Szépülj és jótékonykodj! - Indul a Beauty Tour


Május végétől útjára indítjuk az első GLAMOUR Beauty Tour rendezvényünket, hogy tíz hétvégén át, az ország tíz különböző plázájában találkozhass a GLAMOUR profi szakembereivel. A kijelölt hétvégéken és helyszíneken remek kényeztető programokkal várunk. Vásárolj a kijelölt dátumokon és helyszíneken a GLAMOUR Beautysarokban néhány impozáns kincset, mi pedig a bevételből származó teljes összeget a NANE, azaz a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesületnek ajánljuk fel.

 

Tudtad, hogy Magyarországon minden ötödik nő él vagy élt valaha olyan kapcsolatban, ahol partnere rendszeresen testileg bántalmazta őt? Hazánkban a családon belüli erőszak hetente legalább egy nő életét követeli. Egy nőnek nyolcszor annyi esélye van arra, hogy a férje vagy élettársa ölje meg, mint hogy egy idegen támadó (rablógyilkos, ismeretlen nemi erőszak elkövető és a többi) általi gyilkosság áldozata legyen. 

A NANE, azaz a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület azzal a céllal jött létre 1994-ben, hogy fellépjenek a nők és a gyerekek ellen elkövetett erőszakkal szemben. Az Egyesület közhasznú, non-profit, nem-kormányzati szervezet. Az Egyesület egyéni, közösségi és társadalmi szinten is tevékenykedik, így mindig szükség van a támogatásra.

"Nem élteti, hanem elsorvasztja őket" - A nők elleni erőszakról beszélgettünk

1. ábra Tóth Györgyi (balról) és Horváth Éva (jobbról)

Az elmúlt félévben világszerte egyre több szó esik a nők elleni erőszakról, illetve arról, hogy hogyan lehet fellépni a bántalmazók ellen. Magyarországon is több olyan eset került napvilágra, amelyek kapcsán végre elkezdtünk beszélni erről a témáról, miközben az is kiderült, hogy az elmúlt évtizedekben rendszerszintűvé vált a hallgatás. A GLAMOUR Women of The Year gálán 2018-ban Az év hősnői a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) munkatársai lettek. Az Egyesület lassan negyed százada lép fel hazánkban a nők és a gyerekek ellen elkövetett párkapcsolati és családon belüli erőszakkal szemben. Tóth Györgyi és Horváth Éva, a NANE szakértői válaszoltak kérdéseinkre.

Magyarországon minden ötödik nő él vagy élt valaha olyan kapcsolatban, ahol partnere rendszeresen testileg bántalmazta őt. Hazánkban a családon belüli erőszak hetente legalább egy nő életét követeli. Egy nőnek nyolcszor annyi esélye van arra, hogy a férje vagy élettársa ölje meg, mint hogy egy idegen támadó (rablógyilkos, ismeretlen nemi erőszak elkövető és a többi) általi gyilkosság áldozata legyen.

Hol kezdődik a nők elleni erőszak? A közvélemény számára ? legalábbis sokszor így tűnik ? nehezen megfogható ez a probléma. Talán azért, mert nem is beszélünk róla annyit, amennyit kellene?

Tóth Györgyi: Valóban kicsit nehéz lehet kiigazodni azon, hogy mikor beszélünk simán rosszul működő kapcsolatokról, melyekben sok a bántás, veszekedés, és mely esetben számít a kapcsolat bántalmazónak. Ha a kapcsolatban hatalmi különbség van jelen, ha csak az egyik fél akarata érvényesül a jelentős dolgokban, ha ő irányít, ő a főnök, akkor az nem tekinthető egyenlő kapcsolatnak. A bántalmazás nem egyszer-egyszer előforduló kölcsönös bántás, hanem egyirányú, rendszeres, és módszeres. Ha a párból az egyik ember fél, hatalmi szempontból alulmarad és ismétlődő erőszaknak van kitéve, akkor az bántalmazó kapcsolatnak minősül.

Milyen formái vannak a bántalmazásnak?

T.GY.: Megjelenhet szóban (becsmérlés, leszólás), testileg (lökdösés, megszorítás, ütések, fojtogatás, kizárás, bezárás), lelki szinten (levegőnek nézés, titkolózás, fontos döntésekből való kizárás). Ezen kívül a szexualitás terén is megjelenhet erőszak (nem kívánt érintések, nem kívánt szexualizált légkör teremtése, a szexuális önrendelkezés figyelmen kívül hagyása, belemanipulálás különböző szexuális dolgokba, amiket a másik nem akar, akár rábeszéléssel, akár kérleléssel, akár érzelmi zsarolással). Beszélünk még társadalmi-gazdasági erőszakról, ami a társadalmi és gazdasági erőforrásoktól való elszigetelést jelenti. Társadalmi erőforrások lehetnek a családi, baráti, munkahelyi kapcsolatok, gazdasági pedig például a pénz vagy pénzszerzési lehetőség, idő. Ilyen értelemben az is egyfajta elnyomás, ha a pár tagjai közül mindig az egyiknek kell a házimunkát végeznie, vagy a kapcsolatot érzelmileg ápolnia, hiszen így azt az időt, amit akár magára is fordíthatna, a közös élet zökkenőmentességének megteremtésével tölti. A bántalmazó kapcsolatban élő nők sokszor egyre rosszabbul érzik magukat: a kapcsolat nem élteti, hanem elsorvasztja őket, elveszi az erejüket, a határozottságukat. Sokszor a környezet is észreveszi, hogy rosszabbul vannak, lehangoltak, csak árnyékai régi önmaguknak. Észre lehet venni a bántalmazó kapcsolatokra jellemző ciklikusságot is, amelyben az erőszakos időszakokat sokszor egy érzelmileg nagyon pozitív időszak követi, a bántalmazó sok ígéretet tesz a változásra, ezzel próbálja eloszlatni az áldozat rossz érzéseit és szakítási szándékát, de ezekről sajnos idővel kiderül, hogy csak üres fogadkozások.

Miben és hogyan tud segíteni a NANE azoknak a nőknek és gyerekeknek, akik párkapcsolati vagy családon belüli erőszak áldozatai?

T.GY.: A segélyvonalunkra telefonálóknak első lépésként felmérjük a helyzetét és a szükségleteit, majd ebből kiindulva adunk neki információt a bántalmazás természetrajzáról, a rendszer működéséről, a lehetőségeiről. Sokszor végzünk kockázatelemzést (a bántalmazó kapcsolatból való kilépés az egyik legveszélyesebb szakasza a kapcsolatnak az áldozat számára), megerősítjük a hívókat, közösen feltérképezzük az erőforrásaikat. Információs anyagokat küldünk nekik, továbbirányítjuk őket. Nem csak a segélyvonalon dolgozunk érintettekkel, hanem személyesen is: rendszeresen tartunk ?Erő a változáshoz? csoportokat olyan nőknek, akik bántalmazó kapcsolatban éltek, és ezt szeretnék feldolgozni, szeretnének a bántalmazás hatásain túljutni, azokat semlegesíteni.

A túlélőknek egy közösségi fotóprojektet is indítottunk nemrégiben #vanképemhozzá címmel, melyben képeket, fotókat gyűjtünk, melyekkel az érintettek reflektálnak az általuk megélt bántalmazó kapcsolatra, és pár sort írnak a történetükről is. A képekből már tartottunk egy kiállítást, de továbbiakat is tervezünk, valamint a kezdeményezés fontos hozománya volt, hogy a képet beküldő érintetteket közel hozta egymáshoz, egyfajta szűkebb támogató csoport alakult ki. Ezeken kívül a megelőzéssel is foglalkozunk: rendszeresen tartunk iskolai foglalkozásokat annak a korosztálynak, akik az első komoly párkapcsolataikat kezdik, mégis nagyon keveset hallanak arról, hogy mitől lesz egyenlő egy kapcsolat, mi megengedhető és mi nem, melyek a korai figyelmeztető jelek. A fiatalok nagyon szeretik ezeket a foglalkozásokat, megmozgatja őket a téma, nagyon bevonódnak. Emellett pedig közvetett módon, szakemberképzésekkel is segítjük az áldozatokat, hogy azok, akik kapcsolatba kerülnek érintettekkel, jobban felismerjék a bántalmazást és hatékonyabban tudjanak segíteni. Kidolgozott képzéseink vannak külön szociális szakemberek, pedagógusok, pszichológusok, rendőrök, bírák számára.

Hányan és hogyan, milyen időbeosztásban dolgoztok az egyesületnél?

Horváth Éva: A NANE Egyesület tevékenysége nagyrészt önkéntesekre épül: ők dolgoznak a segélyvonalon, standolnak a különböző rendezvényeken, találkoznak újságírókkal és szakdolgozókkal, tartanak ?Szívdobbanás? foglalkozásokat fiataloknak, önkéntesek szervezték a #vankepemhozzá kiállítást is. Ezen kívül persze folyamatosan pályázunk, hogy fenn tudjuk tartani az Egyesületünket, és ebből adódóan időnként néhány embernek tudunk fizetett feladatokat is adni (de természetesen ők is végeznek továbbra is önkéntes munkát is). A létszám változó: az önkéntesek körülbelül 20-30-an vannak, a kemény mag körülbelül 10-15 fő, a többnyire részmunkaidős munkatársak száma 2-6 fő között változik, az aktuális támogatások, projektek függvényében.

Számotokra lelkileg mennyire megterhelő ez a munka? Nem nehéz feldolgozni, hogy nap mint nap olyan munkát végeztek, ami bántalmazással kapcsolatos?

H.É.: Mivel mi is, mint minden segítő, a személyiségünkkel dolgozunk, fontos odafigyelnünk, hogy mi jól és rendben legyünk. Ennek elősegítésére már az önkéntes képzésben nagy hangsúly fektetünk az önismereti vonalra, valamint rendszeres havi szupervízió működtetünk a segélyvonalas önkéntesek számára. A segélyvonalon és a személyes segítésben is sokszor nagyon nehéz történeteket hallunk, és előfordul, hogy nehéz ezekkel együtt élni, de sok önkéntesnek éppen az segít, hogy tudja: azzal, hogy részt vesz a nők elleni erőszak áldozatainak segítésében, már sokat tett ez ellen a társadalmi jelenség ellen, hogy ő inkább a megoldás, és nem a probléma része.

Mennyire védi a magyar jelzőrendszer és jog a nőket? Van még hová fejlődnünk ebben a kérdésben?

H.É.: Annak ellenére, hogy van már néhány jogszabály, ami jól használható lenne (például a kapcsolati erőszak tényállás a Büntető törvénykönyvben vagy a megelőző távoltartás, amit a neve ellenére inkább csak akkor rendelnek el, ha már nagyon súlyos erőszak történt), a bántalmazott nőknek az az általános tapasztalata, hogy a hatóságok és intézmények nem védik meg őket, az igazságszolgáltatás pedig gyakran elfogult a bántalmazók javára. Az áldozatok megkérdőjelezése, és az áldozathibáztatás sajnos nem csak a laikusok, hanem a szakemberek körében is általánosnak mondható. Nagyon sok szakember tévhitekben gondolkozik a családon belüli erőszak esetekkel kapcsolatban, és ezért nem szakszerűen áll az esetekhez.

Mi az oka annak, hogy Magyarország még mindig nem ratifikálta az Isztambuli egyezményt?

H.É.: Nagyon nagy szükség lenne emiatt az Isztambuli egyezmény ratifikálására, de úgy tűnik, jelenleg sajnos nincs jelentős politikai akarat arra, hogy ez megtörténjen. Pedig egy képviseleti demokráciában a politikusoknak ugyanúgy feladatuk a nők érdekeinek a képviselete, még akkor is, ha köztük éppen kevesen vannak a nők. A nők is szavaznak, már csak ezért sem érdemes figyelmen kívül hagyni őket.

Az elmúlt hónapokban rengeteg szó esett a nők elleni erőszakról világszerte. Érezhető egyfajta "tudatosodás" Magyarországon?

T.GY.: Mindenképp érezhető egyfajta érzékenyedés és tudatosodás, és hogy egyre szélesebb körben számít normának a nők elleni erőszak esetek komolyan vétele, az áldozathibáztatás kerülése, még ha a gyakorlat szintjén nem is mindig sikerül ezt megvalósítani.


Hozzátok többen fordulnak az utóbbi időben, mint korábban?

T.GY.: A segélyvonalunk most is és mindig is elég telített volt, így azt nehéz lemérni, hogy az érintettek közül többen keresnek-e minket. A szakemberek, újságírók részéről mindenképp érezhető az érdeklődés élénkülése irányunkban és az hogy egyértelműen a téma szakértőjeként kezelnek minket. Mindemellett a #metoo kampány során megjelent reakciók azt is mutatják, hogy a fizikai erőszakot az emberek nagy része elítéli, míg a kevésbé látható jelenségekkel ? úgy, mint a hatalommal való visszaéléssel vagy akár az érzelmi zsarolással ? sokan már jóval megengedőbbek, egyfajta szürke zónaként tartják számon. Ezt támasztja alá a több francia színész, köztük Catherine Deneuve aláírásával megjelent #metoo-ellenes levél is, amelyben összemossák az udvarlás és zaklatás közötti nagyon fontos határt.

És hol van ez a határ?

T.GY.: A jelenleg a Jurányi Házban futó Kérsz teát?! - avagy miért olyan bonyolult a nem, ha szexről van szó című darabunk éppen ebben a zónában játszódik. Az előadás hol humorosan, hol megrázóan, teljesen hétköznapi, sokak által ismert, ?ez velem is megtörtént? helyzeteken keresztül érzékelteti a manipuláció sokféleségét, mutatja be azt a folyamatot, ahogy az udvarlás helyét átveszi a szexre való rábeszélés és az érzelmi zsarolás. A színdarab része egy beszélgetés, ahol az alkotók nem titkolt célja, hogy a nézőket saját véleményük és tapasztalataik megosztására buzdítsák, mert fontos, hogy párbeszéd alakuljon ki a témában. A cél, hogy az este végére kirajzolódjon az udvarlás és a zaklatás közötti határ, vagyis kitisztuljon az a bizonyos szürke zóna.

Hogyan lehet támogatni a NANÉ-t?

H.É.: Egyesületünket többféleképpen lehet támogatni: nagy szükségünk van az anyagi támogatásokra, mivel fenn akarjuk tartani a segélyvonalat (melynek csak a telefonköltsége körülbelül havi 100000 forint) és az irodánkat. Szerencsére ezt mostanában egyre többen felismerik, és akár csak kis összeggel, de havi szinten támogatnak minket. Az adó 1% felajánlások is nagy segítséget jelentenek. Ezen túl tevékenyen is lehet minket és az ügyünket támogatni például az önkéntes képzés elvégzése után önkéntes munkával vagy akár a rendezvényeinken, nyilvános eseményeinken való részvétellel, szakmai és szóróanyagaink terjesztésével. További információkat a nane.hu/tamogatas oldalon találtok.

Ki védi meg a nőket?

Az Isztambuli egyezmény az Európa Tanács egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról, amely 2014. augusztus 1-jén lépett életbe. Magyarország ugyanebben az évben aláírta az egyezményt, annak kihirdetése azonban nem történt meg: bár 2015-ben indult erre kezdeményezés, ám a kormánypártok az Országgyűlésben leszavazták azt. A ratifikáció fő akadálya, hogy Magyarország egyelőre több pontban sem teljesítette az egyezményben foglaltakat, több jogszabályt is módosítani kellene, intézményrendszereket kellene kialakítani, hogy életbe léphessen.

A képen személy, ruházat látható

A leírás nagyon megbízható

Itt hívhatod a Nane munkatársait:
Segélyvonal bántalmazott nőknek és gyerekeknek: 06-80-505-101
Ingyenes és anonim, hívható: hétfő, kedd, csütörtök, péntek este 18 és 22 óra között