Benkő Nóra: „A végletekig vagyunk megosztva ebben a pici országban, és ez a helyzet már fizikai fájdalmat okoz”

Egy végletekig tagolt országban milyen ereje lehet egy különböző csoportokat összehozó fesztiválnak? Miért olyan fontos újra közösségi találkozásokra csábítani az embereket? Miért fontos egy átpolitizált kultúrában színházba járni? Benkő Nóra ezeket a kérdéseket érintve mesél a Romazuri ötletéről, a Városmajori Szabadtéri Színpad missziójáról és a jótékonysági ügyről, amit a fesztivál mellé megálmodtak. A kulturálisan színes, élettel teli, pezsgő, de mégis új perspektívákat kínáló esemény egyet kér: gyere közelebb és ismerj meg minket!

Honnan jött a Romazuri ötlete, mi hívta benned életre ezt a rendezvényt?

Minden évben van egy ügy, amit felkarolunk és köré szervezzük a programjainkat. Ez egyfajta küldetés. Sajnos a legaktuálisabb téma, probléma az, hogy a végletekig vagyunk megosztva ebben a pici országban, és ez a helyzet már fizikai fájdalmat okoz. Ez a közelítés éve lesz nálunk, és megpróbálunk minden szinten foglalkozni vele, bemutatjuk a negatív aspektusát is, hogy mit okoz, amikor felülről szétbombáznak egy közösséget. Erről szól az Igazság gyertyái című előadásunk a Városmajorban, vagy a tehetséggondozó programunk a Kristály Színpadon.

A Romazuri is ebbe a sorba illeszkedik be: közelítsünk egymáshoz – romák és nem romák. A közelítésnek viszont mindig az az elsődleges lépése, hogy megismerjük a másik embert, az adott kultúrát. Nem mondunk úgy véleményt, hogy nem ismerjük, csak hallottunk róla. Ehhez az kell, hogy az ő szemüvegükön keresztül mutassuk meg, hogy a romáknak milyen hozzáadott értékük van a kultúránkhoz.

Ez adta az ötletet a Danis Lídia roma származású színésznővel (és a fesztivál háziasszonyával) készült plakátkampányunkhoz is: olyan fotósorozatot csináltunk, ami azt sugallja a külső szemlélőnek, hogy gyere közelebb, nézz a szemembe, ismerj meg. Ráadásul mindig a zenét kötjük a roma kultúrához, de ha már roma fesztivál, akkor azt szerettük volna, hogy ne csak zene legyen, hanem színház, kiállítás, tánc, divatbemutató, pódiumbeszélgetés, gasztronómia is. Mutassuk meg a kultúra sokrétűségét és színességét! A Kristály pedig kiválóan alkalmas erre külső, belső tereivel.

Nótár Mary: „Mindig büszke voltam arra, hogy egy csodálatos kultúrájú, roma családba születhettem”

A Romazuri Cigány művészeti napok kulturálisan színes, élettel teli, pezsgő, de mégis új perspektívákat kínáló esemény rengeteg izgalmas programot rejt

Amikor először találkoztam a programmal, az jutott eszembe, milyen jó lehetőség megismerni a roma kultúrát. A második gondolatom viszont az volt, hogy mennyire fontos az, hogy ők maguk reprezentálják magukat, szabadon megmutathassák, mi rejlik a kultúrájuk mögött, hogy beleállhassanak az értékeikbe.

Igen, ez oda-vissza működik, éppen ezért mindenkinek szól: romáknak, nem romáknak. Sokan a kedvenc előadójukat szeretnék megnézni, meghallgatni, de van, akit az edukatív beszélgetések vonzanak oda, mert olyan fontos témákról szeretne közösen gondolkodni, mint az örökbefogadás, a vegyes házasság, a roma szokások.

Volt egy Márai estem, amikor még színésznő voltam, ahol a Füveskönyvének fejezeteit mondtam el, miközben Baranyi Zoltán hegedült. A produkcióval sok helyet bejártunk, és beleláthattam abba – beszélgettünk is róla sokat –, hogy milyen érzés felszállni egy villamosra, amikor senki nem akar melléd ülni, és mi ebbe nem gondolunk bele a hétköznapok során. Ezen szeretnék változtatni.

Benkő Nóra elmesélte, hogy a Romazuri esemény szervezése kapcsán a tehetséggondozás is szempont volt

Fotó: Jámbor Zsófia

Sokáig a kultúra híd volt az emberek, a csoportok között, ami az utóbbi időben gyökeresen megváltozott a kultúra átpolitizáltsága miatt. Hogy látod, lehet még párbeszédet indítani a mai társadalmi helyzetben a kultúra mentén?

Én nagyon-nagyon sajnálom, hogy erről egyáltalán beszélni kell, mert szerintem a művészetnek mindig is a politika fölött kell állnia. Egy művésznek igenis inkább azt kell mondania, hogy „ne haragudj, de ilyen hétköznapi dolgokkal én nem foglalkozom, mert éppen Shakespeare-t vagy Csehovot elemzek”, de most már a hétköznapjainkat rombolják szét, szinte nem lehet nem beleállni. Éppen ezért a fókusz is eltolódott: a politikai tartalmakat fogyasztják, olvassák, nézik az emberek, ahelyett, hogy megnéznének egy Fellinit vagy színházba mennének.

A politika lett a cirkusz, és elvette a figyelmet a kultúráról. Mi itt a Városmajorban arra törekszünk, hogy ezt leromboljuk, hogy az emberek minél különfélébb előadásokat láthassanak. Pásztázzuk az országot és a határon túli magyar színházakat, hogy ne maradjon ki egyetlen műhely vagy fesztivál sem, és rátaláljunk az értékes darabokra. És amikor találunk egy olyan jó darabot, ami a gyomrodig hat, nem érdekel, milyen szellő fújta, kik alkották, csak az, hogy érvényes és jó művészi alkotás.

A Kőműves Kelement nálunk mutatja be Alföldi Róbert, aki a sajtótájékoztatón elmondta, neki ez a darab ma arról szól, hogy alkotunk, alkotunk, de mindig összeomlik; már a vérünket tesszük bele, de még mindig nem elég. Tényleg így érzi néha az ember, hogy annyira jó lenne egy nyugodt és szabad környezetben alkotni, és ne kelljen belepusztulni.

Boda-Novy Emília: „Megtanultam előnyömre fordítani a sanyarú gyerekkoromat”

A Romazuri programját összerakva mi mentén választottad ki a művészeket?

Sok szempont volt. Egyrészt, hogy ki az, aki szívesen az ügy mellé áll, ki az, aki ezt lelkesen és odaadással vállalja és értéket képvisel. Szerintem ez nagyon fontos, illetve az is, hogy számos műfajt felvonultathassunk, hogy minél szélesebb rétegét lefedjük a különböző kulturális műfajoknak.

A tehetséggondozás is szempont volt: olyan független és kis csapatokat hívtunk meg, akik nehéz körülmények között vagy eldugott helyeken próbálnak alkotni – például a Tarnabodi Csillagfény Gyermekkórus vagy a Várkonyi Csibészek. Így hozzuk helyzetbe a Független Színházat, bemutatják a nagyon is megrendítő és fontos Kaméleonlányt és Emberevőket. Emellett olyan híres embereket kértünk föl, akik örömmel használják fel a hírességüket arra, hogy az ügyünk mögé álljanak. Így lett Stahl Judit a Romazuri fővédnöke, emellett ő moderálja majd a pódiumbeszélgetéseket. Hiszek ezekben a beszélgetésekben, mert azt tapasztalom, hogy képesek megváltoztatni az emberek nézőpontját és finomítani vagy megtörni bizonyos sztereotípiákat vagy magát az ellenállást.

Lakatos Mónika: „Ha itthon vagyok, inkább azt mondják rám, hogy cigány, de ha külföldre megyek, akkor magyarnak látnak”

Judit Gáspár Beával beszélget majd a roma hagyományokról, Kökény Attilával és feleségével a roma házasságról, Danis Lídiával a pályafutásáról. Mautner Zsófi a gasztronómia területéről állt mellénk, de itt fog zenélni Snétberger Ferenc és Bangó Margit is, ami óriási megtiszteltetés.

Miből áll a jótékonysági ügy, amit a rendezvény mellé álmodtatok?

Szeretnénk az egyik, Romazurin fellépő csapatot kiemelten segíteni a közönségünkkel együtt, ezért a fesztivál kezdetéig megszavaztatjuk a nézőinkkel, ki legyen a szerencsés kiemelt. Annak a misszióját, munkáját, akit megszavaz a közönség, kihangosítjuk abban a három napban. Azokat a szervezeteket, akik a roma tehetséggondozással, a cigány kisebbség életének jobbításával foglalkoznak a Kristály Színtér oldalán lehet megismerni és voksolni arra az alapítványra, akinek munkájával, céljaival a leginkább azonosulni tudnak. Július 4-én, a fesztivál megnyitóján hirdetünk győztest, és elindítjuk a gyűjtést is.

Nyáron kiemelt szerepet tölt be a Városmajori Szabadtéri Színpad a főváros életben. A budapesti, pezsgő, lüktető kulturális élet egyedülálló.

Azt gondolom, hogy a lelki táplálék nélkül megnyomorodunk, és robotzombik leszünk. Ettől vagyunk emberek, hogy nem csak az anyagi dolgok és nem csak a pénz irányít minket, hanem van valami magasabb szint. A léleknek zsigeri szinten van szüksége rá, ezért kell olyan dolgokat csinálni, ami a fiatalokat megérinti és közösségépítő szerepe van.

Ez kihoz abból az elszigeteltségből, amikor ülünk egy gép vagy a televízió előtt. A színház elgondolkodtat, néha felráz, boldoggá tesz – és mindez az érzelmeinken keresztül hat. Én azt gondolom, hogyha a Romazurin például egy koncerten elkezd potyogni a könnye, mert olyan gyönyörűen játszanak, akkor már valami történt, és nekünk ekkora hatás, a közelítés első lépése bőven elég.