Barátnőm, Viszkok Fruzsi - interjú az influenszerrel, aki kitaposta az utat
Viszkok Fruzsi nevéről mindenkinek azonnal eszébe jut az a számtalan dolog, amibe eddigi karrierje során belevágott, és ezáltal jócskán hozzáadott követői életéhez. Egyszerre inspiráló nő, sikeres üzletasszony, de mindenekelőtt fantasztikus személyiség és barát.
Ezeket láttad már?
Nemcsak a magyar youtuberélet meghatározó alakja, de a polcára teheti a saját könyvét, sminkkollekciója van, általa megálmodott tervezőkkel örvendezteti meg a bullet journal szerelmeseit, blogot vezet, és heti szinten jelennek meg a közös Púdermentes podcastadásaink. Szeretném, ha az általa megfogalmazott „szomszéd lány” jelleme mellett más oldalát is megismernétek.
Sokszor ér az a kritika, hogy introvertált vagy. Hat évvel ezelőtt, az első találkozásunk során én is meglepődtem, milyen csendes vagy, de mostanra egyáltalán nem gondollak zárkózott embernek. Szerinted milyen irányba változtál azóta?
Azt gondolom, sokat változtam ebből a szempontból, de összességében most sem érzem azt, hogy nekem feltétlenül véleményt kell nyilvánítanom mindig minden témában, ahogyan azt sem, hogy szószátyárnak kell lennem mindenhol. Ott, abban a környezetben is azt éreztem, amikor találkoztunk, hogy van egy feladat, amit meg kell csinálnunk. Én nem barátkozni (barátnőt keresni) mentem oda. Aztán mégis megtaláltalak! Egyébként az első találkozásnál mindig körülvesz egy kerítés, amit át kell mászni. Ez valamennyire tudatosan működik nálam.
Viszkok Fruzsinak vannak „címkéi”, amit mások akasztottak rá? Ha igen, mik vannak ráírva?
Én egy könnyen beskatulyázható embertípusba tartozom: túl egyenes, túl precíz, túlságosan szabálykövető. Szerintem sokan gondolják azt rólam, hogy a spontaneitás teljes ellentéte vagyok. Ez azonban nem igaz. Vannak az életemnek olyan területei, amiknél kifejezetten szeretem a szabályokat követni, de nem ez határoz meg engem.
Miben szoktál spontán lenni?
A hétköznapi életemben tudok spontán lenni, különösen, ha utazásról van szó. Nagyon könnyen tudok alkalmazkodni bárkihez és bármihez. Ami a munkámat illeti, ott szeretem, ha megvan a rendszer.
Kialakult az évek során egy tudatos Viszkok Fruzsi-karakter, vagy amivel a követőid találkoznak, az száz százalékban te vagy?
Nem mondanám azt, hogy egy karaktert vagy egy imidzset húztam fel magam köré. Nincs bennem az, ha elindítom a kamerát, akkor egy másik ember leszek. Inkább azt mondanám, hogy minden ember több különböző karakterből tevődik össze, nekem pedig egy bizonyos jellemem látják ilyenkor. Teljesen másképp viselkedem, ha egy barátommal vagyok. Erre jó példa talán a Púdermentes podcast, mert ezzel szemben teljesen más, ha én egyedül beszélek egy bizonyos témáról a kamerába. Ez szerintem természetes dolog. Ugyanúgy, ahogy mindenki teljesen másképp viselkedik, amikor a szüleivel van, vagy a munkahelyén, a barátaival, ugyanúgy nekem is megvannak ezek a rétegeim. Nincs bennem az, hogy tudatosan egy oldalamat mutassam bárhol, csak legtöbbször olyan helyzetből készítek tartalmat, amikor ez kerül elő.
Úgy nyilatkoztál, hogy olyan tartalmakat készítesz, amilyeneket te is szívesen néznél. Van esetleg olyan tartalom, amit még nem csinálsz, de követed?
Nincs ilyen, ami kipipálandó a fejemben. Olyan viszont több is van, amiből többet csinálnék. Akár például utazással kapcsolatos tartalmak, vagy a Budapest anno – ami kultúra-történelem irány volt –, azt is többször venném elő. Ilyenkor azonban mindig azt nézem, hogy mi a keresztmetszet; mi az, ami engem és a nézőket is érdekelhet. Csak az egyik nem lehet soha. Felesleges olyan tartalmat csinálni, ami csak engem érdekel, és nem lenne hiteles olyat csinálni, ami engem nem mozgat meg.
Első generációs influenszerként hamar megtaláltad a saját utad. Előtted itthon nem is nagyon volt, aki ezt az ösvényt kitaposta volna. Emellett mindig képes vagy megújulni, ezért is vagy sokaknak példaértékű. Hogyan találtál rá egyből a hivatásodra?
Ezen sokat gondolkoztam, hogy az, hogy ilyen régen kezdtem, vajon előny vagy hátrány inkább. Mindkét oldala megvan nyilván. Szerintem azért lehet előny, mert nem volt rajtam nyomás, nem volt bennem semmi elvárás azzal kapcsolatban, hogy mit csinálok. Organikusan jött minden, és az internet is sokkal biztonságosabb környezet volt akkor ilyen szempontból. Kedvesebbek voltak az emberek, nyitottabbak a kísérletezésre. Ez mindenkinek egy új dolog volt, és nem várták el, hogy profi legyél benne. Viszont ma már nehezebb lehet azoknak, akik most kezdik el, mert látják az előttük kitaposott utat, kevésbé tudnak szabadok lenni. Nagyobb a nyomás az emberen, amikor egy közönség előtt kell beletanulni valamibe.
Ha a te munkádról beszélünk, akkor négy-öt szakmában is otthon kell lenned valamennyire. Szerinted miben vagy igazán tehetséges, aminek köszönhetően ekkora karrierutat tettél meg?
Igazából semmiben nem érzem magam kiemelkedően jónak. Mindenben átlagosnak tartom magam, és szerintem ez is valamilyen szinten az én karakterem az interneten. A szomszéd lány, akivel könnyű azonosulni. Ha valamit ki kellene emelnem, az a kitartás és a szorgalom lenne, hiszen már több mint tíz éve csinálom. Folyamatosan szeretnék megújulni, ez egy belső késztetés részemről, és a nézőkön is azt érzem, hogy fel kell őket néha rázni. Ez egyszerre tud nagyon inspiráló lenni, illetve rám helyez egyfajta nyomást.
Mit élvezel leginkább a munkádban?
Azt, hogy állandóan olyan kihívásokkal találkozom, amik kizökkentenek a komfortzónámból. Sokszor jönnek olyan lehetőségek, amikre magamtól nem gondolnék. Szeretem, amikor új helyzetekben kell helytállnom.
Mondj két teljesen más szakmát, amiben el tudod magad képzelni!
Kipróbálnám magam pszichológusként, mert érdekel az emberek személyisége. Aztán el tudnám képzelni magam vidéken, mondjuk valahol Toszkánában szállásadóként, ahol én is részt vehetnék a fogadó működtetésében, kertészkednék és hasonlók.
Nehezen ismerkedsz az ismertséged miatt? Gondolok itt a baráti és a szerelmi kapcsolatokra is.
Nagyon nehezen. Ha már hallottak rólam, akkor rögtön van egy elképzelés az emberek fejében. Így nehéz egy ismeretlennél a nulláról indítanom. Aki pedig nem ismer az internetről, és utána rám keres, onnan kezdve annak a képnek kell megfelelnem, amit a közösségimédia-felületeimen keresztül kialakított rólam. Ha bárkivel találkozom, akkor – ahogy azt a beszélgetés elején is említettem – annak a személynek meg kell másznia azt a bizonyos kerítést, amit magam köré húztam fel.
Bele fogunk valaha látni a párkapcsolatodba a platformjaidon?
Nem hiszem, explicit módon biztosan nem. Nem fogok elzárkózni egy-egy közös képtől, de ez nem téma számomra.
Mi az, ami téma számodra? A tartalmaid veled együtt változnak, és én mindig is úgy gondoltam rád, hogy te magad tartod össze ezt az egészet, és nem az a videó, amit éppen feltöltesz. Ez hogyan fog formálódni a következő öt-tíz évben?
Nagyon erősen érzem én is a videóimon, hogy ez már én magam vagyok. Reményeim szerint van bennük valami hasznos, valami inspiratív. Viszont most már sokkal inkább készítenék témákról tartalmat, és nem saját magamról. Szívesebben lennék a műsorvezetője a videóknak, bár lehet, hogy ezt nem tudnám annyira tartani. Talán nem is menne a háttérbe vonulás, mert vágyom a figyelemre, hiszen ez már valamilyen szinten a részem, de mindenképpen motoszkál bennem egy ideje, hogy egy picit kipróbáljam magam ebben a formában is.
Szerinted, ha háttérbe vonulnál, sérülne a „Viszkok Fruzsi-márka”, vagy vágysz arra, hogy a középpontban maradj?
Olyan szempontból vágyom a középpontban maradni, hogy nagyon szeretek ilyen módon kapcsolódni a közönséghez, a közösséghez. A háttérből ezt nem lehetne megoldani. A személyességet továbbra is megtartatanám, csak azt szeretném, ha nem minden tartalom szólna rólam.
Ott tartasz a húszas éveid végén, ahol szeretnél?
Azt gondolom, hogy igen. Sosem volt a fejemben konkrét szám, hogy mikor mit szeretnék megcsinálni. Jelenleg elégedett vagyok az életemmel, nagyon sok olyan rész van, amire büszke is vagyok. Sokat tanultam bizonyos dolgokból. A magánéletemet pedig továbbra sem szeretném pedzegetni.
Mi okoz számodra valódi boldogságot? Mikor vagy a legboldogabb?
A legboldogabb pillanataimat az életemben az utazásokhoz tudom kötni. Viszont egyre több olyan hétköznapi dolog van, mint az első jó idő, vagy egy kellemesen elköltött reggeli – persze számomra kedves emberekkel –, amik boldogsággal töltenek el. Illetve idesorolnám a kreativitásom megélését is. Fantasztikus érzés, hogy az ötleteim a munkám során kézzelfogható dologként létrejöhetnek, mások számára pedig hasznossá válhatnak.
Van olyan tulajdonságod, amin szeretnél változtatni?
Nagyon makacs és csökönyös tudok lenni. Már a makacsságom is egy makacsságból fakad.
Mit tanultál az elmúlt időszakból? Van olyan tanács, amit korábbi önmagadnak adnál most, vagy másként csinálnál?
Azt biztosan tanácsolnám magamnak, hogy ne agyaljak túl dolgokat – ezt a Púdermentes 52. epizódjában is kibeszéltük már. Közben igyekszem a jelent is megélni, bármekkora klisének tűnhet ez. Szerintem egyre sikeresebb vagyok abban, hogy nem agyalom túl a jövőt.
Hogyan tovább? Mi jut először eszedbe erről a kérdésről?
Elgondolkoztam már egy második könyvön, mert olyan pozitív volt az első fogadtatása, nagyon jó visszajelzéseket kaptam. A Púdermentest szeretném veled tovább folytatni mindenképp, illetve izgatottan várom, hogy még milyen új oldalaimat kell felfedeznem a megújulásaim során a jövőben.
A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2022-es májusi lapszámában jelent meg.
Szöveg: Havasi Virág
Fotó: Ajkai Dávid
Stylist: Pintér Judit
Smink: Belovai Nóra
Haj: Kozma Norbert
