Az új trend vérbe fojtja a gyerekkorunkat, és még csak nem is zavarja, hogy horrort csinál a kedvenc meséinkből
Micimackó, Télapó, Grincs. Tudod, mi a közös bennük azonkívül, hogy cukik és kedvesek? Igen, hellyel-közzel Grincs is. Az, hogy sorra érkeznek belőlük a horror változatok, amelyekben kicsit sem édesek. Ettől pedig olyan érzése támad az embernek, mintha kezdetét vette volna gyerekkorra lemészárlása.
Ezeket láttad már?
Egy igazán sajátos filmes világ van felemelkedőben, ez pedig nem más, mint gyerekkorunk kedvenc meséinek horror változata. Kinek van erre igénye? A készítőknek biztosan, akik elővették az olyan klasszikusokat, mint a Micimackó, a Grincs, a Télapó, és mondok majd ennél rosszabbat is. Idén decemberben már záporozni is fognak a mesék véres, szadista változatai, aminek persze örülni fognak azok, akik bírják ezt a bizarr, finom szólva is lélek- és mesegyilkos műfajt.
Többé nincsenek biztonságban a kedvenc gyerekkori meséid főszereplői
A Vérapó december 1-től kerül a mozikba David Harbour – a Stranger Things sztárjának – főszereplésével. A kicsit sem szentéletű Mikulás belekeveredik egy túszdrámába, és a varázserejének köszönhetően billenti fenékbe a zsoldosokat, hogy megmentse a foglyul ejtett ártatlan családot. Nem horrorként, hanem vígjáték, akcióthriller formájában érkezik, sok-sok trágársággal, poénnal és dobócsillaggal. Erre még azt mondom, valahol oké: a trailere alapján viccesnek, akciódúsnak, látványosnak ígérkezik egy atomjó színésszel, és talán még a karácsony szelleméből is megőriznek benne valamit, célközönsége pedig abszolút van.
Ám ez nem mondható el az elvileg még idén érkező Micimackó Vér és Mézről, ami sokkal inkább tűnik trash-horrornak. Persze, hogy a készítők elkerüljék a szerzői jogok megsértését, kicsit változtattak az 1926-ban született figurák külsején, és csak Micimackót, valamint Malackát hozták be a 100 holdas pagonyból, de ettől még kétségkívül tudjuk: gyerekkorunk édes kis medvebocsából csináltak egy vérengző bestiát. (A.A. Milne egészen biztosan forog a sírjában.)
A filmben Róbert Gida (Nikolai Leon) egyetemre ment és magára hagyta legkedvesebb barátait. Majd egy napon hazaugrik meglátogatni őket az új barátaival, és rá kell döbbennie: az egykor csupa szív cimboráiból baltával hadonászó gyilkológépek lettek. Persze Rhys Frake-Waterfield, aki íróként és rendezőként keltette életre a szörnymackót, figyelt arra, hogy az értelmetlen gyilkolászások közepette legyen mondanivalója is a filmnek: mivel Róbert Gida kis barátai magukra maradtak, meg kellett tanulniuk magukról gondoskodni, ezért visszatérve állati gyökereikhez, elvadultak. Ilyen az ösztön, ha kidobnak minket egy lakatlan szigeten, megint ősemberekké válunk, ahogy, ha szélnek ereszted a kiscicádat, abból is torokátharapó ragadozó lesz. Várj, nem.
És annyi biztos: Waterfield nem fog itt megállni. Talán a gyerekkora hagyott maga után némi kívánnivalót, vagy egyszerűen a horror szerelemeseként arról álmodozott egész életében, hogy mások kedvenc mesefiguráiból vérfagyasztó fenevadakat faragjon. De az IMDb szerint lehet számítani a Micimackó Vér és Méz 2-re, valamint a Pán Péterre, amiről már cikkeztek is. A Far Out Magazine-ban lehet olvasni arról, hogy Waterfield következő áldozata Pán Péter lesz. A Peter Pan: Neverland Nightmare címen készülő projekt egy újabb élőszereplős horrornak ígérkezik, és csak annyit lehet egyelőre tudni, hogy J. M. Barrie 1902-es regényének főhőse szintén megvadul, és esztelen mészárlásba kezd.
Ezek után soha nem jönnél rá, hogy a Micimackó Vér és Méz producerének, Scott Jeffrey-nek ki a következő áldozata! A Dread Centralnak mesélt arról, hogyan hozza ki Bambiból az állatot: „A film hihetetlenül sötét újramesélése lesz az 1928-as történetnek, amelyet mindannyian ismerünk és szeretünk. Bambi egy gonosz gyilkológép lesz, aki a vadonban lapul.” Ennél fogva ő már nagyon nem az a helyes kis bukdácsoló gidácska lesz, akit bárki befogadna az otthonába.
Egy valakire pedig még biztosan számíthatsz az évben, aki decemberben nem csillámporral, hanem vérrel locsolja fel az ünnepeket, és ez nem más, mint a leghíresebb karácsonygyűlölő: a Grincs. Ám ezúttal nem nagyobbodik meg a csoffadt szíve, és töltődik meg szeretettel, hanem kegyetlen hentelésbe kezd. A The Mean One címet viselő horrorparódia főszereplője a Terrifier David Howard Thorntonja lesz, aki ezúttal nem bohócot, hanem egy szőrös, zöldbőrű, mikulásruhás morcos gonosztevőt alakít majd az ünnepi szezonban. A történet szerint, az ifjú Cindy Ki (Krystle Martin) szüleit 20 évvel ezelőtt lemészárolta a Grincs, ezért feltett szándéka csapdába csalni és kicsinálni.
Ha működik pornógráf stílusban, miért ne működhetne a horrorban?
Talán felmerült már benned a kérdés: miért engedi a Disney, hogy rendre eltorzítsák a szívmelengető, bölcsességekkel teli, varázslatos meséit? Azért, mert a karakterek nincsenek teljes egészében a tulajdonukban, így szinte bárki megteheti, hogy előállhat egy a Szörnyet a bundájából kihámozó Belle-lel, amennyiben nem koppintja teljes mértékig az eredetit. Ezért létezhetnek a felnőtteknek szóló, eltorzult figurák, mint amilyen a legendás „Hókefélke”.
És ha már itt tartunk: a Collider felidézi, hogy nem szokatlan a klasszikus mesék újragondolása, főleg szexvígjáték formájában. Ott van például az 1969-es The New Adventures of Snow White. A film erotikus stílusban keltett életre három klasszikus tündérmesét, a Hófehérkét, a Hamupipőkét és a Csipkerózsikát. Erre a sorsra jutott még Lewis Carroll Alice Csodaországban című 1865-ös műve, ami 111 évvel később megihlette 1976-os Alice Csodaországban című erotikus vígjátékot. Ez persze korántsem a jéghegy csúcsa, ugyanis több animációs pornós változat is készült a mesékből. Igazság szerint sohasem volt egyetlen gyerekeknek szánt mese sem biztonságban attól, hogy felnőttverzió is készüljön belőle. Mivel a szexre szinte tényleg mindenki vevő, jóformán magától értetődő volt, hogy erotikus töltetű történetek készüljenek. Aztán most, mikor járvány sújtja a világot, háború, energiaválság, infláció, úgy tűnik, az emberek minden eddiginél vevőbbek lettek a horrora is.
Meg aztán lássuk be: mindenki szeret filmeket nézni. A mesék is vonzzák az embereket. Ahogy a szex is. Miért ne vonzaná őket a kettő együtt? De a horrort is sokan kedvelik. Miről lehetne még bőrt lehúzni és új köntösben eladni? Hát így születhetett meg a veszett Bambi meg a kaszaboló Micimackó. Habár nem most találták fel a spanyolviaszt, hanem még valamikor az 1990-es években, amikor a filmesek egy bevált márkanévhez (Disney) nyúltak, és abba öntötték bele fura víziójukat sikert remélve. Így született meg az 1996-os Pinokkió bosszúja horror, és egy évvel később a Hófehérke - A terror meséje. Innen is látszik, hogy folyamatosan fejlődik az a tendencia, hogy a köztulajdonban lévő karaktereket úgy használják ki, hogy azt pénzt hozzon, és közben kielégítsék az örökösen változó fogyasztói társadalmat.
De kinek van erre igénye?
Idő kérdése, és Hófehérke is belevágja a konyhakést az alvó Szundiba, és megnézi, hogy fest egy törpe belülről. Joggal kérdezed, ez miért jó. Miért kell a szeretetteljes karaktereket átállítani a sötét oldalra és démonizálni őket? Ijesztő belegondolni abba, hogy van, aki esetleg azt szeretné látni, amint Hamupipőke beleállítja az üvegcipő sarkát a herceg szemébe. Nem azért, mert viráglelkem van, vagy belegondolok, ez mit árulhat el az emberről. egész egyszerűen nem látom értelmét. Mégis mit kapunk azáltal, hogy gyilkost faragnak egy alapvetően pozitív mesefigurából? Másfél órányi vérfürdőt, ami Csipkerózsika sötét oldalát hivatott bemutatni?
A médiavállalatokat elsősorban a pénz érdekli. De miért nézik az emberek ezeket a filmeket és biztosítják ezzel a tartós létezésüket? Nyilvánvaló: szórakoztatónak találják – ahogy a káromkodást és a meztelenkedést is. Igen, egyesek számára élvezetes lehet, hogy a jól megszokott szirupos történeteket, meg a kedves figurákat nyakon öntik egy vödör vérrel, és egy „valóságosabb” világot teremtenek, ami sötét és tele van erőszakkal.
Meg aztán jusson eszünkbe, mi eredetileg a mese célja: a tanítás, de nemcsak azok kedves és szép bölcsességek, minthogy oszd meg a szegénnyel, amid van, és ne hagyd magára a bajba jutottat. Hanem ne mászkáljanak egyedül a gyerekek, mert a farkas bendőjében köthetnek ki. Ne legyenek torkosak, mert megeszi őket a boszorkány. Nos, ezekhez a sötét üzenetekhez nyúltak vissza a készítők is, akik a mesék zordabb oldalát látják.
