Szabó Zsófi őszinte vallomása: „Büszke vagyok arra a nőre, akit a tükörben látok”
Szponzorált tartalom
Keményen megküzdött azért, hogy mára a legjobb formában tündököljön, lelkileg harmóniában legyen önmagával, és a karrierjében is kiteljesedhessen. Szabó Zsófi, a TV2 műsorvezetője ma már nemcsak a képernyőn sugároz magabiztosságot, hanem a hétköznapokban is megtalálta azt az egyensúlyt, amire hosszú évek óta vágyott.
Ezeket láttad már?
Az utóbbi másfél évben Szabó Zsófi több műsorban is megmutatta sokoldalúságát. A Dancing with the Stars színpadán a tánc iránti alázatával és tehetségével vívta ki a közönség elismerését, miközben hétköznap reggelente a Mokka műsorvezetőjeként a közélet legfontosabb kérdéseire keresi a választ. Az egy hete véget ért A Nagy Duett zsűriszékében hétről hétre igazi dívaként tündökölt, míg az Újratervezés új évadában nehéz sorsú családok történetein keresztül mutatja meg, hogy az együttérzés és a segítség ereje valódi változást hozhat.
A Nagy Duett zsűritagjaként teljesen új szerepben láthattunk. Mit adott emberileg, szakmailag, és mit viszel magaddal?
Vegyes érzéseim vannak, mivel mindig is a maximalisták táborát erősítettem. A kilenc adás feléig elégedett voltam magammal. A másik felében viszont kerestem önmagam, zavarban voltam, feszengtem, stresszeltem. Ennek részben egészségügyi okai is voltak: a zsűripultban nagyon erős volt a fény, korábban soha nem tapasztaltam még, hogy ilyen sokáig, ilyen gyakran legyen migrénem. Valószínűleg ebben a stressz is szerepet játszott, rendkívül intenzív időszakon vagyok túl.
Sokat beszélgettünk a színfalak mögött Kasza Tibivel, Horváth Tomival és Hajós Andrissal. Ez egy show-műsor, ahol a formátum elbírja a csipkelődést, a kisebb sértődéseket, hiszen ez is része a játéknak. Próbálnál laza és poénos lenni, elengedni magad, de újra és újra abba ütközöl, hogy nem vagy elég jó, nem vagy elég vicces a nézőknek. Hasonló problémát tapasztalt Kasza Tibi és András is. A korábbi A Nagy Duett óta megváltoztak a tévénézők és az online kommentelők irányelvei, mindez nagy felismerés volt nekem.
Szigorúbbak lettek vagy magasabbra tették a mércét?
Nem volt olyan szereplő, műsorvezető vagy zsűritag ebben az évadban, akit ne értek volna kritikák. Próbáltam ezeket a negatív töltetű visszajelzéseket félretenni, úgy megélni, ahogy az élethez is hozzáállok: a legfontosabb, hogy jól érezzem magam, és ne engedjem be a negatív hangokat. Lehetetlen mindenkinek megfelelni.
A rám bízott feladattal szerintem meg tudtam birkózni. A kilencedik adás végére azt éreztem, hogy sikeresen végigvittem ezt az egészet, egyetlen értékelésemet sem bántam meg. Nem bántottam meg senkit, és ha kritizáltam is, az mindig építő szándékkal történt. Kemény volt, az elmúlt időszakban három műsort forgattam egyszerre, mindezek mellett ragaszkodom ahhoz, hogy amikor csak tudom, én vigyem az iskolába a fiam. Nagyon próbára tett emberileg, koncentrációban, teljesítésben, de nem bánom, mert mindig jön egy új nap, egy új kihívás, egy új lehetőség – és mindig csak rajtad áll, hogy képes vagy-e megújulni, felállni egy helyzetből.
Mind a kilenc adásban káprázatos volt a megjelenésed.
Bátran ki merem jelenteni, Holdampf Linda stylisttal és Demeter Richárd divattervezővel igazi korszakalkotóak voltunk. Olyan oldalamat szerettük volna megmutatni, ami egyszerre elegáns, nőies, nem a magamutogatásról szól, de mégis előremutató, trendi, és akár bármelyik nemzetközi tévéműsorban megállná a helyét. Egy kicsit nemzetközivé szerettük volna tenni ezeket a megjelenéseket.
Lindával egyébként már régóta ismerjük egymást, de ilyen intenzíven, mint most, először a Dancing with the Stars alatt dolgoztam velük. Hétről hétre maradandót alkottak, a mentális támogatásuk pedig leírhatatlan, túlmutat mindenen. Jó érzés, hogy olyan csapattal dolgozhattam, akik mindvégig azon voltak, hogy jól érezzem magamat a bőrömben, ez pedig visszahatott rájuk is. Ha én rendben vagyok, ha szépnek látom magam, akkor ők is visszaigazolást kapnak arról, hogy jó munkát végeznek. Pontosan tudják, hol tartok most az életemben, milyen színekhez vonzódom, milyen stílus áll hozzám közel. Ezek azok a pillanatok, amik örökre velem maradnak. Szerencsés vagyok, amiért nemcsak kiváló, hanem egyben csupaszív szakemberekkel dolgozhattam együtt.
Valami álomszép Törőcsik Franciska a GLAMOUR Book címlapján: a szépséget ünneplő kiadványt már beszerezheted
Melyik szett állt hozzád a legközelebb?
Mindegyiket szerettem, de ha egyet kellene választani, azt mondanám, hogy a döntő előtti fűzős ruha állt hozzám a legközelebb. Természetesen Ricsi tervezte, aznap este a fodrászommal, Pazar Misivel úgy döntöttünk, egyszerűen csak kivasaljuk a hajamat. Fontosnak éreztem, hogy a személyiségemet ne nyomja el az öltözékem, olyan szetteket válasszunk, amiben önazonos maradhatok.
Aki képernyőn szerepel, annak különösen fontos, hogy komfortosan, magabiztosan érezze magát az adott produkcióban. Nem lehet palástolni, ha ez nincs meg, a nézőknek azonnal feltűnik, ha valami nincs rendben. Persze vannak műsorok, ahol nem a külsőségek kapják a legnagyobb fókuszt. A Mokka, de főleg az Újratervezés című műsorban nagyon fontos szempont, hogy ne öltözzem túl azokat az embereket, akikkel forgatunk. Arra is figyelek, hogy jóval kevesebb legyen a smink rajtam, ne legyen annyira hangsúlyos a frizurám.
A Nagy Duett, a Mokka, és az Újratervezés teljesen más műfajt képviselnek. Mennyire jelentett kihívást átlépni egyik produkcióból a másikba?
Nagyon megterhelő volt például vasárnap esténként dívaként állni a reflektorfényben, hozni a jókedvet, eleganciát, finomságot, majd három óra alvás után hétfő reggel már a Mokka stúdiójában ülni egy teljesen más szerepben. Aztán autóba ültem, levezettem száz kilométert, és megérkeztem a mélyszegénységbe, ahol az ott élő embereknek nem az volt a legfontosabb kérdés, hogy mit írnak a kommentelők, hanem az, hogy mit vacsorázzanak.
Egy ilyen helyzetben az ember teljesen átértékeli a dolgokat. Ráébredsz, hogy valójában nincs semmi problémád. Nagyon kemény tükör ez. Az előző évad is megterhelő volt lelkileg, az idei viszont még nagyobb megpróbáltatásokkal jár. Nem elég csak fizikailag megérkezni, lelkileg is ott kell lenni. Kell egy kis idő, míg átszellemülök, felfogom, hová jöttem, kikhez, miért, és mit fogunk együtt csinálni.
A Nagy Duett zsűrizése ehhez képest pihenés volt. Az egy olyan műsor, ahol kikapcsoljuk a nézőket. Az Újratervezés viszont egészen más, a következő évadban még nehezebb sorsokat mutatunk be, még szegényebb térségekbe jutunk el. Megdöbbentő történetekkel találkozunk, ilyenkor napokig nem tudok aludni, mégis rendkívül sokat ad érzelmileg.
Egyszer az előző évadban olvastam egy kommentet: „Jé, ezek nem is örülnek az új háznak.” Nem arról van szó, hogy nem örülnek, annyi fájdalom, nélkülözés és teher nehezedik ezekre az emberekre, hogy egyszerűen nem tanulták meg, hogyan kell boldognak lenni. Azért, mert nem látjuk az arcukon az érzelmeket, nem azt jelenti, hogy ne élnék meg mélyen az érzéseiket. Bízom benne, hogy akik nézik ezt a műsort, még nyitottabb szemmel járnak, még érzékenyebben kezelik a nehézségekkel küzdő embereket.
Tévés szereplőként létfontosságú, hogy minden helyzetben magabiztos maradj. Te hogy látod ezt a kérdést?
Enélkül nem lehetne ezt a munkát csinálni. Aki a reflektorfényben él, annak elengedhetetlen a magabiztosság. Lehet, hogy a zárt ajtók mögött, a hétköznapokban néha csak egy félős kislány vagyok, de amikor kilépek a kamerák elé, tartanom kell magam, még akkor is, ha időnként megremeg a lábam.
Rájöttem, hogy akkor tudok igazán magabiztos lenni, ha van mögöttem egy biztonságos közeg, egy olyan csapat, akikkel azt érzem, bármit meg tudok valósítani, mert hagynak szárnyalni. Ezért is volt nehezebb tapasztalás nekem most például A Nagy Duett, mintha ott ebből a magabiztosságból lecsíptek volna. Jöttek a fiúk, a műsorvezetők, a nézők, a kommentek… és az ember elkezd kilengeni, de muszáj tartani magad, mert ha nem vagy magabiztos, máris sebezhetővé válsz.
Persze van olyan is, amikor megengedem magamnak, hogy az érzelmeim vezessenek. Nincs olyan tévéműsor, amiben még nem sírtam volna, szeretem megélni az érzéseimet. Az utóbbi években keményen megdolgoztam a külsőmért, a mai napig rendkívül tudatos vagyok, mostanra eljutottam oda, hogy ki merjem magamnak mondani, jól nézek ki, büszke vagyok arra a nőre, akit a tükörben látok. Olyan kevesen merik ezt megtenni, pedig rendkívül fontos, hogy néha megdicsérd magad.
A hajad a védjegyed. Mennyire járul hozzá mindez az önértékelésedhez?
Szerencsés vagyok, mert tökéletes hajszerkezetet kaptam az élettől, ez nagy ajándék, mint ahogy az is, hogy már négy éve a L’ORÉAL Professionnel nagykövete lehetek, azóta még tudatosabban figyelek rá, hogyan és mikkel ápolom a hajamat.
A nők szeretnek kísérletezni, mire megtalálják a tökéletes színt vagy hosszt. Volt olyan frizurád, amit utólag megbántál?
Még a Jóban Rosszban-sorozatban játszottam, amikor rövidre vágattam a hajam a szerep kedvéért, amire kihívásként tekintettem. Közben elvesztettem az édesapámat, és mindenki, magam is ezzel a veszteséggel, a gyásszal tettem egyenlővé a változást. Így nem csoda, ha nem szerettem. Ma már egy szerep kedvéért sem tennék ilyet.
Milyen hajápolási módszer vált be neked?
A folyamatos forgatások miatt állandóan szárítják, különböző formázóeszközökkel kezelik a hajamat, ezért meg kellett találnom a legjobb minőségű ápolószereket. A L'ORÉAL Professionnel Vitamino Color Spectrum termékei gondoskodnak arról, hogy a hajam a fokozott igénybevétel ellenére is megőrizze a fényét és erejét.
Az önmagunkra fordított idő elengedhetetlen ebben a felgyorsult létben. Neked mennyire fontos ez a kérdés?
Az az idő, amit magadra szánsz, szerintem az egyik legfontosabb dolog az életben – legyen szó sportról, bőr- és hajápolásról, valamint a lelki egyensúly megteremtéséről. A rohanó hétköznapokban tudatosan kell keresni és teremteni olyan pillanatokat, amikor igazán magunkkal foglalkozhatunk. Ezekből az apró, de minőségi időszakokból tudunk hosszú távon töltekezni.
Fotó: Ajkai Dávid, Stylist: Kökény Nikoletta, Smink: Kredits Enikő, Haj: Pazar Misi
