Társszülőség határok nélkül: Heni és Andrej különleges családalapításának története
A modern társadalom dinamikája új kihívásokat és lehetőségeket hoz magával, különösen a családalapítás területén. Heni története, aki egyedülálló nőként, egy különleges társszülői kapcsolat révén vállalkozott az anyaságra, nemcsak személyes, hanem társadalmi szempontból is izgalmas kérdéseket vet fel. Vajon meddig terjedhet az egyéni szabadság és mikor kezdődik a közösségi normák nyomása?
Ezeket láttad már?
A Cabin Pressure című dokumentumfilm egy különleges és bátor történetet tár a nézők elé. Két magyar rendező, Czira Sára és Nagy Eszter öt éven át követte Heni és Andrej közös útját, akik egy nem mindennapi döntést hoztak: társszülőként alapítottak családot Barcelonában. A film egyedi módon ábrázolja az anyaság és az elfogadás kérdéseit, miközben intim betekintést nyújt a szereplők életébe.
A modern anyaság kihívásai
Társadalmi berendezkedésünk sokban különbözik a korábbiaktól, gondoljunk csak a technológia robbanásszerű fejlődésére, a „munkahely” fogalmának átalakulására, a hagyományosnak mondott családszerkezet módosulásaira. Közben viszont a biológiai felépítésünk csak minimális változáson esett át. A gyermekvállalás mindig is fontos kérdés volt, és sokan képesek vagyunk szinte bármit megtenni érte, ha kell.
Nyomás alatt hozta meg döntését a harminchat éves, filmes látványtervezőként dolgozó, Magyarországról Barcelonába szakadt, és ott új életet kezdő Heni is, aki bár jóképű férjről, két gyönyörű gyerekről, kutyáról és kertes házról álmodott, mégis, a társkeresés reménytelenségében úgy érzete, kénytelen élni a lehetőséggel, hogy egy számára megfelelő társszülővel, szó szerint közös vállalkozásként, családot alapítson. Kiválasztottja Andrej lett, egy, a Szovjetunióban született és nevelkedett, ma szintén Barcelonában élő, középkorú meleg férfi.
E történetről készített egész estés dokumentumfilmet Czira Sára és Nagy Eszter Cabin Pressure címmel, amelyet a közönség a Verzió Filmfesztivál versenyfilmjeként tekinthetett meg a Toldi Moziban. Mindketten először rendeztek, bár a filmes világban már letették névjegyüket: Nagy olyan filmeken dolgozott, mint az Oscar-díjas Mindenki és a Tiszta szívvel, de a nagysikerű HBO-s sorozatban, az Aranyéletben is közreműködött, Czira pedig részt vett a Dealer, a Taxidermia és Csak a szél munkálataiban.
„Rengeteg elfojtást, ki nem beszélt érzést hordozok, amiket a darabjaimon keresztül próbálok kiadni magamból” – Interjú Feledi Jánossal
Intim portré és társadalmi tükör
Öt éven keresztül követték Heni mindennapjait, sokszor aludtak nála kis barcelonai lakásában, kvázi „beépültek” hősük életébe. A szoros, baráti kapcsolatuk rányomta bélyegét alkotásukra: annak intim hangulata tagadhatatlan. A vetítést követő, Ott Anna vezette kerekasztal-beszélgetésből az is kiderül, hogy előbb volt meg az alkotópárosban (illetve Heniben) a vágy, hogy legyen egy közös művészeti projektjük, mint maga a téma.
Ez utóbbival Heni kereste meg jó barátját, Nagy Esztert, és mivel mindkettőjüket „húsba vágóan” érintette a viszonylag késői gyerekvállalás problematikája és az ezzel összefüggő nyomasztó érzés – mert Nagy is a harmincas évei végén lett anya –, hamar megtalálták a közös hangot a leendő film kapcsán. De Czira is magáénak érezte a témát, szintén elmúlt harminc, amikor gyermeke született.
A filmet megelőző mélyinterjúk során kiderült, Heni komfortosan mozog a megfigyelt alany szerepében, és a rendezők lelki támogatása is segítette őt, amikor Andrejjal belevágtak a mesterséges megtermékenyítéssel kezdődő, nem mindennapi babaprojektbe.
Hogy mennyire egyensúlyoz a történet a fikció és a valóság határán, Ott Anna kérdésére az alkotók elmondták, hogy teljes mértékben a valóságot látja a néző, egy apróbb, a film szempontjából nem jelentős mozzanatot leszámítva.
Heni és Andrej sztoriját még a budapestieknél is elfogadóbb attitűddel bíró barcelonaiak is furcsának találták. Az pedig külön érdekesség, hogy Andrej úgy vállalta el mind a társszülőséget, mind a szereplést, hogy egy igen konzervatív orosz családból jön, ahol a homoszexualitás a mai napig tabu.
Talán pont a Heniétől eltérő szocializációban – bár ő sem nagy városban, hanem egy kis községben, Ősiben született, ahol szintén megrökönyödést keltett a projekt – keresendő a probléma gyökere, miszerint Heni és Andrej annyira másként gondolkodnak a világról, hogy a gyermek megszületését követően képtelenek voltak tovább együtt élni. Egy békés szóbeli megállapodás során megegyeztek, hogy kisfiúkat – az elvált szülőkhöz hasonlóan – felváltva nevelik, heti bontásban, ki-ki a saját lakásában. Heni és Andrej kölcsönösen megbíznak egymásban, ezért nem kötöttek írásbeli szerződést.
Sokunkban merül fel a kérdés, hogy vajon Heni nem sajnálja-e utólag az egész életére kiható döntést, hogy összeköti magát egy szinte idegen emberrel, de ő a megbánás legkisebb jelét sem mutatja, kimondhatatlanul örül kisfiának, akit – Andrejnek is hála – színes, soknyelvű, a megszokottnál nyitottabb környezet vesz körül. A film a Good Kids gyártásában 5 év alatt készült el az HBO és a Kinomoto koprodukciójában.
A film következő vetítése december 18-án lesz a Toldi Moziban, február 14-étől pedig elérhető a MAX-on.
