valóságról szól riogatás és túlzott optimizmus helyett.

Na de milyen az „elég jó” anya?

„Nagyon szereti a gyerekét, és nyitott arra, hogy fejlődjön, még jobb legyen. Szerintem nagyon fontos, hogy ne ostorozzuk magunkat, hanem fogadjuk el azt az anyát, aki belőlünk kijön, ahogy mi tudjuk csinálni. Ha megfeszülök sem leszek teljesen más ember, de rengeteg módszer, irodalom és szakember segít abban, hogy a lehető legjobb szülőt hozzuk ki magunkból. Szerintem az a legfontosabb, hogy az ember szakítson időt, legyen jelen a gyermeke mellett” – teszi hozzá Nóri, aki posztjaiban nemcsak a saját véleményét fejti ki, de gyakran megszólalt szakembereket, például pszichológusokat is.

A témák közel sem csak a kismamáknak szólnak: Nóri az anyaság többi szakaszára is kitér, és őszintén, tabumentesen mesél arról, milyen az élet az iskoláskorú gyerekek mellett, milyen problémákat okozott az online tanítás, vagy milyen témákat érintenek a családi beszélgetéseken. Kiemelten fontos számára, hogy gyerekeit toleranciára és tudatosságra nevelje.

Mi az az anyaseb és miért fontos, hogy felismerd és foglalkozz vele?

„Óriási klisé, de mégis igaz: minden az önmagunk elfogadásával indul. A gyerekek mintákat követnek. Ha a szülő toleráns önmagával és a társadalommal szemben, akkor ezt tanulja meg a gyerek is. Azt gondolom, hogy attól izgalmasabb a világ, hogy sokszínűek vagyunk.

A gyerekeket nem szemellenzővel kell nevelni, jó, ha látják, hogy milyen emberek élnek a világban. Feketék-fehérek, szegények-gazdagok, sérültek-egészségesek, és mind-mind emberek vagyunk. A társainkat a tetteik alapján kell megítélni” – mondja el Nóri, aki az őszinte, nyílt kommunikációt preferálja családon belül is, és szerencsére nyitottsággal reagálnak rá gyerekei.

Útravaló Nóritól

Bár Nóri szívesen megosztja tapasztalatait és véleményét a gyereknevelésről, nem tiszteleg a „megmondóember” szerepében. Posztjai üzenete egyszerű, mégsem lehet eleget hangsúlyozni: nem a tökéletesség a cél, hanem a folyamatos fejlődés. És hogy mi ennek az eszköze? Hogy ne a közösségi média által közvetített fals családmodellhez hasonlítsuk magunkat, hanem merjük kifejezni gyengeségeinket és szükségleteinket is.

Stana Alexandra: „Olyan jó anyukája szeretnék lenni a gyerekemnek, mint amilyen az enyém nekem”

„Szerintem ameddig kritizáljuk magunkat, addig fejlődünk is. Azzal nincs semmi gond, ha megvizsgáljuk, hogy jól csináljuk-e, de az önmarcangolás nem old meg semmit. Ha egy belső hang folyamatosan leolt bennünket, saját magunk ellenségei leszünk. Időnként muszáj megjutalmazni magunkat, legyen szó egy kád meleg vízről vagy egy csokor virágról, egy jó vacsiról, vagy egy barátnőkkel töltött estéről. Megérdemeljük, hogy jól tudjuk érezni magunkat a bőrünkben. Aki szereti a gyerekét és igyekszik jól csinálni, az már nem lehet rossz anya!”