A Londonban élő Bartha Éva Lili tervező a divat jövőjét a technika fejlődésében és a fenntarthatóságban látja
A londoni divatvilág jellemzésekor mindig egy szó jut eszembe először: kreatív. Sok városban megfordultam, sok divathéten részt vettem, de soha nem láttam a kreativitásnak és innovációnak olyan magas fokát, mint Londonban. Nem csoda, hogy olyan vizionárius fiatal tervezők, mint Bartha Éva Lili a világ ezen pontján találták meg hivatásukat, és itt építgetik felemelő karrierjüket. A tehetséges tervezővel a kreatív folyamatokról és a jövőbeni terveiről beszélgettem.
Ezeket láttad már?
Nagyon sokrétű a munkásságod, a kutatásod, mutasd be pár mondatban kérlek az olvasóknak, mivel foglalkozol, mik az előzmények, mi a képzettséged, mit tanultál és hol, és mi vezetett téged erre a pályára? Mik a különbségek a két ország között oktatás szempontjából?
Postdiszciplináris tervező vagyok, munkám során arra törekszem, hogy új horizontokat fedezzek fel a divatban innovatív eszközök és a határok keresztezésének felhasználásával. Gyakorlatomat az a szenvedély vezeti, hogy javítsam a divatrendszer fenntarthatatlan állapotát, elsősorban a digitális tervezés és más virtuális technológiák vizsgálatával, amelyek egyszerre segítik a vállakozásokat és csökkentik a szociális-társadalmi lábnyomukat. Mellette a cirkuláris gazdasági modellek megvalósítását szorgalmazom, amely segít a divatiparnak a felesleges hulladék elkerülésében illetve újrahasznosításában.
A kreatív szektorra vonatkozó egyedi nézetem olyan háttérből fakad, amelyben a tudományos gondolkodásmód és az innovatív tervezési gondolkodás ötvöződik, ugyanis amellett hogy a Dániában és Londonban szereztem BA és MA diplomát divattervezés szakon, alkalmazott matematika diplomával is rendelkezem a Szegedi Tudományegyetemről. A világegyetem építőelemeit tanulmányozva a matematikai hátterem vezetett ahhoz, hogy megkérdőjelezzem a kialakított rendszereket, normákat és hagyományokat. Különösen érdekelt megoldások megjelenítése és az algoritmikusmodellek, amelyek később a divatpályafutásomban a két erősségemként jelentkeztek: szisztematikus gondolkodás és nagyon erős vizuális kommunikáció.
Még matematikusi tanulmányaim során vásároltam egy varrógépet a Tescóban, és elkezdtem saját magamnak varrni maradék anyagokból, miközben semmit nem tudtam a textilekről vagy a szabásról. Pár év múlva tudatosult bennem, hogy ez több mint egy hobbi, ekkor döntöttem úgy, hogy a divatszakmában folytatom tanulmányaimat, és saját márkát alapítok. Miután volt szerencsém néhány nagyobb tervezőnél dolgozni (Mary Katrantzou, Manish Arora), 2018-ban megszereztem a BA fokozatot divattervezésben, és elindítottam a saját márkámat, amely a nevemet viseli. A divatszakma ekológiai és szociális hatásainak tanulmányozása arra motivált, hogy tovább folytassam a tanulmányaimat, mert szerettem volna egy innovatívabb, fenntarthatóbb rendszert létrehozni az egyedi képesítéseim segítségével.
Hogyan jellemeznéd magad, illetve a tervezési stílusod?
Maximalista vagyok, kíváncsi, és nagyon keményen dolgozom. Szeretem a kihívásokat, ezért folyamatosan vizsgálok különböző témákat, területeket. A kutatómunka, tervezés és vállalkozói szellem egyaránt fontosak a számomra. A digitalis világom meglehetősen komplex, a legutóbbi projektjeim új technológiákat, egyedülálló élményeket és az önkifejezés új módjait vizsgálják számos területen.
A "Future Wardrobe" (2019. december - február), egy virtuális és kibővített valóság, a divattervezés és a bemutatók lehetséges jövőjét tárja fel, érintve a digitális világ gyorsan növekvő szerepét mindennapi életünkben. A első 3D-s próbálkozásaim ihlették, és a műalkotásaimat különféle fizikai formákra vetíttem, majd a virtuális valóság segítségével újból felépítettem, valamint a "folyékony, nulla gravitációs" rajzot új formák és lehetetlennek tűnő ruhák készítésére használtam.
A "Horizon" nevű kollekció 3 fejezetből áll: Refrakciók, Patak és Mirage, a határtalan létezés, kibővített valóság, lehetetlen tervezés ihletésével, felfedező út egy fekete lyukon keresztül az új realitások felé. A kollekció bemutatja a digitális eszközökben rejlő lehetőségeket és azok alkalmazását a tervezési folyamatokban, átírva a divat eddig ismert határait. A bonyolult részletek, mint a testre szabás, a kísérleti anyagok a virtuális kivitelezésen keresztül valósulnak meg, és a lehetőségek végtelenek. A Horizons remek alternatívája a hagyományos kollekcióbővítésnek is, mivel a fizikai megjelenés számát 50% -kal csökkenti, és bevezeti a fizikai-digitális megjelenési párokat.
Az "Dreaming Bodies" (2020) a látás új horizontját fedezi fel: az emberi jelenlét a digitális világban. Egyéni avatárokon , digitális influenszereken és modelleken keresztül a létezés és a digitális kifejezés új formáját mutatja be.
A munkám a sokszínűség és inkluzivitás, a nemek és a faji viszonyok alapvető kérdéseit vizsgálja a digitális világban, előmozdítva a szabadságot és az egyenlőséget a határokon átnyúló létezésen belül.
Digitális tervezőként hogy zajlik le egy tervezési folyamat?
A digitális technológiában nincs olyan hogy a"hagyományos" folyamat, mindenkinek megvan a saját egyéni munkafolyamata. Általános a szoftverek széles skálájának használata, melyek segítenek a digitális avatár létrehozásában, a 3D ruházat készítéséhez, vagy a digitális világ és az élmény felépítésében.
A tervezési folyamatom komoly programozási és műszaki munkasorozattá vált. Szeretek saját testet felépíteni vagy 3D-s letapogatást készíteni, és valós mozgást rögzíteni a Motion Capture rendszerek segítségével. Az utóbbi időben csak a digitális megjelenésen dolgozom olyan funkciókkal, amelyek csak ott léteznek: animált lenyomatok, folyékony üveg, úszó ruházat.
Kutatásaidban és munkásságodban az ember és a digitális szféra közötti határokat feszegeted, nagy szerepet kap a fenntarthatóság, mesélnél erről bővebben?
A divat a második legszennyezőbb ipar a világon. A negatív társadalmi-környezeti lábnyom hatalmas, és a tervezők gyakran még mindig figyelmen kívül hagyják a szisztematikus változás iránti felelősségüket. Mind fizikai, mind digitális munkáim során nagy figyelmet fordítok arra, hogyan lehet megközelíteni a fenntarthatóságot és beintegrálni azt a munkámba. Dániában megtanultam úgy tervezni, hogy a termék élettartama is alapvető megfontolás legyen a termék kialakításakor.
Londonban újrahasznosító cégeknél jártam, hogy megértsem, mi történik a posztfogyasztói textil- és divattermékekkel, valamint a digitális nyomtatóegységekből származó vágásokból és szintetikus keverékanyagokból terveztem a kollekcióimat.
Munkám során létrehoztam a következő irányvonalakat, amelyeket minden projektemben betartok:
kevesebbet és jobb minőséget készítek, növelem a tudatosságot, megkérdőjelezem a hagyományos modelleket, egyesítem a fizikai és digitális világot, a tervezési értéket és a hosszú élettartamot, és nem trendeket hozok létre, hanem élményt.
Úgy gondolom, hogy az innovatív megoldások, például a digitális alkalmazások lehetőségeinek és ezeknek a divatrendszer társadalmi-környezeti hatásaira gyakorolt hatásainak bemutatása, részét képezhetik a szükséges változásnak.
A divat jövőjével, a digitális tervezés jövőjével kapcsolatban hogy látod, mit változtatott az elmúlt idöszak esemény sorozata? Gondolok itt a vásárlói szokásokra, a karantén hatásai, a tervezők munkája, stb?
Amint az a legutóbbi jelentésekből látható, a digitális alkalmazások bevezetése rendkívül felgyorsult az elmúlt hónapokban. A feltörekvő technológiák nem újak, fontosságuk lassan növekszik, ám olyan kritikus körülmények miatt, mint például a COVID-19, a nagyon megnehezített kiskereskedelmi, logisztikai, ellátási lánctevékenységek és a hagyományos divatnaptár újszerűbb megoldásokat igényel. Ez visszavezethető a rendszer alapvető kérdéseire, amelyek már a jelenlegi világjárvány előtt is voltak. Sok tervező számára a tervezési folyamat hagyományos formájában lehetetlenné vált, ezért megnőtt az igény a tanulásra, és új megoldásokat építenek be üzleti modelljébe. A digitális ismeretek továbbfejlesztése soha nem volt relevánsabb. A mozgás korlátozása az online vásárlás drámai növekedéséhez vezetett, és új termékekhez eredményezett például a sportruházat területén.
A digitális tervezés mellett van fizikai kollekciód is, mi volt az inspirációd hozzá, és miben tér el ez a tervezés számodra?
A fizikai munkám a közönséget a vad képzelet és merész kijelentések világába vezeti. Erős minták és hímzések, kontrasztos színkombinációk és gazdag felületi manipulációk jellemzik.
Korábbi munkáimat az érzelmi tervezés és a történetmesélés ihlette, a jelenlegi kulturális és politikai kérdésekre való hivatkozások felhasználásával, valamint a tapasztalataim és az érzéseim közlésével. Jelenleg intelligens textilmegoldásokat és hordható robotikát fejlesztek, amelyeket beépítettem a ruháimba, hogy tovább közelítsem a digitális tartalmat a tárgyakhoz.
Genderkérdés és elfogadás: Interjú a Londonban élő tehetséges magyar tervezővel, Kis-Juhász Fábiánnal
Hol látod maga illetve a márkádat a jövőben? Mi a következő lépés?
A digitális innovációval foglalkozó stúdiómmal olyan rendszert hoztunk létre, amely a digitális alkalmazások használatát és megvalósítását a divatipar szélesebb közönsége számára elérhetővé teszi. XR csapatunkkal kutatást folytatunk magával ragadó, multiszenzoros tapasztalatokról, amelyekben az emberi jelenlétét a digitális világban reaktív környezet és interakció tervezésével vizsgáljuk interaktív gépi tanulás, gesztus, kéz és szemkövetés, valamint multiszenzoros funkciók felhasználásával. Teljesmértékben arra koncentrálunk, hogy felgyorsítsuk az üzletet és a beruházásokat, aminek segítségével napról napra egyre több vállalkozást érjünk el.
Tamás Rita
