7 jel, hogy az életed túlélési üzemmódban működik, pedig ennél sokkal többet érdemelsz
Állandóan úgy érzed, hogy egy lépéssel le vagy maradva? Mindig fáradt, túlterhelt vagy és soha nem találsz igazi nyugalmat, bármennyire is próbálod behozni a lemaradást? Ha igen, akkor lehet, hogy túlélési üzemmódban élsz. Kertész Lilla szervezetpszichológus segít, hogyan léphetsz túl ezeken a berögzült szokásokon, és alakíthatsz ki végre minőségi életet.
Ezeket láttad már?
A túlélési üzemmód egy olyan állapot, amikor az agyad és a tested a krónikus stressz állapotában működik. Evolúciósan ez egy életmentő mechanizmus, de csak átmeneti időszakokra. Azonban sokunk számára a karrier, a kapcsolatok, a társadalmi elvárások és a belső nyomás közötti egyensúlyozás során ez válik a létezés alapállapotává. A félelmetes rész? Lehet, hogy nem is tudod, hogy megrekedtél a túlélő üzemmódban.
Ebben a cikkben összegyűjtöttem néhány olyan jelet, ami arra utalhat, hogy te is túlélő üzemmódban működsz, és megosztok néhány, tudományosan megalapozott módszert is, amelyek segíthetnek kitörni ebből az állapotból. Íme 7 egyértelmű jele annak, hogy túlélő üzemmódban működsz:
Hipereredményes vagy, de legbelül üresnek érzed magad
Hatékonyan elvégzed a feladataidat, de eközben zsibbadtnak vagy kábának érzed magad. Ez gyakran a funkcionális lefagyás jele, egy kevésbé ismert stresszreakcióé, amikor nem bénultál meg, hanem leálltál érzelmileg. Ez az állapot a nyugalmat imitálja, de valójában az idegrendszered védekezik a túlterheléssel szemben.
A teendőid listája határozza meg az önértékelésedet
Ha egy produktivitás nélküli nap bűntudatot kelt benned, akkor lehet, hogy a krónikus üss-vagy-fuss hurokba kerültél. Ha az önmagadról alkotott képed túlzottan a teljesítményhez kötődik, a stressz az egekbe szökik, amikor az elvárásaidhoz mérten alulteljesítesz.
13 dolog, ami csak a mentálisan erős emberekre jellemző
Nehezen tudsz álmodozni vagy hosszú távú célokat kitűzni
Amikor az agyad a túlélésre van beprogramozva, a rövid távú biztonságot helyezi előtérbe a hosszú távú tervezéssel szemben. Idegtudományi vizsgálatok megerősítik, hogy a krónikus stressz károsítja az agyad prefrontális kéreg nevezetű részét, ami a jövőkép-alkotásért, a tervezésért és a kreativitásért felelős terület.
Értelmetlennek tartod a pihenést
Ha még akkor sem tudsz pihenni, amikor egyébként lenne rá időd és lehetőséged, az idegrendszered arra kondicionálódhat, hogy a nyugalmat a veszéllyel tegye egyenlővé. A trauma-kutatás azt mutatja, hogy ha az alapállapotod a hipervigilancia, a pihenés ismeretlennek, sőt fenyegetőnek tűnik.
Az apró döntések is kimerítenek
A túlélési üzemmód túlterheli a munkamemóriádat és a kognitív erőforrásaidat. Ha egy vacsorahelyszín kiválasztása vagy egy üzenet megválaszolása is olyan érzést kelt benned, mintha meg kellene másznod a Mount Everestet, akkor valószínűleg túlterhelt a végrehajtó rendszered.
Még akkor is elszigetelődsz, ha egyébként vágysz az emberi kapcsolatokra
Az elszigetelődés gyakran egy védekező viselkedés. A kötődés-elmélet szerint, ha nem érezzük magunkat biztonságban vagy érzelmileg kimerültünk, visszavonulhatunk, hogy energiát takarítsunk meg, még akkor is, ha ez elmélyíti a magányunkat.
Kevés érzelmet tapasztalsz meg, miközben folyamatosan szorongsz
Ez a paradoxon a krónikus kortizol-kitettség eredménye: a tested érzéketlenné válik, de az idegrendszered továbbra is finom riadóállapotban marad. Olyan ez, mint amikor lehalkítjuk a hangerőt, de a zene sosem áll le a háttérben.
Ha felismerted, hogy a fenti tünetek többsége jellemző rád, akkor nagy az esélye annak, hogy te is a túlélési módban tengeted a mindennapjaidat. Mit tehetsz, ha változtatnál ezen?
Valószínűleg már te is találkoztál a következő tanácsokkal: „Meditálj!”, „Mozogj többet!” vagy „Gyakorold a hála kifejezését!”. Bár ezek a javaslatok valóban hasznosak, de csak akkor, ha az idegrendszered készen áll ezek befogadására. Ha a túlélési üzemmódban vagy, olyan eszközökre is szükséged lehet, amelyek finoman visszahozzák az életerőt és a pozitív érzéseket a mindennapjaidba.
Fontosabb számodra a másik szükséglete, mint a sajátod? Dr. Máté Gábor a gyermekkorig vezeti vissza az okát
Hozz mikro-döntéseket, hogy visszavedd a kontrollt az életed felett!
Ahelyett, hogy nagy döntéseket vagy drámai életmódváltásokat erőltetnél magadra, adj az agyadnak minden nap egy mikro adag változtatást! A traumapszichológiában végzett tanulmányok azt mutatják, hogy a mikrokontroll megtapasztalása segít újraépíteni a biztonságérzetedet és az énhatékonyságot.
Válassz ki egy-egy kisebb helyzetet naponta: ilyen lehet például az, hogy reggelente kiválasztod a kávésbögrédet vagy az útvonalat, amelyen hazafelé sétálsz, majd tudatosan emlékezteted magad: „Én választom ezt. Én hoztam meg ezt a döntést.”. Idővel ez átprogramozza az agyadat, hogy úgy érezd, jobban irányítod a környezetedet.
Próbáld ki a lehorgonyzás technikáját!
Míg a földelés segít megnyugodni, addig a lehorgonyzás módszere megerősíti a paraszimpatikus idegrendszeredet, elősegítve ezzel az idegrendszeri szabályozást. A lehorgonyzás technikája azt jelenti, hogy két, elsőre egymással össze nem illő tevékenységet, mozzanatot vagy viselkedést összekapcsolsz egymással.
Ha 6 jelből 4 igaz rád, azonnal határokat kell húznod a munkahelyeden
Minden alkalommal, amikor észreveszel valamit, amit biztonságosnak, kellemesnek, megnyugtatónak vagy szépnek érzel (a napfényt a bőrödön, a kutyád boldog tekintetét, amikor rád néz, egy puha szövetet), tarts egy tudatos szünetet. Nevezd meg hangosan vagy gondolatban az érzést, és kösd össze egy olyan szóval, mint a „biztonságos” vagy az „itt”. Ezzel a technikával újra megtanítod az agyadnak, milyen érzés a biztonság.
Gyakorold a kognitív diffúziót!
Amikor túlélési üzemmódban vagy, az elméd ismétlődő narratívákat, gondolatokat pörget: „Nem hagyhatom abba, különben minden darabokra hullik.”, „Még ezt a projektet megoldom és végre megpihenhetek.” „A munka és a tanulás küzdelem.” A kognitív diffúzió, az elfogadás- és elkötelezettség-terápia egyik fogalma, ami megtanít arra, hogy ahelyett, hogy elhinnéd a magadnak mesélt történeteket és gondolatokat, inkább csak megfigyeled azokat, mintha valaki másnak a történetét hallgatnád.
Amikor nyakon csípsz egy túlélési-üzemód gondolatot, mondd ezt magadnak: „Észreveszem, hogy az elmém most azt mondja nekem, hogy,…”. Ez a finom váltás segít elszakítani az identitásodat a félelemtől.
A kudarc és az elutasítás nem végpont, hanem ugródeszka az önfejlesztéshez, és ez a Puszi: Kitty egyik legfontosabb üzenete
Hozz létre társszabályozási szokásokat!
Gyakran beszélünk az önszabályozásról, de a kutatások szerint az ember legjobban a kapcsolatokban szabályoz, nem pedig az elszigeteltségben. A társszabályozás, különösen a szemkontaktus, a nevetés vagy az érintés révén gyorsabban nyugtathatod meg az idegrendszeredet, mintha egyedül próbálkoznál.
Ahelyett, hogy csak csevegnél egy barátnőddel, vegyetek részt közösen egy nyugtató tevékenységben: főzzetek együtt valamit, sétáljatok egy parkban vagy a természetben, vegyetek részt egy közös meditációs alkalmon vagy masszázson. A tevékenység során vegyétek észre egymás apró jeleit. Már egy 5 perces szinkronizált légzőgyakorlat valakivel együtt is képes átrendezni az idegrendszeredet.
Fontos, hogy tudd: a túlélés nem a személyiségvonásod, ez egy idegrendszeri állapot. Nem vagy túl érzékeny, lusta vagy halogató. Valószínű, hogy inkább csak hihetetlenül jól alkalmazkodtál a nehéz körülményekhez. Most itt az ideje, hogy a túlélésről a valódi fejlődésre válts. A kulcs nem a pozitivitás vagy az igyekezet erőltetése, amivel tovább nehezítheted a helyzetedet, hanem a biztonság, a nyugalom és a választás lehetőségének megteremtése, és hogy a tested és az agyad végre elhiggye: már nem vagy veszélyben.
