Kapcsolatfüggőség - minden, amit tudnod kell erről a pszichológiai jelenségről
Biztosan te is ismersz olyan embert, aki még sosem volt szingli. Sokan félnek a magánytól, ami nem is meglepő, hiszen társas lények vagyunk. De a kapcsolatfüggőség nem feltétlenül a szerelmi kapcsolatokra utal, létezhet szimplán emberfüggőség, avagy ragaszkodunk valakihez, bárkihez. Lehet ez egy barát, vagy egy családtag is, a lényeg, hogy nem tudunk nélküle élni, minden lépésünknél jelen vannak.
Ezeket láttad már?
A legnehezebb ebben a kérdésben az, hogy sokszor nem tudjuk eldönteni, hogy az érzelmeink valósak-e, vagy sem. Azért ragaszkodunk valakihez, mert szeretjük és tiszteljük, vagy azért, mert képtelenek vagyunk társ nélkül élni? A következő, sokunkat érintő kérdésekre Szabó Zita pszichológus válaszolt nekünk a kapcsolatfüggőség témakörében.
Mit is jelent a kapcsolatfüggőség pszichológiai vonatkozásban?
A kapcsolatfüggő személy minden áron kapcsolatban akar élni, úgy érzi, hogy enélkül nem teljes az élete, önállóan nem tudja megteremteni az identitását. Önmagát is csak a kapcsolat részeként tudja definiálni, a kapcsolaton keresztül nyer értelmet a létezése. Mivel a kapcsolatfüggő személy énhatárai bizonytalanok, a kapcsolatot önmaga kiterjesztéseként éli meg, a másik személy pedig tárgyiasul; hiszen ő egyfajta eszköz a kapcsolatban létezésre. A szakítás, a kapcsolatból való kiszakadás gondolata nagyfokú szorongással jár, irracionális félelemmel tölti el a kapcsolatfüggő személyt. Kevéssé számít partnerének személye, csak az, hogy a párkapcsolat fennmaradjon, még olyankor is, amikor az romboló hatású a benne lévő felekre nézve. A kapcsolat önmagában a legfőbb jutalmazó az életében, hiszen ettől várja önbecsülését, a másikból nyeri energiáit. Elvárja a folyamatos figyelmet, gondoskodást, és nem akarja elfogadni, hogy a partnere egy másik, autonóm személy. Az ezzel küzdő ember kapcsolataiban manipulatív, gyakori, hogy kapcsolatból kapcsolatba vándorol, hiszen nem a partner személyéhez kötődik elsősorban.
Miért alakul ki ez a pszichológiai állapot? Van bármilyen biológiai, vagy pszichológiai oka?
Felnőtt kapcsolatainkban való viselkedésünket a családunkból hozzuk. Leggyakoribb, hogy a kapcsolatfüggő személyek bizonytalanul kötődő gyermekek voltak. Gondozóikkal, elsősorban az anyjukkal való ambivalens kapcsolatot szorongás hatotta át, mely megjelenik felnőtt kapcsolati mintázataikban is. Az ellenkező nemű szülővel való kapcsolat, vagy annak hiánya is megzavarhatja a gyermek egészséges fejlődését. Nem ritka, hogy a kapcsolatfüggő személyek diszfunkcionális családból származnak, ahol a kapcsolatok romboló hatásúak voltak. Akár valamelyik szülő is hasonlóan viszonyulhatott a másikhoz; a kapcsolatfüggő személyek ugyanis gyakran gyermekeiket is eszközként kezelik, hogy manipulálhassák partnerüket. De szenvedélybeteg, például alkoholbeteg szülők gyermekeiből is válhat a későbbiekben kapcsolatfüggő. Kamaszkorban nem indul meg az önálló identitás, nem kezdődik meg a családról való leválás. Sokféle ok késleltetheti ezt a folyamatot. Összességében éretlen, önmagukban fejletlen személyiségek a kapcsolatfüggő emberek.
Betegségnek tekinthető?
Nem tekintjük önálló betegségnek, de gyakran nem is önmagában jelenik meg, hanem valamilyen szorongásos, depresszióval szövődő betegség, szerfüggőség vagy pszichoszomatikus betegség formájában, annak kiváltó oka is lehet. Egy diszfunkcionális kapcsolat önmagában is rendkívül romboló mindkét félre nézve. A függőségeket egyébként betegségnek tekintjük, amelyek biológiaiak is meghatározottak, így tehát nem választhatjuk el teljesen a mentális betegségektől. Ha a kapcsolatfüggőség a mindennapi dolgaikban való funkcionálásban akadályozza a személyt, akkor egy komoly problémával állunk szemben, mellyel nem szégyen szakembertől segítséget kérni.
Beszélhetünk olyan függőségről is, ami nem szerelmi kapcsolathoz fűződik?Ragaszkodunk például túlzottan egy baráthoz, családtaghoz?
A családi kapcsolatokon belüli kötődési zavarok nem tartoznak ide. Ez bár manapság egyre gyakrabban használt kifejezés, de egyébként egy kevéssé kutatott terület. A definiálása, más mentális problémáktól való elválasztása is nehézkes lehet egyéni esetekben. Azt mondhatjuk, hogy a párkapcsolatfüggőséget jelenti a fogalom. Párkapcsolatban azonban mind ellenkező, mind azonos nemű párok esetében is megjelenhet.
Mit gondolsz, az az ember, aki egyáltalán nem tapasztalta meg a szingliéletet fiatalkorában, képes később asszimilálódni az egyedülállók társadalmában?
Én úgy gondolom, ha megvannak a megfelelő eszközeink, minden lehetséges kihívással elég jól meg tudunk küzdeni. Mind a szinglilét, mind a párkapcsolatok számos különböző kihívással állít szembe bennünket. Az egyedüllétet úgyis felfoghatjuk, mint minőségi időt, amelyet önmagunkra szánhatunk. Ez egy rendkívül jó alkalom arra, hogy saját személyiségünkön dolgozzunk. Az ember társas lény, igényli, hogy párt találjon magának, és egy egészséges kapcsolat szintén egy olyan személyes fejlődést nyújthat, amiben kiteljesedhetünk.
Honnan tudjuk, hogy ha egy adott emberrel szerelmi kapcsolatban állunk, azt a valós érzelmeink motiválják, vagy ott is csak a függőség a hajtóerő?
A kapcsolatfüggő személy, még ha rá is jön, hogy ezzel a problémával küszködik, nehezen tud változtatni ezen egyedül. De általában ennek felismerése is gondot okoz. Hiszen egy kapcsolaton belülről gyakran nehezebb felismerni, hogy az hogyan is működik valójában. Itt érzelmileg sérült emberekről beszélünk, akik gyakran összekeverik ezt a görcsös ragaszkodást az igazi érzelmekkel. A kapcsolatfüggő birtokolni akar, kisajátítani. Például rendkívül féltékeny, őszintétlen, manipulatív, erőszakos, énközpontú. Ezek nem a szeretet ismérvei. Ez egy igazán komplex probléma, amely nemcsak kettő, de akár több ember életére is romboló hatással van.
