´Nehéz eldönteni hol kezdődik a művészet´ - interjú Waliczky Tamással
Kilenc évesen kezdett el animációkat készíteni – interjú a Velencei Biennále magyar pavilonjának kiállítójával. A kortárs művészet talán legjelentősebb nemzetközi fóruma Velencei Képzőművészeti Biennále, ahol Magyarország a kezdetektől, 1895 óta részt vesz. Az idén 58. alkalommal megrendezett eseményen Waliczky Tamás képviseli hazánkat "Képzelt kamerák" című kiállításával. Az újmédia művészet egyik legismerteb képviselőjét a technológiához való viszonyáról, a munkásságáról és a hongkongi tapasztalatokról kérdeztük.
Ezeket láttad már?
Nem a klasszikus értelemben vett számítógépes generáció tagja, mégis mondhatjuk, hogy előfutára a számítógépes művészetnek. Hamar felismerte, a kezdetektől foglalkoztatja, hogy ez az új kommunikációs lehetőség mindent megváltoztathat. Mikor kezdett el a téma iránt érdeklődni?
Az otthoni számítógépek megjelenése tette lehetővé számomra, hogy számítógépes mozgóképekkel kísérletezzem. Kezdetben ezek voltak elérhetőek számomra Magyarországon. 1983-ban kezdtem el dolgozni a budapesti Caesar Stúdióban, mint videójátékok grafikusa és animátora. Tőlük tanultam meg, hogy hogyan kell a számítógéppel dolgozni. Az első saját számítógépes műveimet 1986-ban készítettem. Az első díjamat a Linzi Ars Electronica fesztiválon 1988-ban kaptam.
Korábban volt az a generáció, akik tudományos kutatóintézetek vagy cégek támogatásával készítettek digitális műveket, például Nicolas Schöffer, Charles Csuri vagy Peter Foldes, hogy csak néhány magyar származású de nemzetközileg ismert úttörőt említsek. Foldes "Hunger" című filmje, amelyik talán az első komplex, számítógéppel készült animáció, 1974-ben készült.
Ebből látható, hogy a számítógépes művészetnek – vagy újmédia művészetnek, ahogy manapság nevezik – nincs hosszú történelme.
Hogyan alakult a technológiához való viszonya az elmúlt években, mennyire követi, építi be munkáiba a legújabb technológiai innovációkat?
Természetesen követem a fejlesztéseket. Egyrészt inspirálnak a saját munkámban. Másrészt a kilencvenes évek óta tanítok egyetemeken, és a tanulók elvárják tőlem, hogy ismerjem a legújabb technikát. Ha valaki számítógéppel dolgozik, az folyamatos tanulást igényel.
Milyen arányban oszlik meg a technikai szaktudás és a művészet a munkáiban?
Körülbelül fele-fele. Minden munkámnak van egy technikai része, ami valamiért kihívás a számomra. Az is előfordult többször is, hogy kifejezetten új szoftvert fejlesztettünk egy új munkámhoz. Másrészről minden munkámnak van egy személyes része, valami, amit nagyon fontosnak érzek, amiért úgy gondolom, hogy azt a munkát nekem kell megcsinálni. A valóságban ez a két rész nem különíthető el ilyen élesen. Egy szoftver, egy új technika művészileg inspirálhat, egy művészeti gondolatból szoftver keletkezhet. Egyáltalán, nehéz eldönteni, hogy hol végződik a szaktudás és hol kezdődik a művészet.
Waliczky Tamás művei a Velencei Biennálé magyar pavilonjában:
Képzelt kamerák című kiállításával van jelen a Velencei Biennále magyar pavilonjában. Miért pont erre a témára esett a választása, működnének ezek a fekete-fehér grafikák a valóságban?
A "Képzelt kamerák" sorozaton dolgozom 2016 óta. A kiállítás kurátora, Szegedy-Maszák Zsuzsanna erre a sorozatra alapozva dolgozta ki a koncepciót, ezt a tervet adtuk be a Velencei Biennálé magyar zsűrijének, amelyik végül a mi pályázatunkat választotta ki megvalósításra. A kiállítást a Ludwig Múzeum segítségével valósítottuk meg, körülbelül egy évig tartó közös munkával.
Régóta érdekel az a kérdés, hogy hogyan lát az ember, hogyan készítünk képet a világról. Több korábbi munkám is ezzel foglalkozik. A Képzelt kamerák sorozatban olyan fotó- és filmkamerákat terveztem a számítógép segítségével, amelyek másfajta álló-, vagy mozgóképeket készítenének, mint a szokásos kamerák. Vagy legalább másfajta hozzáállást kívánnak a fotográfustól, mint ahogy manapság készítjük a felvételeket.
Ezek a kamerák nem léteznek a valóságban. 3D-s tervező szoftver segítségével virtuálisan építettem meg őket, és valósághű szimulációval jelenítem meg az elkészült kamerákat, mint nagyméretű grafikákat vagy animációkat. 23 ilyen grafika és 4 animáció látható a Velencei Biennálé Magyar Pavilonjában, plusz egy interaktív installáció, amelyikkel a látogatók kipróbálhatják, hogy milyen felvételt készítene az egyik elképzelt kamera. Ezt az installációt Szegedy-Maszák Zoltánnal és Fernezelyi Mártonnal közösen készítettem. A kiállítás tervezésében Szepesi Anna segített, aki évtizedek óta a partnerem.
Nem vagyok fotótechnikus, de eléggé értek a kamerákhoz. A sorozat készítése közben sok könyvet olvastam kamera szerkezetről és tervezésről, kutatást folytattam a fotográfia technikai történelméről. Ezek alapján azt gondolom, hogy az általam elképzelt kamerák működnének, ha a valóságban megépíteném őket.
Waliczky Tamás: Swivel kamera, 2017/2018. Számítógépes grafika, lightbox, 100 x 100 cm
Nyolc éve él Hong-Kongban, a City University of Hong Kong médiaművészeti intézetének tanára. Milyen az ottani kortárs művészeti oktatás és pezsgés az európaihoz képest?
Hongkong nagyon más, mint Európa. Inkább pénzügyi központ, a képművészetet csak körülbelül 20 éve kezdték el fejleszteni. Éppen azért hívtak meg több más nemzetközileg ismert művész között engem is, hogy a segítségünkkel Hongkong ázsiai művészeti központtá válhasson. A tanulók nem sokat tudnak a nyugati művészetről, de szorgalmasak és nyitottak. A felszerelés kiváló. Ma már több volt tanítványom nemzetközileg sikeres kiállító művész.
Mely képzőművészek munkái nyerték el legjobban a tetszését az idei Biennálén?
Négy hétig dolgoztunk a kiállításon. A végén maradt körülbelül másfél napunk arra, hogy Annával végignézzük a többi művész munkáit. Annyira örültünk neki, hogy végre nem a saját kiállításunkkal kell foglalkozni, hogy mindenki másnak a munkája nagyon tetszett. Mentünk az egyik pavilonból a másikba, és egyik csodálatból a másikba estünk.
Tudja már, hogy mi lesz a következő projektje?
Folytatom a "Képzelt kamerák" projektet. Még sok érdekes lehetőség van ebben a témában.
Szöveg: Adamek Alma
