Sajnos a való élet nem olyan, mint a romantikus vígjátékok. A pasi nem fehér lovon érkezik, és sajnos az sem biztos, hogy happy enddel végződik minden románc. A szerelem általában nem első látásra születik, és rengeteg konfliktust kell átvészelnünk, ha lehorgonyozunk valaki mellett. Úgy tűnik, egyre nehezebben találjuk meg az igazit, és egyre nehezebben köteleződünk el. 

Mivel megszoktuk, hogy őrült gyorsaságban száguld a világ körülöttünk a technológiai fejlődésnek köszönhetően, azt várjuk, hogy a magánéletünkben is egy csettintés alatt működjön minden. A szerelem azonban nem olyan, mint a 3G a mobilodon: lassan, fokozatosan épül fel, és hónapokat, éveket igényelhet, amíg tényleg elmélyül a viszony. Nem várhatjuk el, hogy két beszélgetés alatt mindent megtudjunk egymásról, és hogy a harmadik randi után gyűrű kerüljön az ujjunkra.

Az alkohol és a drogfogyasztás univerzális "módszer" a szerelmi bánat kezelésére. Persze azzal semmi gond nincs, ha olykor megiszunk egy sört a barátainkkal, vagy hétvégén kiadjuk a feszültséget, azonban ez sokszor nem áll meg itt, és akár komoly függőséghez is vezethet. Még ha ezek a szerek átmenetileg enyhítik is a fájdalmat, hosszútávon csak leépítenek, és még jobban ellehetetlenítik a helyzetet.

Az teljesen rendben van, ha néha-néha becsúszik egy egyéjszakás kaland, azonban ezek hosszútávon ugyanúgy pusztítanak bennünket, mint a drogok vagy az alkohol. A folyamatos kalandozásban könnyű kiégni, arról nem is beszélve, hgoy ezek az alkalmak általában nem a szerelemről és a meghittségről szólnak, ráadásul komoly veszélyeknek is kitehetjük magunkat.

Egyedül vagy hónapok, esetleg évek óta, és az egész családod és baráti köröd azzal rágja a füled, hogy állapodj meg végre. Ismerős? Könnyen átragadhat ránk a környezetünk véleménye és vágyai, azonban ennek nem szabad engedni: akkor randizz és azzal, amikor és akivel tényleg szeretnél. Ha akár hosszabb ideig is egyedüllétre vágysz, add meg magadnak az időt, és ne erőltesd az ismerkedést.

Ahelyett, hogy nyitottan és befogadóan ismerkednénk, hajlamosak vagyunk befelé figyeli, és csak a saját érzelmeinkkel, gondolatainkkal, vágyainkkal foglalkozni. Nincs kedvünk energiát ölni egy másik ember felfedezésébe, és nem hallunk meg más hangokat, csak azt, ami a saját fejünkben szól. Tedd le a metrón a telefonod, és nézz bele a szemben ülő srác szemébe! Sosem tudhatod, hol talál rád a szerelem.

Kiskorunktól kezdve rengeteg elvárásnak kell megfelelnünk: iskolába járunk, egyetemre jelentkezünk, építjük a karrierünket és folyamatosan próbálunk feljebb lépkedni a társadalmi ranglétrán. Sikerorientáltak vagyunk, és ez gyakran elvonja az időt és az energiát a szerelemtől. A kettő persze párhuzamosan is működhet, de ehhez rengeteg kompromisszum szükséges. Mondj nemet a felesleges plusz munkára, és fordíts időt kettőtökre!

A csapból is az folyik, hogy álljunk meg a saját lábunkon és legyünk függetlenek - ami önmagában egy szuper dolog, hiszen nem szabad, hogy másoktól tegyük függővé a boldogságunkat. Azonban ez átfordulhat a másik, egészségtelen végletbe, amikor nem tudunk már senkit közel engedni, és félünk az elköteleződés gondolatától. Ennek a feloldásához egy megfelelő partner szükséges, akivel lehet nyíltan kommunikálni, és nem korlátozó, féltékenykedő kapcsolatba kerülünk általa. 

A szerelmet mindenki máshogyan éli meg, és éppen ezért minden párkapcsolat más és más. Fontos, hogy ne akarjuk beleerőszakolni a szerelmünket másoktól látott, filmekben idealizált kategóriákba, hiszen a valóság egészen más. A szerelem nem mindig zökkenőmentes és egyszerű, és nem is feltétlenül első látásra születik.