Miért legyen hobbid?
Ha valaki megkérdezi tőled, mi a hobbid, csak rávágsz valami általános választ, mint egy nyelvvizsgán az olvasás és zenehallgatás, vagy tényleg őszintén rajongsz valamiért?
Ezeket láttad már?
Sokan azt mondják, hogy munka, háztartás, család mellett jó, ha jut idő aludni, nem még bármit is kedvtelésből csinálni. Mégis fontos lenne, hogy legyen legalább egy olyan tevékenység, amibe beleveszhetünk, amikor eltűnik az idő mellékgondolata.
Ennek pedig nem kell valami földöntúli dolognak lennie, hisz sokan főznek akár minden nap. Márpedig ez egy olyan kreatív tevékenység, amibe beletehetjük a szívünket, amiben kiélhetjük a fantáziánkat, látható, ízlelhető eredménye lesz, és jó esetben még a dícsérő szavakat is begyűjthetjük érte. Így lehet, hogy nem is kell semmi új után nézni, elég, ha a meglévő feladatokat színesítjük, jobban beleadjuk magunkat.
Az ilyen tevékenységek során, szinte kikapcsol az agyunk, nő a kreativitásunk, és rengeteg-rengeteg érzelmet kiadhatunk magunkból. Persze ez a hobbi lehet, hogy állandóan változik. A bennünk lakó érzéseket hol megfőzzük, hol lefestjük, megvarrjuk, elültetjük, eltáncoljuk, elénekeljük, leírjuk.
Ezeknek, és az ehhez hasonló munkáknak igen nagy a terápiás hatásuk, hisz utat találunk, hogy kifejezzük önmagunkat nem csak szavakkal. Szinte testet ölthet az, ami bennünk lakik, dolgozik, érlelődik, motoszkál. Az eredménynek pedig egyáltalán nem kell művészinek vagy tökéletesnek lennie, hisz nem ez a célja.
Az itt látható képen például az egyik saját rajzom látható. Nem kérdés, hogy kiállítást sosem kell rendeznem, illetve az anatómiakönyvekbe sem fog bekerülni soha, sőt talán senkinek sem azt meséli, amit nekem jelent. Én mégis tudom, hogy mit vetettem papírra, és bármikor ránézek, egy fontos üzenetet látok.
Arra buzdítalak tehát, hogy ha teheted, és van hozzá kedved, próbáld ily módon is felfedezni a benned rejlő értékeket, és ahelyett, hogy túlgondolkodnád a problémákat, engedd, hogy testet öltsön az, ami oly nehezen látható.
