A húsvét támogató energiája a következő 20 évünket is meghatározhatja
A húsvéti ünnepek szimbolikája évről évre fókuszba helyezi a feltámadás-újjászületés, valamint az áldozathozatal témáját, amelyekben időnként mindannyian érintettek vagyunk, függetlenül attól, hogy vallásos hittel közelítjük meg ezeket a fogalmakat vagy sem. Idén tavasszal sincs ez másképp, csak éppen a téma aktualitása lett hangsúlyosabb, és a tét is magasabb lett.
Ezeket láttad már?
Hogy mit jelent ez az egyén életében? Pillantsunk egy kicsit a személyes történetünk kulisszái mögé, illetve nézzünk rá a dolgainkra egy hosszabb folyamat tükrében! A 2025-ös esztendő energetikája eredendően magában hordozza a változás, változtatás, illetve az ezek nyomán elkerülhetetlenül felmerülő lezárások időszerűségét. Ez a hatás azonban nem csak úgy hipp-hopp termett itt, és főleg nem a semmiből; az utóbbi évek egyre inkább azt sugallták, hogy egy ilyen határpont felé haladunk.
Számtalan jelzést is kaphattunk erre nézve, de természeténél fogva az ember már csak ilyen: nem feltétlenül veszi figyelembe a sorozatosan érkező „figyelmeztető jeleket”, és általában elmegy a „falig”, vagyis ameddig csak lehetséges. Még akkor is, ha közben azért érezhetően szorul a hurok, fogy a levegő, és a dolgok már nem csupán kellemetlennek vagy méltatlannak minősíthetők, hanem konkrétan kárt is okoznak.
Hogy mifélét? Hogy csak az egyik leggyakoribbat említsük: például negatívan hatnak a fizikai és mentális egészségünkre, esetleg mindkettőre. Ezeknek a helyzeteknek a közös jellemzője egyébként többnyire az, hogy a meglévő formájuk már elavult, meghaladott, és hosszabb távon nem életképes. Volt idő, amikor megfelelőek, sőt előremutatóak voltak számunkra, de már nem azok. Csak az értelmetlen ragaszkodás, a megszokás, vagy éppen a félelem, esetleg a tanult tehetetlenség miatt nem vettünk még búcsút tőlük. Egy szemléletes hasonlat szerint ilyenkor már régóta kimúlt alattunk a ló, de ezt nem akarjuk tudomásul venni, sőt, inkább hátunkra vesszük, és magunkkal cipeljük, egészen a falig.
A tudatos újjászületés lehetősége
Az ember persze folyamatosan érzi a feszítettséget és gyakran fel is teszi a kérdést – önmagának, Istennek, az univerzumnak vagy akár a terapeutájának –, hogy mikor fordulnak végre jobbra a dolgok. Erre a kérdésre vár választ a horoszkópoktól, a kártyajóslatoktól, lényegét tekintve azt feltételezve, hogy a változás kizárólag a rajta kívül álló erők hatáskörébe tartozik. A külső beavatkozás ugyan valóban megtörténik olykor, de szerencsésebb, ha nem várjuk meg ezt, inkább mi magunk megyünk a változások elébe.
Stana Alexandra asztrológiai képlete a legmélyebb titkait is elárulta
A sors erői mindig díjazzák az önkéntességet, de most különösen. Amennyiben pedig helyettünk intéznék a dolgaink átalakítását, azt többnyire mindig fájdalmasabbnak értékeljük. A vágyott feltámadás ugyanis csak az után mehet végbe, hogy előtte valaminek a „halálát”, vagyis a végét, lezárását is megéltük. Ez jelenthet olyan konkrét tényeket is, mint egy kapcsolat lezárása, vagy egy munkahelytől, egy lakhelytől való búcsú, de elsősorban egy eddig használt mintát, meggyőződést, elvet, viszonyulást, szemléletet, szokásrendszert vagy éppen életmódot érdemes egyszer s mindenkorra lecserélni, mégpedig forradalmian újakra.
Enélkül aligha következik be a vágyott feltámadás és újjászületés. Előfordulhatott már hasonló az életünkben, de ezúttal a tét is sokkal nagyobb: az előttünk álló két évtizedre vonatkozóan fektethetjük most le az alapokat. Ez természetesen felelősséget is jelent, de arra biztatok mindenkit: inkább a nagyszerű lehetőséget lássa benne. Alkalmunk nyílik újrafogalmazni önmagunkat, kik is vagyunk, milyenek vagyunk igazán, mit szeretnénk, miért vagyunk itt, mi az, ami igazán fontos, mi az, ami méltó hozzánk, mi tesz teljessé és boldoggá.
A mártírkodás már tényleg nem erény
A húsvét témaköréhez tartozó „áldozat” fogalmát is érdemes most újragondolni. Belátni a különbséget például aközött, hogy áldozatnak tekintem magam, vagy áldozatot hozok valamiért. Ez utóbbit emelkedett szívvel, erőt adó elhivatottsággal tudjuk megtenni, míg az áldozatszerep rombol, mégpedig értelmetlenül. Ha áldozatot hozok valamiért – akár a fentebb említett analógia szerint lemondok egy addigi működésről –, akkor azt tekinthetem „felajánlásnak” is, egy jobb, méltóbb, boldogítóbb élet oltárán.
A Symbolon archetípusai közül a „Szolgáló” elnevezésű lap kínál most ehhez hasznos, aktuális meditációs témát: szolga vagyok, vagy szolgálok? Mire vagyok hajlandó – és miért? Mi okból ragaszkodom az áldozatszerephez? Ha szolgálatára vagyok valaminek vagy valakinek, ragyogó lélekkel teszem-e? A mártírprogramoktól – ha voltak, vannak ilyenek az életünkben – mindenképp érdemes elköszönni! A mártírkodás kétes értékű mocsarába időnként bárki beleragadhat, de vannak személyiségtípusok, amelyek hajlamosabbak erre. (Számmisztikai megközelítésben például a 2-án, 20-án, vagy a 6-án született emberek közül sokkal többen élnek meg ilyet.)
A változtatások kiemelt aktualitása most általános érvényűnek mondható, de akik személyes lélekútjukra vonatkozóan is épp egy meghatározó ciklusváltásban vannak, azok hangsúlyosabban érintettek. Így például azok is, akik épp maguk mögött hagynak egy életfejezetet, és a 9-es személyes években járnak, ami szükségszerűen a „lomtalanítás”, a „nagytakarítás”, és a már meghaladott dolgok lezárásának ideje.
Romok közül az életteli ragyogásba
A Symbolon Főnixmadara tűpontos útmutatót jelent: a régi romok eltakarítása után, önmagunkat megváltva-átváltva, ragyogó új életre támadhatunk. Az átalakulás és az újjászületés természetesen nem megy végbe varázsütésre, ahogyan a hernyó sem egyetlen pillanat alatt változik pillangóvá, és ahogyan a húsvéti liturgiában is jelképes módon csak harmadnapra történik meg a dicsőséges feltámadás. Fontos tehát szem előtt tartani, hogy egy folyamatról van szó, amelynek minden állomását végig kell járni. Ha viszont tudatos módon vállaljuk ezt az utat, akkor életünk egyik legcsodálatosabb transzformációjának lehetünk részesei, kivitelezői – és nyertesei. Ehhez használhatjuk fel most támogató erőként a húsvét misztériumát.
