Szinte minden nő átélte már azt a rettenetes érzést, amikor a férfi, akivel még csak ismerkedik, vagy már éppen belekezdett egy kapcsolatba, hirtelen eltűnik. Ha megtörtént, már nem tehetsz ellene semmit, azért viszont igen, hogy a lehető leghamarabb talpra állj, és megtaláld a valóban hozzád illő férfit. Íme, mit ne tegyél semmiképpen, ha minél előbb föl akarsz épülni a csalódásból!
1. Ne keresd!
Ha úgy tűnik el, hogy függőben lett volna egy találkozótok, akkor nem probléma, ha fölhívod vagy írsz neki, és rákérdezel, áll-e még a randi. Ha azonban nem éred el, soha többé ne keresd! Ezt a legnehezebb betartani, pedig ez a legfontosabb ahhoz, hogy minél hamarabb fölépülj a csalódásból. Az elkeseredés pillanataiban számtalan racionálisnak tűnő indokkal próbálod majd magadat meggyőzni, miért kell feltétlenül megtalálnod. Például kérdőre kell vonnod, el kell mondanod, mekkora szemétláda, követelned kell az eltűnése okait, vagy csak a lelki békéd érdekében tudnod kell, mi történt. Nem, nem kell tudnod. Teljesen mindegy, hogy titokban családos ember, CIA ügynök, csak szexet akaró macsó vagy csak egy megriadt kisfiú. A lényeg, hogy ő úgy döntött, nem keres többet, ha pedig igazán meg akarod őrizni a méltóságodat, akkor egy pillanatig sem kaparsz azért az emberért, aki így intézte az ügyeit veled. Még ha sikerül is fölvennetek újra a kapcsolatot, és netán a szemébe mondhatod, hogy mekkora lúzer, nem fogsz megkönnyebbülni, hanem csak még megalázottabbnak érzed majd magad. Ne tedd! (A közösségi oldalaknak hála, arról nagyon hamar értesülnél, ha esetleg tényleg nem önhibájából tűnt el, hanem mondjuk, baleset érte és kórházban van. De ha az elmúlt órában háromszor volt fönn chaten, akkor ez nem valószínű…)
2. Ne gondold, hogy bármit tehettél volna az eltűnése ellen
Emlékszel még a Good Will Hunting című filmben arra a részre, amikor Robin Williams addig mondogatja Matt Damon karakterének a bűvös „nem a te hibád” mantrát, míg végül elhiszi a fiú és kitört belőle a sírás? Nos, reméljük, ha köddé vált a pasid, vannak körülötted olyan emberek, akik ezt a mondatot ugyanígy sulykolják beléd. De te is mondd el magadnak minden nap. Ha valaki képtelen eléd állni, összeszedetten elmondani, mi a gond, és szakítani, annak elsősorban önmagával vannak problémái, nem veled. Te semmit sem tehettél volna, hogy megakadályozd a dolgot. Épp elég lesz az összetört szívedet ápolgatnod, nem kell még naponta szorongnod azon is, hogy mit bénáztál el. Semmit!
3. Ne várd, hogy visszatérjen
Ezt is nagyon nehéz betartani, hiszen a kapcsolatodnak nem volt megfelelő lezárása, így ahelyett, hogy rögtön arra koncentrálnál, hogyan gyászolj, majd lépj tovább, benned maradhat a kis ördög, mi van, ha még sincs vége a dolognak? Ez különösen akkor lehet nagyon nehéz, amikor az egyik este még romantikusan ölelkeztetek a kanapén, másnap pedig már bottal üthetted a nyomát. Nem volt veszekedés, dráma. Semmi. Csak a nagy, érthetetlen semmi. Tudjuk, ez milyen nehéz, ugyanakkor nagyon fontos, hogy tekintsd úgy a cselekedetét, mintha fölhívott volna és szóban elmondja, nem akar többet látni. Hiszen ha akarna, akkor hívna, írna, nem? A cselekedete tehát egyen értékű a szakítással, csak stílustalanabb. Ez azért is rettentően fontos, mert ha ne adj isten, néhány hét vagy hónap múlva visszaoldalogna, akkor egészen másképp tudod kezelni a szitut, ha úgy él a fejedben, mint a pasi, aki egyik nap kirúgott, és nem úgy, mint a titokzatos férfit, akiről hónapok óta reméled, hogy visszatér. Ha valaki hetekre, hónapokra eltűnik magyarázat nélkül, akkor annak nem tisztességesek a szándékai, és akkor sem lesznek azok, amikor előkerül. Már az mérhetetlen pimaszságát mutatja, hogy lazán rád ír, miután hetekig ignorált. Ha kedvesen visszafogadod, és aztán újra eltűnik, akkor már sajnos nem mondhatod el a második pontban emlegetett kis mantrádat: az ugyanis már tényleg a te hibád lesz.
