Lábas Viki és a Margaret Island nem véletlenül Magyarország egyik legjobb zenekara
Az idén ötéves Margaret Island énekesnője, Lábas Viki 2019-ben is oszlopos tagja a Red Bull Pilvaker csapatának. A Women of the Yearen is jelölt fiatal előadóművész elárulta, hogy vélekedik a rapzenéről, és hogy mennyire helyez rá nagy súlyt egy-egy stresszhelyzet.
Ezeket láttad már?
Az idei éved mondhatni a monumentalitás jegyében telik. Rögtön februárban egy MÜPA-koncerttel magasra tettétek a lécet.
Hatalmas álmom volt a MÜPA-ban koncertezni. Előtte csak komolyzenei koncerten jártam ott, de mivel klasszikus zenésznek készültem, így még izgalmasabb volt rálépnem arra a színpadra. Extra rákészülést igényelt ez az esemény, sok plusz énekórát iktattam be. Szerettem volna azt érezni, hogy én mindent megtettem annak érdekében, hogy a maximumom nyújthassam. Nagy mérföldkő volt ez a zenekar életében, főleg, hogy idén leszünk ötévesek, így több hasonló nagykoncertet is tervezünk. A következő állomás ezen az úton a Margitszigeti Szabadtéri Színpad, ahol külön kihívást jelent, hogy a két-háromezer néző ülni fog. A fesztiválosabb helyszínekhez vagyunk szokva, ahhoz, hogy a dalaink alatt mindenki "megőrül".
Ismerd meg a Az év énekesnője kategória idei jelöltjeit
Ismerd meg a Az év énekesnője kategória idei jelöltjeit
Szeretsz kilépni a komfortzónádból?
Mindig, abszolút! Erről szól az életem. Imádom feszegetni a saját határaimat, és a zenekar határait is. (nevet) Nagyokat álmodom, és a célom, hogy ezeket az álmokat szép lassan megvalósítsam. Ez a mozgatórugóm.
Hiába nagyon nagy tér, de máshogy kell a MÜPA-ban működni, mint egy fesztiválszínpadon. Rögtön ráéreztél az energiákra?
Belülről nagyon küzdős volt, kemény munka, de azt hiszem az üzenet, amit szerettünk volna átadni, végül átment. De talán erre a kérdésre a közönség jobban tudna válaszolni. Ilyenkor 'black out' van, nem nagyon emlékszem semmire. Viszont jelen voltam végig érzelmileg, és a végére azt hiszem, sikerült igazán feloldódnom.
Szoktál visszanézni koncerteket?
Igen, borzasztó élmény. (nevet) Nyilván amiatt nézem vissza, hogy lássam, halljam, min kell változtatnom. Egy fesztiválon az egész koncertet végig ugrálom, így néha akadnak csúszkálások hangban. Ezeket igyekszem orvosolni, megnézem, min kell dolgoznom, hol kell jobban figyelnem a levegőre.
Azért néha úgy is sikerül visszanézni magad, hogy ne legyél teljesen önkritikus?
Maximalista vagyok. A nagyon régi felvételeknél, ha nosztalgikus hangulatba kerülök, egy-egy első fesztiválos fellépés videoanyagánál jól esik visszaemlékezni. A jelenben vagyok mindig nagyon kritikus önmagammal szemben. Ami viszont fontos, hogy a többieket meg tudom dicsérni, hogy jól játszottak.
A jelöltek már keresik a megfelelő ruhát a Women Of The Year gálára, de van aki még elutazik előtte
A jelöltek már keresik a megfelelő ruhát a Women Of The Year gálára, de van aki még elutazik előtte
Épp zajlik a 2019-es Pilvaker próbája, a szomszéd próbateremben már ezerrel zenélnek a srácok. Már most érezhető egy egészen különleges hangulat, amiben ilyenkor léteztek. Amióta bekerültél ilyen a Pilvaker?
Imádom a rappereket. Ők is teljesen kívül állnak a komfortzónámon, én egy másik zenei világból jövök, előtte semmi közöm nem volt a műfajhoz. Szuper volt őket megismerni, egy egészen más gondolkodásmódot képviselnek, másként vélekednek a zenéről, máshol vannak a hangsúlyok, mint például nálunk a Margaret Islandben. Két éve, amikor a próbák alatt néha hiányzott valaki, már álltam be a helyére rappelni. (nevet) Nagyon megszerettem. Sohasem gondoltam volna, hogy valaha közöm lesz a műfajhoz. Közben pedig olyan jó látni, hogy hiába gondolkodunk máshogy, és hiába vagyunk sokszínűek, a zene összeköt minket. Jó kalandozások ezek.
A szépirodalmi része is nagyon közel áll hozzád.
Igen, rengeteget olvasok…
És ott a zenétek. Az is költészet.
Köszi! (nevet) Pont a napokban kérdezték meg tőlem, hogy a dalszövegeket lehet-e versként kezelni. Úgy vagyok vele, hogy Quimby-dalszövegre most már lehet versként tekinteni, de hogy a mi dalainkra ez elmondható-e, az szerintem csak hosszú évek múlva derül ki. Sokat olvasok, mindent megteszek azért, hogy a művészetből is táplálkozzanak a dalszövegeink. Az pedig külön megtisztelő, hogy a Poket-projekt kapcsán én is nagykövet lehetek, ráadásul egy Ady-köteté.
A nyomás mennyire nagy rajtatok? Egy nap alatt fogyott el az összes jegy az idei Pilvakerre.
Én ezt szeretem, teher alatt nő a pálma. Jó hatással van rám a stresszhelyzet. Alig várom, hogy lássam a színpadot, hogy bejárjuk. Nagyon hálás vagyok, hogy csapattag lehetek, és azért is, hogy ilyen nagy az érdeklődés. Jó tudni, hogy van értelme, hogy ennyi embert megmozgat ez a műfaj, pontosabban a műfajok egyedi keveredése.
Nagyjából hova képzelted a Margaret Islandet öt évvel ezelőtt?
Nyilván vannak kis célok, de az mind öncélú. Engem ebben nem ez mozgat, nem ezért zenélek. A közönségre szeretem magunkat bízni, ők határozzák meg a zenekart, ők terelgetik az utunkat is. Ez nem egy teherletétel, de azt hiszem, mivel az ő igényeiket szolgáljuk ki, ez igazából így működik. Nincsenek hatalmas terveim. Álmaim vannak, de ezek nem helyek, sokkal inkább érzések én önfejlesztés. Adni szeretnék, igényesen adni az embereknek.
A színpadon vagy a legfelszabadultabb?
Hatéves korom óta a színpad az otthonom. A földi világban nagyon nehezem találom meg a helyemet, nekem a színpad ad stabilitást.
