Külön műfajt teremtett - exkluzív interjú a Király Tamás-kiállítás kurátorával
A Ludwig Múzeum szeptember 15-ig ad otthont Király Tamás három évtizedet felölelő munkásságának. A retrospektív kiállítás kapcsán a tárlat kurátorával, Tímár Katalinnal beszélgettünk a művész divattal való kapcsolatáról és korát megelőző munkásságáról.
Ezeket láttad már?
Miért pont idén kerül megrendezésre a kiállítás? Köze van ahhoz, hogy olyan témák határozzák meg a 2019-es évet, mint a Bauhaus 100 vagy a rendszerváltás 30. évfordulója?
Konkrétan nincs hozzá köze, a múzeum története tele van ilyen szerencsés véletlenekkel, hogy egybe esnek olyan kiállítások, amikkel nem tudunk előre tervezni. Megkeresett minket Király Tamás fia (Király Iliász), hogy érdekes lenne-e számunkra egy ilyen kiállítás. A tervezésnél sok szempontot figyelembe kell venni, gyakorlatilag ritkán tud megtörténni, hogy arra figyeljünk, mi mivel legyen együtt.
Hány alkotás és fotó kerül bemutatásra, azokat honnan sikerült beszerezni?
A kiállításon való munka során kiderült, elég sok ruha fennmaradt. Egy kivételével a kiállított ruhák közül mind Király Iliász tulajdonát képezik. A fotók nagy része Király Tamás közeli munkatársaitól származnak, akik évtizedeken keresztül dolgoztak vele.
Sajnos vannak nagyon fontos momentumai Király tevékenységének, amiből se ruha, se dokumentáció nem maradt fent. Ez alatt főleg a 80-as évek végét, 90-es évek elejét értem, az ebben az időszakban készült úgynevezett babaruháknak (babákból készült ruha, lepkeruha, csillagruha) gyakorlatilag semmi nincs meg.
A kiállításon csak olyan ruhák szerepelnek , amik Király felügyelete alatt készültek, még ha van köztük 1-2 darab, amit újra létrehoztak, de azokat is az ő közreműködésével. A videó vagy szöveges dokumentáció már hiányosabb, emiatt sokszor nehézségekbe ütköztünk a munka során, mivel így nem volt egyszerű beazonosítani a a különféle elemeket vagy visszanézni, hogy az egyes projektek milyen alapon szerveződtek. Erre Király valószínűleg öt perc alatt tudott volna válaszolni, de ezt utólag nem lehetséges rekonstruálni. Évekig tartana felkeresni a szereplőket, helyszíneket, hogy beszerezzük az információkat.
Elképzelhető, hogy a kiállítás hatására előkerül 1-1 darab…
Így van, nekem már volt olyan kiállításom, ami egy új impulzust ad azoknak, akik még rendelkeznek bármiféle anyaggal egy-egy művész tevékenységéről. Ilyenkor mindig felkeresik a múzeumot, kurátort és felbukkannak olyan dolgok, amikről nem is tudtuk, hogy léteznek. Szerintem ezt a kiállítást a Tamásról szóló munka egy fázisaként lehet felfogni. Abban segíti a szakmát, hogy összegyűjtsünk minél több anyagot, hogy majd aki a következőt fogja csinálni az jobb helyzetben legyen és több dolog álljon a rendelkezésére. Király barátai, közeli ismerősei közül sokan kerestek meg mindenféle információval.
20 éves a modernkori divat legfelkavaróbb, legfelemelőbb momentuma: amikor a ruha életre kelt
20 éves a modernkori divat legfelkavaróbb, legfelemelőbb momentuma: amikor a ruha életre kelt
Mennyi műalkotásnak beillő ruhadarab maradt fent Király Tamás életművéből az utókor számára?
Van olyan ruha, ami műalkotás és van, ami nem az. Abban az értelemben mindegyik műalkotás, hogy egy fantasztikus kreatív elmének a megnyilvánulása. Király Tamás igazából egyiket sem kiállításra tervezte, nincs olyan ruha, amit ő statikusan képzelt el bemutatni. Inkább csak bemutatókban, projektekben, színházi előadásokban vagy valamilyen élő formában gondolkozott, ahol ezeket az öltözékeket használták. Ő nem abban gondolkodott, hogy majd az ő műveit múzeumban állítják ki, hanem hogyan működnek a munkái a színpadon úgy, hogy más ruhák vagy akár a mű címe adja a kontextust.
Számos ilyen tematikus bemutatója volt, ilyen például a 80-as évekbeli Petőfi Csarnokban rendezett show, ahol a Boy's Dreams, Animal Dreams vagy Baby Dream's tematika köré tervezte a ruhákat és magát a showt. Tehát nem az egyes ruhák válnak szét, hanem maga az ő tevékenysége, művészet is volt meg nem is a szó múzeumi értelmében.
Király Tamás művészete nemcsak az öltözködést foglalja magába, hanem a színházat, képzőművészetet és a performanszt is. Mi Király Tamás legnagyobb hagyatéka? Beszélhetünk antidivatról?
Az ő tevékenysége annyiban antidivat, hogy a divatiparban a leghíresebb formabontó tervezőknek is vannak bemutatói, ahol olyan hordható ruhákat mutatnak be, amit később meg lehet vásárolni. Király Tamás még a 80-as években a New Art Studióban valamennyire igen, de egyébként egyáltalán nem gondolkodott hordható kollekciók létrehozásában. Ilyen szempontból antidivatnak sem mondanám, mert nem valami ellen volt, hanem egy külön műfajt teremtett. Érdekes megfigyelni azt, hogy bizonyos gondolatok, elképzelések és motívumok hogyan jönnek elő újra a munkáiban. Számomra a legnagyobb tanulság, hogy mindig meg tudott újulni és a saját eszközeiből újabb és újabb dolgokat tudott létrehozni, továbbfejleszteni.
A 80-as években sokan, köztük Király Tamás is jártak az Ecseri piacra hagyatékokból ruhákat venni. Ő ezeket a ruhákat különböző együttesekké alakította, hozzátett, elvett belőle, de a már meglévőket is újrahasznosította. Tevékenysége azt mutatja, hogy nem feltétlenül kell drága és különleges anyagokkal dolgozni, mert a hétköznapi üzletekben kapható anyagokból is fantasztikus dolgokat lehet létrehozni.
Mondhatni, hogy ezzel a látásmóddal megelőzte a korát?
Igen, de ő ezt nem ebből az aspektusból nézve csinálta, ez számára természetes volt, így működött. Kicsit olyan volt a munkássága, mint egy nyelvezet, ugyanazt a szót többször felhasználta. Így előzte meg a korát, nem a kimondott dolgokkal, hanem a tevékenységével.
A múzeum történetében nem nagyon szoktunk külön látványtervezőt alkalmazni a kiállításainkhoz, de most É. Kiss Piroskát bevontunk a folyamatba, mert úgy éreztük ehhez a témához kell még valami plusz, amivel mi nem rendelkezünk.
Sajnálom, ha nem tudjuk jobban visszaadni, hogy mennyire élő, nem múzeumnak szánt dologról van szó. Ez nagy kockázat egy ilyen kiállítás esetében, hogy pont a legizgalmasabb része ne legyen kilúgozva.
Örülne Tamás egy ilyen kiállításnak?
Szerintem nagyon örülne, hogy van egy ilyen kiállítás, de biztos, hogy elégedetlen lenne azzal, ahogyan megcsináltuk. Ha ő élne, biztos nem ilyet csináltunk volna. Szerintem ő egy hatalmas divatbemutatót, gigantikus dolgot csinált volna kiállítás gyanánt.
Szeretett visszatekinteni a korábbi munkáira?
Nem foglalkozott ő ezzel. A vele készült interjúkban, nem arról beszél, hogy mi volt ekkor meg akkor, hanem ami éppen foglalkoztatta. Nem érdekelte, hogy most mi van dokumentálva, de szerencsére Almási Csaba, aki a leghosszabb ideig ismerte és dolgozott vele, azért igyekezett megörökíteni a munkásságát.
Akkor ő biztosan izgalmas tárlatvezetést fog tudni tartani.
Ő jobban benne van a divatvilágban, személyes anekdotákat is tud mondani. Én ismertem Tamást, de nem voltam vele közeli kapcsolatban, ami nem baj, mert hogy az ember egy ilyen kiállítást megcsináljon, ahhoz kell egy kis távolság. Így szakmai szemmel tudok nézni az ő munkáira.
Lesznek különféle programok, tárlatvezetések az elkövetkezendő időszakban? Mi lesz a sorsa a tárlatnak a kiállítást követően?
Szervezünk különféle programokat, de a nyári időszak miatt elsősorban augusztus második felére, szeptemberre koncentrálunk. A záróhétvége például egybeesik Király Tamás születésnapjával, akkorra több eseményt szervezünk. Az exkluzív tárlatvezetésekbe próbáljuk bevonni Király művész barátait, ismerőseit.
Úgy néz ki, hogy van külföldi érdeklődés (német, olasz) a kiállításra, jó lenne, ha 1-2 helyen, legalább részleteket betudnánk mutatni a közel 1000 négyzetméteres kiállításból. Annak is örülnénk, ha a ruhákat az örökös egy helyen tudná tartani, de ez már a múzeum kompetenciáján kívül esik. Vannak, akik próbálnak lépni az ügyben, háthat valahol tudunk olyan helyet találni, ahol akár raktárkiállításként funkcionálhatna, egyetemisták látogathatnák. Mindenki abban reménykedik, hogy ez a kiállítás létrejött, az a kollekció jövőbeli sorsát is segíti kicsit.
Vannak olyan ruhák, amik gondozásra szorulnak?
Most, hogy annyit beszélünk a környezetvédelemről, a Király Tamás által használt anyagok nem voltak túl környezetbarátok. Ő maga a VIII. kerületi lakásában tartotta a ruháit.
Sajnos sok ruhát még függeszteni sem lehet, kifejezetten más módszerekkel kell raktározni. De főleg a kábelruhákra igaz ez, lógatni sem szabad, mert csak a súlyától elkezd nyúlni az egész. Más ruhák ragasztva vannak, tehát nem az örökkévalóságnak készültek.
Lesz divattematikájú kiállítás a jövőben?
Nem tervezünk semmit, ez nekem a divatnak nagyon a határterülete, én nem tudom, hogy a Király Tamás mennyire volt a magyar divatszakmába beépülve, vagy mennyire tudtak róla, mennyire vették őt komolyan. Én ezt nem tartom kifejezetten divatnak. Olyan költségek merülnek fel egy ilyen kiállítás kapcsán, ami egy művészeti kiállításnál nem.
Adamek Alma
