Hogyan lett Madonna egyetemi tananyag?
Az elmúlt időszakban egyre több egyetem kínál olyan kurzusokat, amelyek popkulturális ikonokat és jelenségeket vizsgálnak. Madonna, Beyoncé, Taylor Swift és más hírességek tudományos elemzés tárgyává válnak, miközben egyre többen próbálják megfejteni a népszerűségüket és kulturális hatásukat. De vajon miért érdemes komolyan venni a tömegkultúrát, és hogyan kapcsolódik ez az akadémiai kutatáshoz?
Ezeket láttad már?
Hermann Veronika véleménycikke bemutatja, hogyan vált Madonna az egyetemi órák részévé, és milyen szempontok szerint érdemes megvizsgálni a popkultúra jelenségeit. Az énekesnő és kortársai nemcsak zenei hatásuk miatt fontosak, hanem társadalmi, kulturális és gazdasági aspektusból is megkerülhetetlenek. Az egyetemi kurzusok nem csupán rajongói elemzések, hanem tudományos igényű vizsgálatok, amelyek segítenek megérteni a korszakunk médiakultúráját és hatásmechanizmusait.
De hogy kerül Madonna az egyetemi órára?
Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy az elmúlt időszakban megszaporodtak azok a tudósítások, amelyek egyes popsztárok, popkulturális ikonok, celebek egyetemi tananyaggá válásáról számolnak be. Ezek a tudósítások részben értetlenkedőek, részben magyarázóak, egy azonban közös bennük: úgy érzik, hogy mindenképpen meg kell indokolni azt, hogyan válhat egy, alapvetően a globális szórakoztatóiparhoz, a szabadidő eltöltéséhez, vagy éppen a kikapcsolódás (a Wagner-operáknál és Monet életműkiállításoknál alantasabbnak vélt) formáihoz tartozó jelenség tudományos elemzés, egyetemi tanóra tárgyává.
Mivel én magam 2012 óta tartok az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékén különféle, a popkultúra szegmenseit, szereplőit, tárgyait vizsgáló kurzusokat (ebben a félévben például a nagyon konkrét című Bevezetés a populáris kultúra tanulmányozásába című előadást), az alábbiakban megpróbálom felvázolni (bemutatni? igazolni? terjeszteni?) – hogy is kerül az egyetem tudománnyal megszentelt falai közé Madonna, Taylor Swift, Beyoncé, a divat, vagy éppen az amerikai futball. Gyertek velem!
Madonna legalább nem sunyi botoxtagadóként hekkeli meg az időt - De ettől még antifeminista lenne?
Popkultúráról, tömegkultúráról beszélni nagyon könnyű, hiszen a téma az utcán hever, ritmusba teszi a hétköznapi életünket, mindent áthat az ereje és terjedése. Zenét hallgatunk és filmet nézünk a telefonunkkal, moziba megyünk, mémeket osztunk meg, és már a politika is – rémisztő és hajmeresztő, de – valóságshow, virális trollkodás, fenyegető disztópia lett.
De a popkultúráról beszélni nagyon nagy kihívást is jelent, mert egyre nehezebb szétszálazni a rétegeit, megérteni a fogyasztóit, megfejteni a népszerű történeteit és kiválasztani a nekünk megfelelő szeleteit. Az utóbbi időben számos cikk jelent meg arról, hogy egyetemeken tanítanak popkulturális tárgyakat, népszerű előadókat, az Atlantic magazin alapos, Taylor Swift at Harvard című elemzésétől kezdve a rövid híradásig, miszerint a székesfehérvári Kodolányi János Egyetemen Taylor Swiftről tartanak kurzust.
A populáris, vagy tömegkultúrát számos előítélet és közhely veszi körül, pedig valószínűleg nagyon kevesen vannak azok, akik a szabadidejükben kizárólag Wagner-operákat hallgatnak, és a televíziót is csak azért kapcsolják be, hogy természetfilmeket és hírműsorokat nézzenek rajta.
Hogyan érdemes tehát a tömegkultúrát kezelni, értelmezni, vizsgálni, és miért tanítjuk egyetemi órákon Madonnát?
Az alábbiakban néhány fontos megközelítést fogok bemutatni, amelyek segítségével közelebb kerülhetünk akár a saját "médiafogyasztásunk" megértéséhez is.
Mérő Vera a Katy Perry-t ért kritikáról: Arra célozni, hogy valaki mellett 39 évesen elment a világ, sértő és nevetséges
A popkultúra kutatásának jelentősége
Bár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a tömegkultúra alapvetően a 20. század terméke – és annyiban ez igaz is, hogy az első, mai értelemben vett tömegmédium a rádió volt, ami az 1920-as években terjedt el – korábban is találunk fontos mintákat, előzményeket. Egyrészt a népi kultúra, a folklór, a mindennapi élet hétköznapi elemei is tekinthetők a tömegkultúra részeinek. Másrészt pedig azok a mára jórészt elfeledett technikák és technológiák, mint a camera obscura, a panorámakép (mint például a Feszty-körkép) vagy a dioráma a vásári látványosságok részeként a mai szórakoztatóipart előlegezték meg.
A mai értelemben vett popkultúrához persze kellett a technológiai fejlődés, az iparági környezet és a társadalmi igény is, hiszen ennyire elterjedtté (szó szerint) csak így válhatott. A popkultúra szkeptikusai szerint ez nem más, mint egy manipulatív és fogyasztásra csábító rendszer, támogatói szerint viszont egyenesen felforgató erővel bírhat, sokakat elér és érdekel, miközben szórakoztató funkciója is van.
A popkultúra kutatása sem mai dolog, hiába csodálkoznak rá sokan a Madonna órákra napjainkban: már az 1960-as években (hahó, Beatles és Rolling Stones) foglalkoztak azzal társadalomtudósok, hogy valami, nagyon egyszerűen szólva, miért népszerű, és hogy ez a népszerűség mit árul el a társadalomról és az egyénről.
Miért volt népszerű a Beatles és Elvis, és miért nem a hozzájuk hasonló sok száz, talán ezer együttes és előadó? Miért szerették az emberek Dallast világszerte, és miért nem lett hasonlóan sikeres mondjuk a Dinasztia? Miért népszerű a Squid Game, magyarul Nyerd meg az életed című, a pénz és a túlélés viszonyát boncolgató, dél-koreai sorozat egy szorongó, nagyvállalatoknak kiszolgáltatott, kiberkapitalista berendezkedésben?
Szereted a Squid Game világát? Íme 5 zseniális film és sorozat, amit szintén imádni fogsz
Miért rajonganak Taylor Swiftért és miért nem a hozzá hasonló énekes-gitáros lányokért? Megannyi kérdés, ami mind egyfelé vezet: hogyan tudjuk megérteni a népszerűséget, mint társadalmi, politikai és kulturális problémát? Ma, amikor választani sem tudunk a sok felület közül, amikor streaming-csatornák, mesterséges intelligencia szoftverek és algoritmus-buborékok között telnek a mindennapjaink, amikor a politika magasztos népképviseletből történetmeséléssé, elítélt bűnözők és techmilliárdosok irányította szórakoztatóiparrá válik, és amikor minden az azonnali reakciókról szól, aligha találunk fontosabb kérdést a népszerűségnél.
Az 1980-as évek turbulens időszakában robbant be a popkultúra-kutatás egyik kedvenc tárgya, Madonna, a népszerűség kutatásának fontos esettanulmánya. Már ekkor tanulmányt írt róla egy John Fiske nevű angol, de Ausztráliában és az Egyesült Államokban (is) élő és oktató médiakutató. A Reading the Popular című tanulmánykötetében megjelent tanulmányban azt vizsgálja, hogy miért lett Madonna az 1980-as évek legnagyobb popzenei szenzációja, amit sokkal inkább a személyiségével, stíluskavalkádjával, a videóklipjeivel, a társadalmi kiállásaival, vagyis az egész, őt körülvevő csomaggal és identitásjátékokkal, mintsem (a kritikusok által gyakran lehúzott) zenéjével magyaráz.
John Fiske később Vermont államban lett antikvitás-kereskedő, amivel igen stílszerűen zárta világhírű tudósi pályafutását, de ez egy másik cikk témája lehetne. Mindenesetre a Madonnáról szóló tanulmánya nemcsak szemfülesen vette észre a későbbi globális szupersztárt, társadalmi normákat felforgató közszereplőt és a személyiségeit, perszónáit gyakran cserélgető posztmodern előadót, hanem kvázi megalapozta azt, amit a Wikipédia szócikk szerint is Madonna Studiesnak, vagyis Madonnáról szóló tanulmányoknak/kutatásoknak nevezünk.
Madonna igazi posztmodern montázs, akinek a sikere és az életútja számos kérdést vet fel a társadalmi nemi szerepekről – lázadótól a spirituális szentig – a nők helyzetéről a zeneiparban, az évtizedek helyett már évente, havonta változó közízlésről, divatról, stílusról, kultúráról.
Egy popsztár életútjának, különféle korszakainak, zenei és stílusbeli változásainak kutatása egyáltalán nem felesleges hóbort vagy könnyű munka, hanem ugyanolyan elemzés, mint amit egy hagyományosan magasztosnak gondolt műalkotásról végeznénk.
„Harley Quinn a felszabadult nő megtestesülése” – Lady Gaga útja a provokatív popdívától a hollywoodi filmsztárig
Meg kell vizsgálni az iparági és a gazdasági környezetet, a politikai ideológiákat, a demográfiai csoportokat, az azonos idejű és későbbi kritikákat, pályatársakat, egyéb médiatartalmakat, fogyasztási divatokat és lemezeladásokat, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Egy olyan kirakósjáték darabkáit kell összerakni, amely végül aztán nemcsak az adott jelenséget (popsztárt, sportversenyt, tévéműsort) rajzolja ki, hanem mindezt, ami megteremti és népszerűvé teszi: a korszakot, a normákat, a társadalmi rendszert.
Madonna 1983-as berobbanása után azonnal a tudományos közbeszéd része is lett, konferenciák, egyetemi kurzusok, cikkek és tanulmányos kedves elemzési tárgya, aki megteremtette a keretet a későbbi generáció imidzsváltó női popsztárjai, például Lady Gaga, Lana del Ray, Taylor Swift számára – róluk majd egy következő cikkben lesz szó.
