Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? - Viola Davis-szel találkoztunk Los Angeles-ben
Viola Davisnak mozgalmasra sikerült az évvégéje. Az Oscar-díjas színésznő több nyilvános eseményen is megjelent Los Angelesben, ahol kígyózó sorok és rajongók hada kísérte.
Ezeket láttad már?
Ezek közül a két legfontosabb eseményen - az AFI Fesztiválon és a Paley Center talk-showján -mi is ott jártunk. Ez utóbbin nem csak vele, hanem a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? teljes szereplőgárdájával is volt alkalmunk találkozni.
Viola Davis Hollywood ikonikus alakja, aki első fekete bőrű színésznőként nyerte el a "Triple Crown of Acting", azaz 'A színjátszás tripla koronáját'. A megtisztelő cím azoknak a művészeknek jár, akik a három legfontosabb elismerést, az Oscar-, az Emmy és a Tony-díjakat is magukénak tudhatják. Violának azonban nem szállt fejébe a dicsőség, sőt – ha lenne ilyen – ő lehetne a méltó párja a 'Hollywood-i emberség királyának', Keanu Reeves-nek is. A végtelenül közvetlen, szókimondó, természetes és (családi) életéről is kendőzetlenül beszélő színésznőt arról is meg lehetett kérdezni a Paley Center pódiumán, hogy miért vállalta el azt a megalázó jelenetet, amikor a kamerák előtt megszabadult a parókájától és műszempilláitól a sorozat egyik epizódjában.
"Azért, mert abban az időben nem szerettem a televíziózást. Azért, mert a televízió szexualizálta a nőket, prototípusokat teremtett és én is egy ilyen karakter voltam főszereplő színésznőként. Sosem tudtam ezzel azonosulni, úgy éreztem, ez nem én vagyok. Nem is tudtam, ki ez a nő... Ugyanakkor színészként éreztem azt is, hogy ott van nekem egy egész paletta arra, hogy megmutassam ki is ez a nő valójában. Metaforikus pillanat volt számomra, amikor lehúztam a parókát a jelenetben, mintha a világba kiabálnám, hogy nézzétek, egy valódi nő van a felszín alatt! Egy nő, akinek nem 34-es a mérete, nem élvezi a magassarkúban járkálást, de neki is van vaginája és története traumákkal vagy anélkül, és talán megvan az oka annak is, hogy miért szociopata."
A színésznő egy komoly problémára is rávilágított. Elmondta, hogy milyen ellentmondások és kritikák övezték, hogy őt választották ki a sorozat főszerepére. Az újságok a külsejével foglalkoztak, mert nem képviselte a klasszikus amerikai szépséget. Olyan hangok jutottak vissza Violához, hogy a kinézete miatt kizárt dolog, hogy a sorozat ne bukjon meg.
"Aztán láttam, ahogyan ezek a beszélgetések kinőtték magukat és az egész országot behálózó, kulturális párbeszédeket indítottak el. A paróka levétele és a smink lemosása pedig az én saját lázadásom volt, hogy azt üzenjem vele azoknak, akik csak a felszínt látják, hogy kapjátok be!"
A sorozat többi szereplője a vörösszőnyegen nem győzi méltatni a színésznő tehetségét és kollegális önzetlenségét. Pedig Violának méltó partnerei vannak a forgatásokon. 'Ez az első alkalom, hogy egy igazán bonyolult karaktert kell alakítanom. ' – meséli Liza Weil, akit a Szívek szállodája rajongói is jól ismerhetnek, a legendás sorozat Paris-jaként.
A Szívek szállodája sorozattal együtt nőttem fel. Huszonegy vagy huszonkét éves voltam, amikor elkezdtük a forgatásokat és majdnem harminc voltam, amikor befejeztük. Éppen az esküvőmre készültem... Nagy dolognak számított, hogy ilyen fiatalon állandó munkám volt Hollywoodban egy népszerű sorozatban. Biztosította a megélhetésemet és nem kellett castingról castingra járnom, mint sok korombeli színésznek. Nem jártam főiskolára és a sorozat forgatása alatt tanultam meg a szakmát, ott alakultam ki színészként. Mindig az életem része marad ez a szerep, rengeteget alakított a személyiségemen, a világképemen.
Bonnie karakterének viszont rengeteg rétege, színezete van, ami egy színész számára lehetőségek tárházát jelenti. Nagyon hálás vagyok, hogy az emberek ez alapján a szerep alapján ismernek fel inkább mostanában. Évadról évadra rengeteg dolog történik a szereplőkkel, ezért újra és újra át kell gondolnom, át kell értelmeznem a karakteremet – ez számomra az egyik legnagyobb ajándék ebben a munkában. És a csapat. Ezt mindkét sorozatról elmondhatom – nagyszerű kollégákkal dolgozom együtt, ami azért is nagyon fontos, mert több időt töltök velük, mint a családommal. Annyira nem jó érzés eljátszani, hogy megölsz valakit. És amikor túl vagyok a forgatáson, akkor fellélegzek, hogy hál'Istennek, ez csak egy szerep volt és nem vagyok gyilkos! (nevet) A sorozatnak fontos, általános üzenete, hogy maradjunk nyitottak, merjünk rizikót vállalni az életben.
Bármilyen furcsán hangzik, a filmben alakított karakterem személyisége nem áll tőlem annyira távol, pedig ő egy bűnöző... – meséli Conrad Ricamora. Az alapvető személyiségjegyeire gondolok. (nevet). Ahogyan először egy kis bűncselekményt elkövet és nagyon megijed a tettétől, teljes pánikban van, de azért erőt gyűjt és újabbat követ el, és akkor már kevésbé aggódik a morális és jogi következményektől. Aztán egyre nagyobb és nagyobb bűncselekmények elkövetője lesz és ezzel párhuzamosan nő fel az önbizalma. Én is így erősödök meg, így merítek erőt az újabb tevékenységekhez, csak szerencsére az én területem nem a bűnözés! A szerep tehát nagyon izgalmas, ahogy a jellemfejlődés kibontakozik. Itt kell megdicsérnem a forgatókönyvírót és a munkatársait, mert remek munkát végeztek a karakterek építésében. A negyedik évad közepén sok éjszakai forgatásom volt és eléggé meg is viselt. Elképzelheted, hogy egy hónapig sötétben, hidegben forgatni napi 12 órát mennyire depresszív volt és ez rányomta a bélyegét a magánéletmre is kicsit ebben az időszakban. Nagyon sokat kellett magammal foglalkozni abban az időben, hogy ne boruljak fel lelkileg. Próbáltam annyit pihenni, amennyit csak bírtam.
Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valamikor is Emmy-díjat fogok kapni színészként. – emlékszik vissza Rome Flynn. Hatalmas elismerés. De néha, rossz napokon emlékeztetni kell magamat, hogy már valamit letettem az asztalra és innen kell tovább menni. Akkor csak ránézek a díjra, az egy nagyon jó emlékeztető... Több lehetőség állt előttem, a színészet mellett ott volt a zene, amiben igazán sikeres akartam lenni... de ha hiszed, ha nem, gyerekkoromban arról álmodtam, hogy híres kosárlabda játékos leszek! (nevet) De ha visszagondolok, akkor mindig is csináltam kreatív dolgokat, úgyhogy nem meglepő, hogy színészetnél és a zenénél kötöttem ki. A mostani karrieremmel nem vagyok elégedett. Egyáltalán nem! Telhetetlen ember vagyok és én mindent akarok! Haladni előre, nem megállni - a határ a csillagos ég. Hatalmas év következik: 2020. Hiszek benne, hogy ez a ritka évszám nagyon sok ember számára különleges lesz és rengeteg pozitív változást fog hozni az életükbe. És azt érzem, hogy nekem is nagy évem következik. Mindenkinek ezt kívánom!
Szöveg: Vida Virág
