Csupasz vagy bozontos legyél odalenn?

Elbizonytalanodhattam volna, cikinek is érezhettem volna magam és rohanhattam volna borotválkozni, hogy gyorsan beálljak a sorba. Gyanítom, nem én lettem volna az egyetlen. Végig az volt az érzésem, hogy lehetetlen, hogy a strand 100%-a így szereti hordani, ez tetszik neki. Azt sejtettem, sokan csak divatot követnek, nem akarnak különbözni, feltűnést kelteni és valójában, maguktól nem gyantáztatnának. Talán strandszezonon kívül ők is szőrösek, csak a nyilvánosság előtt nem mernek mást választani.

Éveken át kínoztam magam a szőrtelenítéssel. Eleinte a nagyját rövidre vágtam, a bikinivonalat pedig csipesszel szedtem. Állandóan begyulladt a szedegetéstől is és a borotválástól is. Később – az akkori párom kedvéért – kipróbáltam a teljes gyantázást. Amúgy is mindenki csupasz volt – reméltem, hogy én is meg tudom szeretni.

Nem csak maga a procedúra fájt rettenetesen, de iszonyat kellemetlen volt az is, ahogy elkezdtek visszanőni a szálak. Gondolom, érzékenyebb a bőröm, mint másoknak, mert amúgy ez kibírhatatlan. Én mindenesetre egy pár hónapig kitartottam, de azt tapasztaltam, hogy így bár nem vagyok szőrös, de állandóan borzasztó ronda a bőröm. Valami mindig épp növésben, vagy gyulladásban volt.

Mindeközben igazából nem is értettem, miért ez az elfogadott fazon a 21. században. Anyukám gyönyörű, dús szőrzetét én nagyon szerettem. Tetszett. A sajátom is, ami nem annyira terebélyes, de szerintem szép. Amikor levágtam, nem éreztem a sajátomnak a szeméremdombom. Úgy néztem ki, mint egy kislány. Csupasz csiga. Nem én voltam.

Nem értem, hogyan vált a szőr általános közellenséggé. Azt persze belátom, hogy kellemetlen, ha szex közben valakinek tele lesz a szája szőrrel és nem mindenki szeret ilyen felületet nyalogatni, de számomra a szúrós, borostás felület sokkal taszítóbb. Simogatáskor elijeszt, mint egy süni tüskéi.

Mivel imádom, ha szájjal kényeztetnek, átálltam mégis arra, hogy legalább alul levágjam, közben pedig folyamatosan reménykedtem, hogy ha eltűnik a boglya, megkapom a „jutalmam”. Sajnos nem ezen múlott. Talán a szőrösségem csak egy újabb lehetőséget adott arra, hogy az akkori párom kritizálhasson. Így se, úgy se akart úgy szeretni engem, ahogy nekem jól esett volna.

A szakítás után tinderezni kezdtem. Addigra már nem érdekelt, mi a divat: én tudtam, hogy szőrösen szeretem magam. A várva várt randi előtt már eszembe se jutott fazonírozni és a természetes pompámban történt meg az első szeretkezés is. Amikor a férfi lehúzta a bugyim, csillogó szemekkel mondta: „De jó, hogy te így hordod!”

Azóta van, hogy hetekig a természetes pompájában díszeleg (akkor is, ha nudizunk), van, hogy kedvem van rövidebbre vágni. Bármibe is öltöztettem a vulvám, a kedvesem imádja, csodálja, becézgeti, puszilgatja és lelkesen kényeztetni a szájával is. Mindenhogy rajong érte, és bevallom, számomra ettől, hogy szőrösen is szereti, még férfiasabb és még szexibb. Szexi a vágya, a lelkesedése és az is, hogy elfogad olyannak, amilyen vagyok.

Ez az én történetem a szőrzetemmel és talán itt a végállomás, megérkeztem oda, ahol nekem jó, ahol önazonos tudok lenni. Hogy mi a tanulság? Semmiképpen sem az, hogy innentől mindenki növesszen bozontot, mert az az egyetlen igaz út és az örök boldogság titka. Nem. De hiszem, hogy úgy lehet valaki igazán autentikus a testében is és az ágyban is, ha megismeri, milyen fazon passzol leginkább a személyiségéhez, a szexualitásához. Lehet, hogy a csupasz az - az is teljesen rendben van, ha neki az a kényelmes és a szép. A lényeg, hogy senki se akarja magad belekényszeríteni valami olyanba, ami nem neki való. Ha ezen a téren is tiszteljük a testünk, meg fogja hálálni!

PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével már nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is!