A pingvinek túlélése szorosan összefügg az emberek jövőjével

Bertie Gregory, a National Geographic felfedezője, Emmy- és BAFTA-díjas természetfilmes ezúttal A pingvinek titkait fedi fel – a háromrészes sorozat április 21-én érkezik a Disney+, április 26-án pedig a National Geographic csatornára. Ennek apropóján kérdeztük Bertie-t többek között a forgatási körülményekről, a pingvinek legváratlanabb viselkedésformáiról, illetve a közösségi média és a természetvédelem kapcsolatáról.

Bertie Gregory és a több mint hetven főből álló tudós- és filmes csapat a Talesmith filmgyártó vállalat vezetésével egy két éven át tartó, földrészeken átívelő expedícióra indult, hogy a világ legszélsőségesebb helyszínein filmezve tárja fel a pingvinek összetett világát. A megindító történetekkel és látványos felvételekkel tűzdelt sorozat olyan elismert tudósok és természetvédők szakértelmére támaszkodik, mint Dr. Pablo Borboroglu tengerbiológus, NatGeo felfedező, Dr. Michelle LaRue természetvédelmi biológus, Dr. Andrea Thiebault, az afrikai pingvinek szakértője, Dr. Gustavo Jiménez Uzcátegui állatorvos, Dr. Jessica Kemper pingvinkutató és Dr. Katta Ludynia tengerbiológus.

A Blake Lively narrációjával készült filmek vezető producere az Oscar-díjas James Cameron, aki maga is elkötelezett a környezetvédelem iránt, és előszeretettel nyúl az ember és természet kapcsolatát boncolgató témákhoz. Miközben ezeknek a különleges állatoknak a diadalait, vívódásait nézzük és megismerjük a titkaikat, az emberi lét alapvető kérdései is felvillannak előttünk: mit jelent ma a közösség, az összetartás, a gondoskodás, az alkalmazkodás, a cselekvés, a túlélés?

„Az Antarktiszon csak az alvással voltak problémáim”- interjú Jurányi Zsófia sarkkutatóval

Bertie Gregory és csapata által mintha nemcsak nézői, de részesei is lennénk a pingvinek történetének, amelyek egy reményteli perspektívát vázolnak a fenti kérdésekkel kapcsolatban.

Bertie, gratulálok a sorozathoz, különösen megható és inspiráló mindhárom epizód, tele lenyűgöző felvételekkel. Mikor és hogyan született meg a gondolat, hogy feltárjátok a pingvinek titkait, és szerinted mi a kulcsa annak, hogy mindez sikerülhetett?

Köszönjük! Nos, amikor felkértek arra, hogy közreműködjek ebben a sorozatban, kezdetben kissé aggódtam, hiszen, ha azt a címet adjuk neki, hogy „A pingvinek titkai”, azzal elég magasra tesszük a lécet. Egyrészt sokan készítettek már filmet ezekről az állatokról, köztük én is, másrészt a cím azt sugallja, hogy feltárjuk a titkaikat, és ez egy nagy vállalás. Ráadásul a pingvinek nehezen elérhető, gyakran extrém hideg helyeken élnek, és ez minket is igénybe vett a forgatás során. Az egyik nap -54 Celsius-fokban filmeztünk – na, az tényleg kemény volt.

A projekt sikeressége azon múlt, hogy mennyi időt tudunk a terepen tölteni. A császárpingvines epizódnál voltunk a legtovább kint. Én például két és fél hónapot töltöttem a kis narancssárga sátramban, nagyjából egy mérföldre a kolóniától, és konkrétan a jégen éltem. A kollégáim – Pete McCowen, Heather Cruickshank és Alex Ponniah – pedig 274 napon keresztül voltak az Antarktiszon. Összesen tehát kb. két évet filmeztünk, amit egy egyéves tervezési szakasz előzött meg. Vagyis leginkább a belefektetett időnek köszönhető, hogy ennyi új viselkedésformát tudtunk rögzíteni, és hogy A pingvinek titkai egy lenyűgöző sorozat lett, ahogy te is mondtad.

A filmjeid különlegességét részben a fejlett kameratechnológia adja, de az antarktiszi körülmények miatt talán most nemcsak ezen a téren volt szükségetek innovációra. Volt valamilyen speciális eszköz, amit bevetettetek a forgatás során?

Igen, abszolút. Mivel a hidegben az ujjaink fagynak meg először, a legfontosabb az volt, hogy azokat védjük. A nagy, vastag kesztyűkben azonban nem megoldható a legújabb kameratechnológia, például a drónok használata, mivel azok vezérlőjét nagyon finoman kell kezelni. Éppen ezért fűtött kesztyűket viseltem, amiket egy kis átalakítás révén a kamera akkumulátoráról működtettem. Így órákig kint maradhattam, és közben a drónokat is precízen tudtam irányítani.

Milyen okos megoldás! És ha már itt tartunk, amire a leginkább felkaptam a fejem a sorozatot nézve, az a pingvinek intelligenciája és komplexitása: ahogyan alkalmazkodnak a környezethez, kommunikálnak és együttműködnek egymással, új élőhelyeket fedeznek fel, és még sorolhatnám. Szerinted mi a legmeglepőbb, legváratlanabb dolog ebben a tekintetben a pingvinekkel kapcsolatban?

Amikor egy pingvint egy vulkán oldalán, kaktuszok mellett, tengeri teknősök társaságában, az Egyenlítőnél filmezünk le, az szerintem eleve egy meglepő jelenség. A legtöbben azt gondolják, hogy a pingvinek csak hideg helyeken élnek, pedig tizennyolc fajuk van, és sokfelé megtalálhatók, még Afrikában és Argentínában is.

A pingvineknek alkalmazkodóképessége valóban rendkívüli. A Galápagos-szigeteken például azt figyeltük meg, hogy megtanultak táplálékot lopni a pelikánoktól. Ez úgy zajlik, hogy megvárják, amíg a pelikánok lecsapnak a halrajokra a víz alatt, és amikor kiszűrik a vízzel teli torokzsákjukban lévő táplálékot, akkor a pingvinek odaúsznak hozzájuk, és elcsenik a halakat a pelikánok csőréből.

Ez azért is hatalmas teljesítmény, mert a galápagosi pingvinek igen kicsik, míg a pelikánok hozzájuk képest óriásiak. Ezenfelül képesek csapatmunka és fejlett kommunikáció révén koordinált alakzatban halászni, ami általában a magas intelligenciával rendelkező emlősökre, például a delfinekre jellemző.*

Egészen elképesztő dolgokra képesek ezek az állatok. Az első részben például fiatal császárpingvinek egy csoportja egy hatalmas jéghegyről ugrik le a jeges vízbe, és – nem meglepő módon – ez a jelenet százmilliós nézettséget produkált a közösségi oldalakon. Te hiszel abban, hogy a social média hatékony eszköz lehet a természet védelmében és segíthet közelebb hozni az embereket az élővilághoz?

Igen, abszolút. Úgy gondolom, hogy ha át tudunk törni az információdömpingen, akkor a közösségi média egy hihetetlenül erős eszköz lehet a kezünkben. Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon miért érdekelne bárkit egy olyan dolog, amiről sohasem hallott, amit sosem látott, és miért törődne valamivel, amiről nincs elegendő ismerete? Ahhoz, hogy az emberek kapcsolódni tudjanak az állatokhoz, az kell, hogy minél többször lássák őket, a küzdelmeiket, és ebben a social media sokat segíthet.

Ha emberek százmilliói beszélnek arról, hogy kis pingvinek ugrálnak le egy nagy szikláról, akkor az számomra azt is jelenti, hogy jól végzem a munkám.

Akkor a pingvinek is lehetnek influenszerek?

Igen, a pingvinek valószínűleg máris influenszerek. (nevet) Egyébként az egyik oka, hogy a jéghegyről leugrós jelenet ennyire népszerű lett, az, hogy az emberek bele tudják magukat képzelni a kis császárpingvinek helyzetébe. Egy óriási szikla egy félelmetes akadályt is szimbolizálhat, amihez sokan tudnak kapcsolódni.