„Egy vadidegen nő üzenetéből jöttem rá, hogy megcsal a párom"
Nincs mit szépíteni: nincs olyan nő, akinek ne fájna pokolian, ha félrelép élete szerelme. Néha viszont pont egy ilyen negatív eseménynek kell megtörténnie, hogy idővel felismerjük, hol rontottuk el, vagy miben kell fejlődnünk. Olvasóink elmesélik, ők mit tanultak ebből a rendkívül fájdalmas felismerésből.
Ezeket láttad már?
Sajnos még a legharmonikusabbnak látszó párkapcsolatban is felütheti a fejét a megcsalás szele. Vajon hol siklottak félre a dolgok? Miért nem vettem észre? Mi lesz most velem? Hogyan élem tovább az életemet? Teljesen természetes, hogy számtalan kérdés kavarog a fejedben ebben a sokszor rendkívül fájdalmas és nehéz időszakban. Három olvasónk, Kriszti, Juli és Anett elmesélik, hogyan jöttek rá, hogy megcsalja őket a párjuk.
Minden nap dolgozni kell rajta, hogy ne laposodjon el a kapcsolat
„Még az egyetemi évek alatt ismertem meg Krisztiánt. Elsöprő szerelem volt a miénk, két év után megkérte a kezemet, rá egy évre összeházasodtunk. Az első években csodálatosan alakult minden, aztán szépen belekényelmesedtünk a hétköznapokba, és egyúttal a kapcsolatunkba. Mindketten őrült sokat dolgoztunk, sokszor a hétvégéket is beáldoztuk, egymásra már egyáltalán nem jutott időnk. Utólag tudom, innen indult el a kapcsolatunk a lejtőn. Annyira el voltam foglalva a saját kis világommal és a munkahelyemmel, hogy nem vettem észre, hogy a férjem egyre később jár haza, egyre több időt tölt a haverokkal és a munkatársakkal.
Végül egy barátnőm nyitotta fel a szememet: sajnos látta a férjemet egy másik nővel andalogni. Azonnal elkapott a remegés, nem tudtam, sírjak vagy kiabáljak, annyira haragudtam rá. Úgy éreztem, elárulta a kapcsolatunkat. Még aznap este számonkértem. Mindent bevallott, hosszú hónapok óta tartott már a románc az egyik munkatársával. Másnap összepakoltam és hazaköltöztem a szüleimhez. Pokolian nehéz időszak volt, de közben nagyon sokat fejlődtem érzelmileg, rájöttem, hogy még a legbiztosabb alapokon álló kapcsolat esetében is mindig figyelni kell rá, hogy soha ne laposodjon el a kapcsolat." Anett
Néha vissza kell szállni a földre
„Petit még a munkahelyemen ismertem meg - azonnal lenyűgözött a humora, az intelligenciája. A barátnőim félve intettek tőle, mivel elég nagy kaszanova hírében állt. Persze az érzelmek és a nagy dumája hamar elvonta erről a figyelmemet, nem hallgattam senkire. Egyre többet találkoztunk, nagyon sokat beszélgettünk, fél év után úgy éreztem, új szintre került a kapcsolatunk, gondoltam, itt az ideje jobban elmélyíteni, esetleg összeköltözni. A szülinapját egy wellness-hétvégével ünnepeltük meg - mindketten imádtunk szaunázni, pancsolni. Két fürdőzés között épp, hogy megpihentem a napágyon, arra lettem figyelmes, hogy pittyeg a párom telefonja. Ő épp a szaunában ült, nyilván nem vitte magával.
Nem tudom, miért, de akkor abban a pillanatban rám tört egy érzés, hogy muszáj ránéznem a telefonjára. Nem véletlenül kerített hatalmába ez a gondolat, azonnal kiderült, hogy az én igaz szerelmemnek hitt lovagom nem csak nekem, hanem még másik két nőnek is csapja a szelet párhuzamosan. Nem tudtam megszólalni, annyira ideges voltam, felrohantam a szobába, összepakoltam, így vártam, hogy megérkezzen. Köpni-nyelni nem bírt a meglepődéstől, a legrosszabb az volt az egészben, hogy egy pillanatra sem tagadta le a tettét. Ez a románc megtanította, nem szabad, hogy az érzelmeink elragadjanak, még a legnagyobb rózsaszín felhőben is vissza kell rántanunk magunkat a földre." Kriszti
Egy megcsalásnak köszönhetem, hogy megismertem az egyik legjobb barátnőmet
„Még a mai napig nem hiszem el, hogy kerültem ilyen szituációba, de aztán mindig megbeszélem magammal, valamiért így kellett történnie, hogy megismerjem az egyik legjobb barátnőmet. Még a húszas éveim elején jártam, amikor találkoztam egy üzletemberrel. Az első perctől egy hullámhosszon voltunk, az üzleti útjai miatt viszont sokszor kellett nélkülöznöm a társaságát. Mindig nagyon vártam, hogy újra láthassam, ilyenkor rengeteg szerelmes üzenetet kaptam tőle, meg voltam róla győződve, hogy én is nagyon hiányzom neki. Az egyik alkalommal egy fotóval jelezte, alig várja, hogy újra találkozzunk. Ahogy megérkezett az üzenete, azonnal jött egy másik, de már nem tőle, hanem egy idegen lánytól: „Ne higgy neki, nincs egyedül, erre én is most jöttem rá.” - állt a vadidegen lány figyelmeztetésében. Kiderült, hogy párhuzamosan egy másik komoly kapcsolatot is tartott a tűzben, nagyon elfoglalt üzletember szerelmem ennek a lánynak is ugyanazt a dumát adta be, mint nekem, ő élete szerelme. Mondanom sem kell, elég volt néhány üzenetváltás, azonnal kiraktuk a szűrét, a sérelmeink pedig szépen lassan összekovácsoltak minket. Most már nevetünk az egészen, és valójában hálásak vagyunk neki, hogy a hűtlensége miatt megismertük egymást és barátnők lettünk." Juli
