Ezt mesélném el 31 évesen a huszonéves énemnek a szerelemről

2021.január.31.
Megosztás Küldés Messengeren Pinterest

Olykor még a húszéves kori fotóinkat visszanézegetni is kész katasztrófa - főleg, hogy a divat ennyit változik -, de abba belegondolni, milyen kis naivak tudtunk lenni a szerelemben, már szinte megmosolyogtató.

Ezt mesélném el 31 évesen a huszonéves énemnek a szerelemről
Fotó: GettyImages, Montázs: Glamour

"Néhány hónapja elhívott egy srác randizni. Az este igazán jól sikerült, ám amikor elváltunk, és arra került volna a sor, hogy egy következő találkát megbeszéljünk, ő udvariasan megköszönte az estét, biztosított róla, hogy kitűnően érezte magát, majd azzal búcsúzott: mindenképpen maradjunk kapcsolatban" - meséli Andi legutóbbi "kalandja" történetét - "Később, amikor már a lépcsőházamban baktattam felfelé, önkéntelenül is elmosolyodtam. Pontosan tudtam, hogy soha többet nem fogok a szóban forgó srácról hallani. A mosoly persze nem ennek szólt, hiszen ő nekem igazán bejött. Inkább azon nevettem, mennyivel jobb 31 évesnek lenni, mint 21-nek!"

Mindegy, mivel nyugtatod magad

Hogy miért? Nos, és ezt alighanem a legtöbb harminc fölötti lány meg tudná erősíteni, hasonló esetben, huszonegy éves korában bárki legalább a következő egy-két napot arra pazarolta volna, hogy a barátnőivel pontról pontra kielemezze a randevú minden részletét, és úgy csűrje-csavarja a dolgokat, hogy mindenképpen arra az eredményre jusson: a srác minden bizonnyal föl fog hívni. Aztán a következő néhány nap először az enyhe szorongás jegyében telt volna, majd olyan egy hét múlva megjelent volna az enyhe melankólia és csalódottság érzése, hiszen a végeredmény ugyanaz, mint a jelenben: az "udvarló" már az elválás pillanatában pontosan tudta, nem fog feltűnni többet. Hogy miért nem? Talán mégsem tetszettem neki annyira, talán nem jött be neki a humorom, talán a maffia üldözi, és csupán kikapcsolódni akart, de aztán annyira megkedvelt, hogy belátta: nem veszélyeztetheti az életemet. Mindegy, mivel nyugtatjuk meg magunkat, a valódi ok egy ilyen rövid ismeretség után úgyis nagy valószínűséggel a homályban marad. A lényeg, hogy vegyük tudomásul a tényeket, és ne ámítsuk magunkat illúziókkal. Harmincegy éves korában a legtöbben már pontosan tudjuk, amit 21 évesen nem: ha egy férfinak tetszünk, és szeretne minket látni, akkor a napnál is világosabban fogja kimutatni a szándékát. Istenem, mennyi stressztől szabadultunk volna meg anno, ha ezt már akkor tudjuk!

Nem gyanús, hogy gyanús?

No, persze nem csak randizás közben lehet sérülni. Lássuk csak Kinga sztoriját!

"Volt egy kedves fiú a húszas éveim közepén, akivel eleinte minden jól ment, később azonban egyre visszahúzódóbb lett, kevesebbet találkoztunk, és ha együtt voltunk is, volt benne valami feszült távolságtartás - osztja meg velünk emlékeit a harmincegy éves üzletkötő. - Barátnőimmel kupaktanácsot ültünk, és arra a megállapítsára jutottunk, hogy szerencsétlen talán életében először szerelmes, és megijedt az egész lényét elárasztó érzésektől. Hiszen, gondoljunk csak bele, milyen ijesztő is azt érezni, hogy elveszíthetjük a határainkat, meg hát a férfiak félnek túlságosan beleesni valakibe, hiszen annál nagyobbat csalódhatnak. Filmekben is mennyit láttuk, hogy a pasik ijedten visszahúzódnak, amikor rájönnek, a nő, akivel randevúznak, hirtelen milyen fontossá vált számukra. Adj neki időt - mondták a lányok, és én adtam. Nem akarom részletezni, milyen csúnyán rúgtak ki végül, azt meg, hogy ez még meglepetésként is ért, már kizárólag magamnak - és hasonszőrű barátnőimnek - köszönhetem. Ma már tudom, ha egy pasi hűvös és kiszámíthatatlan, akkor az nem azért van, mert megijedt attól, mennyire beléd szeretett, hanem pont azért, mert semennyire sem szeretett beléd. Ebben az esetben, hidd el, sokkal jobb, ha te szakítasz még időben, mintha gyomorgörcsök közepette, szinte kivárod, hogy `végre` kidobjanak."

Harmincegy évesnek lenni nem azért felszabadító, mert egy csapásra pompás szerelmi életed lesz, hanem azért, mert a tapasztalataid birtokában már képes vagy magad irányítani a sorsodat, és nem hagyod, hogy hülyét csináljanak belőled. Különösen te ne csapd be saját magadat! Hallgass a megérzéseidre, és ne azt lásd bele a kapcsolatodba, amit szeretnél, hanem, ami valójában van benne!

Menj sörözni, édes!

Még szerencse, hogy jó emlékekben is bővelkedik az ember! Erről tanúskodik Rebeka története.

"Huszonhárom éves koromban tejben-vajban fürösztött a szerelmem. Nem volt olyan, amit ne tett volna meg értem, rajongása nap mint nap az egekig emelt. Ehhez azonban kezdtem hozzászokni, és szép lassan azon kaptam magamat, hogy ha már egyszer is nem áll azonnal rendelkezésemre hű lovagom, föl vagyok háborodva. Sajnos, ha az ilyen helyzeteket túl sokáig nem ismeri föl az ember, bizony egy nagy szerelmet is tönkre tehet. Vélhetően azért indult el a lejtőn az a kapcsolat, mert partnerem túlságosan a lábaim előtt hevert, én pedig emiatt már nem tudtam rá férfiként fölnézni, így hamarosan szakítottam vele. Mindenestere ma már tudom, hogy nagyon meg kell becsülni azt, ha valakinek a szemében - akit mi is hasonlóképpen szeretünk - istennők vagyunk. Ez ugyanis nem egy mindennapos dolog az életben, hanem kivételes állapot."

Azonban senkinek sem szabad önkritika nélkül elfogadni a feltétlen szeretetet, és senkinek sem szabad feltétel nélkül szeretnie a partnerét. Harmincegy évesen az ember már pontosan tudja, hogy még egy értünk halálosan rajongó férfinak is szüksége van külön, barátokkal vagy egyedül töltött időre, vagy akrácsak arra, hogy olykor éjszakáig dolgozzon. Ahhoz, hogy fölnézhessünk valakire, nem szabad, hogy magától értetődőnek vegyük: minden szabaidejét velünk akarja tölteni. Ha valaki nagyon szerelmes, nem fog tudni ellenállni, viszont így két ember járhat pórul később. Szóval jobban jársz, ha bátorítod a szerelmedet, hogy menjen csak sörözni a haverokkal, vagy motorozni vagy vesse bele magát akár napokra a munkába. Hiszen egy boldog és kiegyensúlyozott férfi meg fogja találni az egyensúlyt az "őrülten elfoglalt" és az "örülten szerelmes" között.

Moszkva tér, fél öt

Ehhez persze nem árt egy kis tapasztalat. Például, hogy te is viselkedj hasonlóképpen. Edina meséli:

"Első szerelmemért szinte gyermeki módon rajongtam. Elválaszthatatlanok voltunk, minden délután romantikus sétát tettünk a városban, vagy csak otthon dévédéztünk, péntekenként együtt jártunk szórakozni, és minden vasárnap moziba mentünk. Így ment ez hónapokig. Őszintén szólva nekem föl sem tűnt, hogy negyvenötödik alkalommal állok a Moszkva téren 16.30 perckor, hogy találkozzam a barátommal, akivel a 18.00 perckor kezdődő filmet fogjuk megnézni a Duna moziban. Neki vélhetően igen, ugyanis másfél év után jórészt beszűkült életünkre hivatkozva szakított velem. Mondhatni, kezdte megölni az unalom, én pedig miután két hét sírás-rívás és gyászolás után kezdtem rendbe szedni magamat, rájöttem: nincs saját életem."

Nem szabad alábecsülnünk az izgalom fontosságát még egy hosszú, komoly, szerelemre épülő kapcsolatban sem. Gondolj csak vissza, mennyire igyekszel a randizás időszakában minél izgalmasabb oldaladat mutatni a másiknak. Ilyenkor abból táplálkozol, amit korábban megtanultál, megtapasztaltunk. Ha viszont a kapcsolat alatt annyira begubózol, hogy aztán semmi újat nem tapasztalsz és tanulsz, a személyiséged szinte semmit sem fejlődik, vagyis könnyen lehet, hogy egy idő után unalmas leszel a másiknak, ezért pedig nem hibáztathatod őt.

"Persze 31 évesen ezt szerencsére könnyű abszolválni - folytatja Edina -, hiszen ma már megvan a saját életem, érdeklődési köröm, emellett inkább az okoz nehézséget, hogy jusson időm mindarra, amit meg szeretnék nézni, tanulni, ismerni. Nagyon nagy dolog egy kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatban élni, de nem lehet, hogy ez legyen az egyetlen célunk az életben, és ha már megvan, csak hátradőlni, mint akinek ezentúl már nincs mit elérnie."

Bingó!

Végére hagytuk a legszórakoztatóbb felismerést: ezt lenne a legjobb ismerni már huszonegy évesen... A férfiak olykor azért flörtölnek a nőkkel, és mondanak nekik szépeket, mert a saját egójukat akarják egy kicsit fölturbózni, de bizonyos esetekben ennek szinte semmi köze nincs ahhoz a személyhez, akinek a bókokat elsusogják. Igen, néha csak azért beszélgetnek veled, mert tetszik nekik, hogy egy csinos nő meghallgatja őket, esetleg vissza is mosolyog, és néha csak azért kérik el a telefonszámodat, mert az est bajnokának érzik magukat, hogy megkaphatják, és néha csak azért beszélnek arról a harmadik randevún, hogy milyen színűre kellene festeni a közös házikótok kerítését, mert tudják, hogy te ezt akarod hallani, ennek örülnél, ők pedig a sokszor nem tudnak ellenállni a kísértésnek, ha tudják, ilyen egyszerű fülig érő mosolyt varázsolni az arcodra. Ez nem gonoszság, és a férfiak sokszor még csak nem is tudatosan művelik az ilyesmit. A lényeg, hogy minden flörtöt és minden kapcsolatot csak annyira szabad komolyan venni, amennyire a tények és a te érzéseid alapján az komoly. A másik fejével sohasem fogsz tudni gondolkodni, és nem is kell. A sajátoddal viszont annál inkább. És minél forróbb a szíved, a kobakodat tartsd annál hidegebben!

Megosztás Küldés Messengeren Pinterest
Google Hírek ikon
Kövesd a Glamour cikkeit a Google hírekben is!

Ez is érdekelhet

Rúzsa Magdi: „Nem tudtam élvezni a babázós időszakot”

Rúzsa Magdi: „Nem tudtam élvezni a babázós időszakot”

Értesülj elsőként legújabb híreinkről

Parfüm horoszkóp: találd meg a tökéletes illatot a csillagjegyed szerint

Parfüm horoszkóp: találd meg a tökéletes illatot a csillagjegyed szerint

Megérkezett a plüss bob hajtrend, a csendes luxus megtestesítője

Megérkezett a plüss bob hajtrend, a csendes luxus megtestesítője