Meg kell nézned a Kisasszonyokat, mert ez lesz a legjobb döntés, amit hozhatsz
Mivel angol osztályba jártam, kötelező volt évente több könyvet elolvasni háziolvasmányként angolul, lehetett brit vagy amerikai az író, teljesen mindegy volt, hogy ki az, mikor jelent meg, a lényeg, hogy olvassunk. Emlékszem, hogy minden évben volt legalább 2-3 ember az osztályból, aki Louisa May Alcott Little Women című könyvét választotta, ezért bár én nem olvastam el, de ezerszer hallottam már a sztoriját. Az 1994-es filmet is megnéztük az egyik órán, azt amiben Winona Ryder, Claire Danes, Kirsten Dunst, Susan Sarandon és Christian Bale játszotta a főbb szerepeket. És ugyanúgy mindig elfelejtettem.
Ezeket láttad már?
Persze, tök jó kis sztori, de valahogy a Büszkeség és balítélet, az Értelem és érzelem és az Üvöltő szelek között annyira elvegyült, hogy nemhogy a Bronte nővérek regényeit nem voltam képes megkülönböztetni egymástól és Jane Austenétől, hanem Louisa May Alcott neve teljesen elsikkadt a többi között. Nem tudom, hogy ez jó vagy inkább szomorú dolog, hogy több mint 150 évnek kellett eltennie, hogy ez a könyv és ez a történet megkapja azt a kellő figyelmet és megfelelő feldolgozást Greta Gerwig adaptálásában, mint amilyet érdemel, de a Kiasszonyok Saoirse Ronan, Florence Pugh, Emma Watson, Laura Dern, Timothée Chalamet és a fantasztikus Meryl Streep tolmácsolásában minden ajnározásnak valóban eleget is tesz, mint amit az elmúlt hetekben kapott a kritikusoktól.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 16-17 évesen kevésbé sem érdekeltek az erős női karakterek, a feminista gondolkodás, a fejem teljesen máshol volt, de annyira örülök, hogy így a 2000-es évek harmadik évtizedére a női történetek elbeszélése és a mozivászonra, képernyőre való adaptálása kiemelten fontos szerepet kezd kapni. Gerwig Kisasszonyoka pedig annak ellenére, hogy egy 19. századi családi történetet mutat be teljesen autentikus módon, mégis rezonál a jelenre és olyan univerzális motívumok jelennek meg benne, mint a nőiesség, a felnőtté válás, a szerelem, a házasság, a veszteség, a család. És mégis ezeket a motívumokat végigkíséri az önálló gondolkodás, a női nyughatatlanság, ahogy Jo (Saoirse Ronan) nem képes beletörődni, hogy egy nő értéke csupán abban merül ki, hogy jó helyre házasodik és gyerekeket szül. A történet érdekessége, hogy Alcott soha nem házasodott meg, és mivel a Kisasszonyok sztorija nagyban a saját tapasztalatai alapján íródott, a kiadója és az olvasói nyomására a végén mégiscsak férjhez adja a lázadó Jót annak ellenére, hogy nem így tervezte. Az már Gerwig zsenialitása, hogy a vászonra sikerült Jo March és Louisa May Alcott személyét úgy egymásba olvasztani, hogy még ez sem marad említés nélkül.
Florence Pugh: Minden, amit tudnod kell 2020 legragyogóbb filmes tehetségéről
Florence Pugh: Minden, amit tudnod kell 2020 legragyogóbb filmes tehetségéről
Sokan még mindig nincsenek tisztában a feminizmus valódi jelentésével: a feminizmus semmi mást nem jelent, mint választást. Egy nőnek nemcsak joga, de lehetősége is van a választásra, anélkül, hogy a társadalom megbélyegezné ezért. Egy feminista nő dolgozhat élete végéig anélkül, hogy gyereket szülne vagy éppen férjhez menne, de teheti mindkettőt, sőt, akár azt is választhatja, hogy családot nevel, mint ahogy Meg March (Emma Watson) teszi, ettől nem lesz kevésbé feminista, kevésbé nő, kevésbé ember. Ez egy állandó visszatérő motívuma a filmnek, Jo többször kifejti ezzel kapcsolatban a gondolatait, érzéseit, egyszer konkrétan azt is elmondja, hogy mennyire utálja, hogy nem fiúnak született és ezért nem mehetett harcolni édesapjával a civilháborúban.
A film minden egyes jelenetéből árad a szeretet, a könnyedség, amivel ezek a fiatal színésznők alakítják ezeket a lányokat, egyszerűen csodálatos nézni. Egy igazi értékes alkotás, aminek abszolút a legnagyobbak között van idén a helye, és remélhetőleg abból a 6 Oscar-jelölésből, amit kapott, sikerül minél többet díjra is váltania.
Én meg örökre hálás leszek Greta Gerwignek, amiért sikerült újra bemutatnia ennek a fantasztikus történetnek, amit most már garantáltan el is fogok olvasni, és nem felejtek többet el.
Ezt pedig csak itt hagyom a végére:
