Rosszabb, mint egy rémálom - A hét könyve: Eltűnök a sötétben
Az utóbbi években a "true crime" egyértelműen önálló műfajjá nőtte ki magát. A valós bűntényeket, nyomozásokat elmesélő történetek elképesztően népszerűek regényben, podcastban, sorozatban és a filmvásznon is. A streamingszolgáltatók valósággal ontják magukból az ilyen tartalmakat, és bizony nem csekély érdeklődés övezi a legjobban sikerült darabokat.
Ezeket láttad már?
A műfaj nagy sikerei közül több is megjelent az elmúlt időszakban magyarul, például a Megfojtott virágok, vagy a Mindhunter. Ugyanakkor közben születtek kifejezetten jó, valódi bűnügyeket feldolgozó magyar könyvek is, például Dezső András Maffiózok mackónadrágban című műve, ami a szervezett bűnözés rendszerváltás utáni hazai kialakulásának krónikáját meséli el, de ide sorolhatjuk Vágvölgyi B. András Arcvonal keleten című könyvét is, ami egy egészen sajátos alműfaj: tárgyalótermi dokumentumregény a kétezres évek romagyilkosságairól. A műfaj persze egyáltalán nem új, a talán leghíresebb "true crime" mű Truman Capote Hidegvérrel című regénye örök hivatkozási alap, olyannyira, hogy Michelle McNamara is utal rá Az eltűnök a sötétben lapjain. A fiatalon elhunyt újságírónő ugyanakkor a könyvében idézi fel maga is, hogy a műfaj nem Capote-val kezdődött a hatvanas években, hiszen már az 1200-as évekből is ismerünk hasonlót; a kínai igazságügyi orvos feljegyzései (Song Ci: Egy kínai halottkém feljegyzései) voltaképpen szintén "true crime"-sztorik füzére.
Változatok házassági katasztrófára - A hét könyve: Fleishman bajban van
Változatok házassági katasztrófára - A hét könyve: Fleishman bajban van
Az Eltűnök a sötétben tehát nagyon is felkapott tematikával csábítja az olvasóját, de mindenképpen kuriózumnak tekinthető. Ennek oka a már fentebb említett szomorú ténnyel függ össze; szerzője, Michelle McNamara váratlanul fiatalon hunyt el, és ezt a könyvét valójában nem fejezte be. Nem csupán arról van szó, hogy nem tudta lezárni, és megoldatlan maradt az ügy (számos valós bűnügyi történet dolgoz fel megoldatlan eseteket), hanem az egész sztori mozaikdarabkákból épül fel, az újságírónő hátrahagyott feljegyzéseiből, és az ügyről megjelent cikkeiből ollózta össze a felesége szenvedélyes munkájának ezzel a könyvvel emléket állító férj és lelkes segítőtársai, akik Michelle McNamarához hasonlóan a Kalifornai Gyilkos után kutattak hobbiból. Az egész kötet valójában egy rekonstrukciós kísérlet, vajon milyen lett volna az újságírónő könyve, ha a sors hagyott volna elég időt, hogy befejezze. Olvasás közben nem egyszer éreztem azt, hogy McNamara valószínűleg másképp oldott volna meg a végleges verzióban egy-egy jelenetet, eseményleírást, és végül azzal kapcsolatban is komoly kétségeim támadtak, hogy egyáltalán megírta volna-e ezt a könyvet mielőtt megtalálták az elkövetőt. Hajlok rá, hogy erre a kérdésre nem a valódi válasz.
Egyszerűen azért, mert néhol átüt az egyes szövegrészeken, hogy McNamara éppúgy, ahogy mások, akik szintén az ügy megszállottjai voltak, érezték, hogy egy karnyújtásnyira vannak a megoldástól. Nem árulok el nagy titok (hiszen már a fülszöveg is leírja), hogy az újságírónő halála után végül megtalálták a tettest. Ez ugyan morbid egy kicsit belátom, de a könyv ezzel nem jár túl jól, és az olvasó sem, hiszen egy gyilkos utáni hajsza végeztével szeretnénk végre megtudni amit csak lehet az elkövetőről, az indítékairól, és arról, hogy miként tudott évtizedekig elillanni a nyomozók elől, de erről csak nagyon felszínes információkat kapunk a függelékből.
Csak remélhetjük, hogy az HBO a regény alapján készült dokumentumfilm-sorozata tudja orvosolni a könyvnek ezt a legfájóbb gyengeségét.
Ennyi kifogás után talán úgy tűnhet, hogy inkább mindenkit lebeszélnék erről a könyvről, de ez egyáltalán nincs így, sőt!
Az Eltűnök a sötétben a hibáival együtt is hátborzongató és emlékezetes "true crime"-sztori, előbbi nyilván az erőszaktevő gyilkos miatt, az utóbbi viszont McNamarának köszönhető. Az újságírónőt nem véletlenül méltatják sztárszerzők, valóban elképesztően alapos, és szenvedélyes, de a legnagyobb erénye, hogy hihetetlenül jól képes rekonstruálni az eseményeket. Hiába csak pár pillanatra bukkannak fel egyes szereplők, mégis mindenkinek van karaktere, minden helyszínre oda tudjuk képzelni magunkat, ami mondani sem kell, nem egy eset leírásánál háborzongató élmény. Ami azonban még ennél is felkavaróbb, hogy az újságírónő képes hihetetlen közelségbe hozni a számára is ismeretlen elkövetőt. Egy idő után nekem is az volt az érzésem, amiről több könyvbéli szereplő, rendőr, nyomozó is beszél; hogy ugyan elképzelem sincs, hogy ki lehet a gyilkos, de ha találkoznék vele, azonnal felismerném.
McNamara képes volt valószerűvé, élővé varázsolni egy fantomot, akit évtizedekig nem ért utol a rendőrség.
Erről a fantomról (és persze kicsit az újságírónőről) szól a könyv, így aztán nem is mennék bele a viselt dolgaiba, elég róla csak annyi, hogy a hetvenes évek közepétől egy évtizeden át szedte az áldozatait. Gyilkolt is, de amikor nem, akkor is rosszabb volt, mint egy rémálom. Rengeteg mindent tudott róla a rendőrség, a cipőméretétől a pontos személyleírásáig, a jellemző szófordulatán át a péniszének a méretéig tényleg rengeteg dolgot, de évek teltek el, mire rájöttek arra, hogy három különböző területen is ő (ugyanaz a tettes) követett el betöréses erőszakot, gyilkosságot, mindezek ellenére egy éjszakai fantom maradt hosszú évtizedeken át. Michelle McNamara hiába tapogatózik maga is a sötétben, mégis hátborzongatóan eleven portrét tudott festeni a sorozatgyilkosról. Ezért igazi csemege ez a könyv a műfaj rajongóinak.
Michelle McNamara: Eltűnök a sötétben, Európa, Fordította: Beke Cz. Zsolt, 2020, 4499 Ft.
