Minden életkornak megvannak a maga sajátosságai, és egy évtized távlatából visszatekintve mindig találunk olyasmit a múltunkban, amit mai fejjel már másképp tennénk. Így van ez a szexszel is. Harmincas éveinkben egészen másképp éljük meg, mint húszévesen. Na, de hogyan is?

Értelmetlen lenne úgy élni, hogy folyton azon rágódunk, mit követtünk el a múltban, és mit tennénk ma másképp. Cikkünk nem is erre akar kilyukadni, hanem arra, hogy a korral nem csak bölcsebbek leszünk, de a szexuális életünk is sokat változik majd. Ez viszont nem jelenti az izgalom hiányát!

Hogy a szexben az a legjobb, ha mindkét fél önző egy kicsit?

Ezt természetesen nem úgy értjük, hogy egy fikarcnyit se figyeljünk a másik örömére, hanem úgy, hogy igyekezzünk érvényesíteni az érdekeinket, ne játsszuk el, hogy jó az, ami nem jó, és ne az legyen az egyedüli fontos, hogy a másik élvezze az együttlétet. A szexben ugyanis más szabályok érvényesek, mint a kapcsolat egyéb területein. Ott megéri bizonyos örömökről lemondani a másik kedvéért, vagy belemenni olyan dolgokba, amiket mi nem tartunk izgalmasnak: mondjuk végignézni egy focimeccset, vagy néha találkozni párunk olyan barátaival, akikkel nem vagyunk egy hullámhosszon. A szexuális életben viszont meg kell keresni a közös pontokat, azt, ami mindkét félnek örömet okoz, és nem csak úgy tenni, mintha élveznénk a dolgot. Hiszen a szex éppen a közös örömről, élvezetről szól!

A kihagyott kaland az esetek többségében jobb, mint a nem kihagyott

A kamasz- és fiatal felnőtt korunk nagyrészt a kísérletezgetésről szól. Váltogatjuk a stílusunkat, a kedvenc együtteseinket, a barátainkat, és élénken érdeklődünk minden élmény iránt. Érthető hát, hogy húszas éveinkre esik a legtöbb egyéjszakás kaland, "fesztiválkapcsolat", összemelegedés az exszel vagy hirtelen ötlettől vezérelt félrelépés is. A szenvedélyt elsodrónak érezhetjük, az "ilyen csak egyszer adódik az életben" érzés pedig felülír minden rációt. Ahogy azonban egyre jobban megtanulunk felelősséget vállalni a tetteinkért, úgy válik világossá, hogy egy egyéjszakás kaland ígérete is éppolyan, mint diéta idején meglátni egy trüffeltortát. Néhány percig erős a kísértés, de pontosan tudjuk, ha nem parancsolunk magunknak, végül sokkal rosszabb lsz a másnap. Harmincas éveinkre a szenvedélyes, felelőtlen kalandoknál sokkal izgalmasabbá fog válni az, hogy képesek vagyunk az önmegtartóztatásra, a hűségre. Azt is észre fogjuk venni majd, hogy az ártatlan kis flörtökből remekül lehet töltekezni anélkül, hogy valóban eljutnánk a testiségig. Egyedülállóként földobja az önbizalmat - ami mennyivel jobb, mint huszonévesen az az érzés, amikor odaadtuk magunkat olyasvalakinek, aki aztán elfelejtette a számunkat -, kapcsolatban, házasságban élve pedig átalakítható az érzés a partnerünk, férjünk iránti vágyba.

A jó szex nem az univerzum ajándéka

A húszas évei elején az ember többnyire elég feketén-fehéren gondolkodik az életről, beleértve a párkapcsolatokat és a szexet is. Ha elsőre minden simán megy egy pasival, ő az igazi, ha nem, akkor biztosan nem. Ha valakinek már a csókjától is rosszul vagy, akkor nincs miről beszélni, de ha nem robbantak rakéták, vagy esetleg a pszichés izgalomtól éppen a testi izgalom nem jött el, még nem jelenti azt, hogy csapnivaló páros lesztek az ágyban. A ruhaletépős, öt percig tartó vad szex, amely egy másodpercre pontosan ugyanakkor bekövetkező orgazmusban tetőzik, a filmek állandó kliséje, de ha a valóságban sem adod alább, akkor bajban leszel. Szerencsére azonban ezt harminc fölött már pontosan tudod majd. A jó szexért igenis meg kell dolgozni, megismerni a saját testünket és lelkünket, és a másikét is. Ha pedig ritkulni kezdenek az együttlétek, az nem azt jelenti, hogy ideje új partner után nézni, hanem azt, hogy ideje odafigyelni a párunkra, újítani a rutinon, és mindenek előtt, újra igazán közel kerülni egymáshoz. Mert ezt is csak harminc fölött értjük meg igazán: a legjobb azzal a szex, akivel a tökéletes intimiást is képesek vagyunk megélni.

A cikk a Glamour magazin 2015. júniusi számában jelent meg.