Nyugodtan kijelenthetjük, hogy első osztályú filmgyártóink vannak, Oscar-díjas, Aranypálma-díjas alkotásaink születnek, csak hogy a legnagyobb elismeréseket említsük, és Hollywood vezető stúdióinak, stábjainak tagjai tehetségeink. Mundruczó Kornél legutóbbi két filmjét, ahogy a korábbiakat is hatalmas siker övezte, a Fehér isten Cannes-ban nyert két díjat is, a Jupiter holdját pedig szintén jelölték a cannes-i filmfesztivál fődíjára. A Pieces of a Woman pedig Velencében vitte el nemcsak a legjobb filmnek járó elismerést, ha Vanessa Kirby a legjobb színésznő díját is megkapta alakításáért. Kétség sem fér hozzá, hogy az alkotás a 2021-ben kissé elhalasztott díjátadó szezonban is remekelni fog, sőt Oscar-jelölést is jósolnak a színésznőnek és a filmnek.

Wéber Kata gyönyörű forgatókönyvéhez Howard Shore zenéje csodálatos aláfestést biztosít, a film egésze alatt lappangó elfojtott érzelmek, a fájdalom, a szenvedés rendkívül átütő az olyan ikonikus filmek zeneszerzőjének köszönhetően, mint A Gyűrűk Ura, A hobbit, a Hugo, az Aviátor vagy a Spotlight. Nem véletlen hát, hogy a filmkészítés egyik legnagyobb mestere, maga Martin Scorsese is beszállt executive producerként a projektbe. A film sikeréhez tehát minden adott volt, és Mundruczó eleget is tesz az elvárásoknak.

Már rögtön a film elején egy roppant kockázatos, azonban annál hatásosabb módszerhez nyúl a rendező: Martha (Vanessa Kirby - A korona) vajúdását férje, Sean (Shia LaBeouf - Transformers, A nimfomániás, Mogyoróvaj Sólyom), valamint a dúla, Eva (Molly Parker) társaságában fél órán keresztül vágás nélkül, a lehető legélethűbben, akárcsak egy dokumentumfilmet az otthoni szülésről, úgy követhetjük végig. Martha és Sean már a kezükben tartják kislányukat, Yvette-et, amikor pár perc után el is veszítik őt. Egy ilyen megrázó és erős indítás után felmerül a kérdés, hogy a film képes-e tovább vinni vagy akár fokozni a hatást, nos erre gondolkodás nélkül a válasz: igen. Kirby a gyásztól megroppant nő szerepét hihetetlenül árnyaltan hozza, miközben a hídépítő férjétől egyre csak jobban eltávolodnak fájdalmukban, veszteségükben. 

Itt akkor talán érdemes megemlíteni, hogy az egyébként igencsak tehetséges LaBeoufnek éppen karrierje kettétörésének lehetünk szemtanúi, a színészt volt barátnője, FKA Twigs erőszakkal, bántalmazással vádolja, és bár az ítéletet még nem mondták ki, a színész szerepe a filmben gyomorfacsaróan visszhangozza ezeket a vádakat nem túl szerencsés módon. A Netflix LaBeouföt a botrány fényében minden promóciós anyagról le is hagyta és elhatárolódnak tőle, ameddig nem sikerül tisztáznia magát. De mindezektől eltekintve, Sean kulcsfontosságú szerepet játszik Martha transzformációjában, amelynek a végén feloldozást kap ő maga és a nézők is. 

Az apró, ám annál fontosabb jelzések végig kísérik a filmet és épp ettől válik olyan tapinthatóvá Martha darabokra hullása, majd átalakulása, az épülő híd, az egyre jobban lekopott fekete körömlakk, a tél, a harsány vörös kabát, az alma... Már-már költői metaforái Martha érzelmi alakulásának, ha úgy tetszik, darabkáinak. Azzal kezdtem, hogy nehéz film, viszont nagyon szép, de hozzátenném még azt is, hogy rendkívül fontos film. Épp ezért szánj rá időt, és engedd meg, hogy az alábbi előzetes erről meggyőzzön: