Milyen megcsalni valakit vagy szeretőnek lenni? 3 nő meséli el történetét...
Olvasóink körében végzett felmérésünkből kiderült, hogy 31 százalékuk lépett már félre életében. Tizenöt százalékuk ráadásul többször is megcsalta a partnerét egy hosszabb kapcsolat idején. Minden negyedik nő el tudja képzelni, hogy félrelépjen. Még akkor is, ha mindannyian tudják, egy affér milyen veszélyeket rejt magában: akkor is tönkre tehet egy egyébként jól működő kapcsolatot, ha sosem derül rá fény. Három nő, egy-egy történettel, ami megváltoztatta az életüket:
Ezeket láttad már?
Három félrelépés, amely mindent megváltoztatott
"Azzal, hogy megcsaltam a barátomat, megmentettem a kapcsolatunkat" - Heni, 26 éves egyetemista
Mintha el lettem volna varázsolva: a testem remegett, a szívem kalapált, a fejemben nem maradt hely a gondolatoknak. Egyszerre voltam követelőző és odaadó. Csodás volt a szex Sanyival! A bőre olyan forró és lágy volt, az ajka csodás és borzongató érintésekkel kényeztetett. Elolvadtam, amikor másnap reggel a meztelen mellemet nézegetve azt mondta, nem bír magával, mindjárt rám veti magát. Minden tökéletes volt.
Egyvalamit kivéve: Sanyi nem a barátom. Én Antival élek. Mégis, ez ott és akkor egyáltalán nem érdekelt. Sanyival egy buliban találkoztam, végigszemeztük az estét, és szinte magától értetődő volt, hogy az ágyban kötünk ki. Egyéjszakás kaland is lehetett volna belőle. Csakhogy másnap reggel, ébredés után egyértelmű volt, hogy még találkoznunk kell. Sem kérdések, sem kényszerek nem voltak köztünk. Euforikus kaland volt, amely megédesítette a nyaramat - és a meglehetősen stresszes nyári munkámat. Öt hétig tartott.
Aztán meglátogatott Anti. Akkoriban távkapcsolatban éltünk. Amikor magához ölelt, megmerevedtem. Előző éjjel háromszor feküdtem le Sanyival, ugyanabban az ágyban, amelybe most Antival bújtam be. Mocskosnak és gazembernek éreztem magam. Az elkövetkező napokban egyetlen kérdés keringett a fejemben: hogyan mehettem bele egyáltalán ebbe az afférba Sanyival? Hiszen Anti az egyetlen ember, akivel meg akarom osztani az életemet. Ráadásul ugyanolyan bájosnak és szexinek találtam, ugyanolyan jól éreztem magam vele, mint a kapcsolatunk hajnalán. Lehet, hogy egyszerűen magányos voltam?
Anti akkor már egy éve Bécsben tanult. Külön életet éltünk, amelyek csak évente két hónapon át keresztezték egymást. "Na, látod, ebben a helyzetbe épp beleillik a kapcsolatunk" - froclizott minduntalan Sanyi. Csakhogy én egyszeriben nem értettem vele egyet. Jó, Sanyival csodálatos volt a szex. Néhány hétre még azt is elfeledtette velem, mi az igazán fontos az életemben. Sanyi kedves srác, jó vele az ágyban. De a szívem változatlanul Antié. Ekkor már biztosan tudtam: csak az számít, hogy vele legyek. Eddig csak azért nyomtam el magamban ezt a gondolatot, hogy ne nehezítsem meg még jobban a távkapcsolat miatt amúgy is elég nehéz dolgunkat. Megbeszéltem a dolgot Antival - Sanyiról persze egy szót sem szóltam -, és kiderült, hogy ő pontosan ugyanígy érez. Azóta elintéztem, hogy a következő évet én is Bécsben csinálom meg. Furcsa, hogy épp egy félrelépés döbbentett rá, mit kell tennem. Sanyinak ezért is hálás vagyok!
"Mindkettejükhöz ugyanúgy kötődtem. De hosszú távon ez nem megy"
- Szandra, 29 éves logopédus
Egyvalamit ma már biztosan tudok: ami Marci és köztem történt, tökéletesen elhibázott volt. Mert én többet akartam tőle. Elsősorban arra az érzésre vágytam, hogy valaki annyira kedves hozzám, hogy ki se akarok kelni mellőle az ágyból. Eleinte még nagyon élveztem az afférunkat: nem csak a szex volt szuper, de olyan dolgokat is csináltunk együtt, amikhez a barátomnak sosem fűlött a foga. Kirándulni jártunk, áttáncoltuk és -dumáltuk az éjszakát, kora reggel a Széchényi-fürdőben áztattuk magunkat. A barátommal viszont, akivel három éve voltam együtt, eléggé kifulladt a kapcsolatunk, inkább már csak megszokásból tartottuk fenn a viszonyt. Épp ezért többet láttam Marciban, mint ártatlan félrelépést. Afféle pótkapcsolatot. De minél inkább kötődtem hozzá, minél fontosabbnak éreztem, annál többet veszített a kapcsolatunk a könnyedségéből.
A barátommal közben meg már le sem feküdtem, mert irtóztam a gondolattól, hogy egyik férfi ágyából bújjak a másikba. Ha pedig Marci egy fél napig nem jelentkezett, teljesen kikészültem. "Mi bajod? Hiszen nincsenek kötelezettségeink egymással szemben, nem?" - kérdezte. Nekem viszont egyre inkább szükségem volt rá, pedig a boldog viszony alapfeltétele, hogy támasztunk igényeket a másikkal szemben. Én meg idővel olyan feszült lettem, hogy sem a barátommal, sem Marcival nem éreztem jól magam. Végül négy hónap múlva mindkettejükkel szakítottam, mert felismertem, hogy jobb egy darabig inkább egyedül lenni, mint tönkremenni ebben a szétszakítottságban és a hazudozásban.
"A szeretője voltam. A végén már csak szenvedést okozott az egész"
- Liza, 35 éves, szerkesztő
Mielőtt nem esett meg velem, én is azt gondoltam, hogy ilyen velem sohasem történhet. Aztán mégis eljött a nap, amikor összeszűrtem a levet egy foglalt férfival. A Kristóffal való kapcsolatom egy kedélyes sétával kezdődött egy továbbképzésen. Én akkor épp reménytelenül szerelmes voltam valakibe, Kristóf kapcsolata pedig nagyon gyenge lábakon állt. Erről is sokat beszélgettünk, és a közvetlensége és a belőle áradó nyugalom nagyon imponált.
Flörtölni már azelőtt is flörtöltünk a továbbképzés unalmas foglalkozásain. A többi jött magától: szeretkeztünk, együtt ebédeltünk, újra elmentünk sétálni. Aztán egyik napról a másikra a szeretője lettem. Sok minden ugyanúgy zajlott velünk is, mint már annyiszor hallottam másoktól. Például, hogy miután végeztünk a szexszel, mindig hazament. Amúgy nagyon jó volt vele szeretkezni, valószínűleg emiatt tartottam ki olyan sokáig mellette. És ő is mellettem, mert az élettársával nem sok öröme volt az ágyban. Legalábbis ezt mesélte. Éjszakára mégis mindig egyedül hagyott, és bebújt otthon a partnere mellé. Ez nagyon fájt. Már az első alkalommal, amikor becsukódott mögötte az ajtó, tudtam, hogy ezt nem fogom sokáig bírni. Ám mielőtt képes voltam kilépni ebből a kapcsolatból, még nagyon sok megaláztatásban volt részem. Például: ültünk az étteremben, és ő olyan hűvös hangon, olyan félelmetes nyugalommal beszélt telefonon az élettársával, hogy tudtam, annak a nőnek eszébe sem jut, hogy a barátja épp a szeretője mellől hívja. Megijesztett ez a profizmus. Mégis bírtam két éven át.
A fordulópont 2005 szilveszterekor jött el, amikor küldött egy esemest. Kedves üzenet volt, egy síparadicsomból küldte, ahol a barátnőjével ünnepelt. Körülöttem mindenütt boldog, csókolózó párok, csak én árválkodtam egyedül az egész buliban. Akkor döbbentem rá, hogy elég, nem akarok tovább a szeretője lenni. Hogy nem kell olyan férfi, aki karácsonykor egyedül hagy, mert a barátnőjével kell lennie. Amikor legközelebb hívott, mondtam neki, hogy vége. Nem ment egyszerűen, még találkoztunk párszor, nehezen engedtem el. De már eltökélt voltam. Tudtam, hogy sosem léphetek a barátnője helyébe, mellette örökre csak mellőzött szerető, könnyed kaland leszek.
