A femicide nem statisztika – minden szám mögött egy női élet véget ért
Egyes témákról nehéz beszélni, így a köztudatban is kevésbé kapnak hangsúlyt, miközben a háttérben nap mint nap megjelennek. Ilyen például a femicide, vagyis nőgyilkosság kérdésköre, amely szoros összefüggésben áll a családon belüli és a párkapcsolati erőszakkal. Ez a nemi különbségekből adódó tett a nők elleni erőszak legszélsőségesebb formája, és bár hosszú utat tettünk meg a boszorkányüldözések és a lánygyermekek kivégzése óta, a nőgyilkosság sajnos a mai napig világszerte gyakori probléma.
Messziről indultunk, és még távol a cél
A „femicide” szó először 1848-ban jelent meg a Wharton’s Law Lexicon lapjain, majd 1976-ban a dél-afrikai feminista aktivista és tudós, Diana Russell kezdte el széles körűen alkalmazni. Célja a nőket nemi alapon érő gyilkosság konkretizálása, megnevezése volt, hogy a védelmükért folytatott küzdelmet elősegítse. Emellett remélte, hogy a büntethetőségben is külön kategóriaként jelenik majd meg.
Fontos kiemelni, hogy a magyarban használt „nőgyilkosság” szó nem igazán kifejező, hiszen a hangsúly nem pusztán az áldozatok nemén van. A „femicide” sokkal inkább arra utal, hogy egy nő azért hal meg, mert egy férfi – aki sokszor hozzátartozó vagy ismerős – igényeinek nem, vagy nem az elvárásai szerint tett eleget. Az aktivisták, nonprofit szervezetek és kormányok közel negyven éve tesznek erőfeszítéseket a nők biztonságáért és egészségéért, miközben az erőszak sajnos továbbra is igen jellemző, sőt a koronavírus idején a bezárások miatt tovább emelkedett az áldozatok száma.
Több mint társadalmi probléma
Gondolhatnánk, de a nőgyilkosság nemcsak a harmadik világbeli országokban jelent komoly gondot. A 2025. február végén publikált Európai Uniós jelentés ismételten rávilágított a nők elleni erőszak nagymértékű előfordulására, és a fejlett országokban is „aluljelentett” státuszára. A témában mai napig nehéz pontos adatokkal szolgálni, és ennek egyik fő oka az eltérő definiálás, amelyből adódóan sokszor fel sem ismerik az ilyen eseteket.
Giséle Pelicot győzött ugyan a bíróságon, de vajon a traumáján is képes lesz felülkerekedni?
Az ENSZ 2021-ben gyűjtött adatai alapján világszerte óránként nagyjából öt nő vesztette életét családon belüli erőszak miatt, amely körülbelül negyvenötezer életet jelent. Számos országban a nemi alapú bántalmazás nem képez külön kategóriát a jogrendszerben, így az esetek összesítését célzó statisztikákban sem jelenik meg. Mexikóban például csak 2012. június 14-én került bele önálló bűncselekményként a Szövetségi Büntetőtörvénykönyvbe, ezt megelőzően pedig hirtelen felindulásból elkövetett bűncselekménynek minősült.
Leggyakoribb formái
A femicide esetek meghatározása nem feltétlenül egyszerű, mivel sok tényezőt kell figyelembe venni. Szigorúbb nézetek szerint ilyen lehet akár a férfi szóbeli bántalmazása miatt elkövetett női öngyilkosság, de vannak egyértelműbb esetek is, amikor például az exférj megöli egykori kedvesét. Az egyik legismertebb kategória a becsületgyilkosság, amikor a család jó hírének megőrzése érdekében egy férfi rokon vagy családtag kioltja női hozzátartozójának életét, mert az esetleg házasságtörést vagy nem elfogadott szexuális életet élt.
Elsősorban a Közel-Keleten és Dél-Ázsia egyes részein gyakori bűncselekmény, emellett Indiában a megfelelő értékű hozomány elmaradása miatt sógora által szintén sok nő veszti életét. A femicide tipikus esetei a nemi erőszak, a prostitúció, a kínzás, a vérfertőzés, a szükségtelen műtéti beavatkozások és bizonyos kultúrákban az étel megvonása. Valójában a nők elnyomását célzó viselkedések eredményeként történő halálesetek mind a nőgyilkosság kategóriájába esnek. Sokszor a szakítás engedi szabadjára a szörnyet.
A szorongás rejtett ára: Így vezet mentális csapdába a vásárlásfüggőség
Több kutatás és a családon belüli erőszak témájában elismert „Láthatatlan sérülések” című kötet szerzője, Rachel Louise Snyder is azt állítja, hogy a kapcsolatból való kilépést követő három hónap a legkritikusabb. Ennek oka, hogy a férfiakban ekkor tudatosul a nő döntésének véglegessége.
Ismerjük fel, előzzük meg
A femicide esetek jelentős része megelőzhető lenne, ha a nők és a társadalom tagjai, kiemelten a rendfenntartó egységek komolyan vennék a figyelmeztető jeleket. Rengetegen hosszú évekig élnek bántalmazójuk mellett, vagy épp naponta találkoznak olyannal, aki láthatóan erőszakot szenved el, azonban a halkabban vagy hangosabban megkonduló vészharangot elhallgattatják.
Jacquelyn Campbell amerikai akadémikus ápolónő neve mindenképpen megemlítendő a téma kapcsán, hiszen kutatásai kiemelten a nők elleni erőszakra irányulnak, különös tekintettel a gyilkossággal záruló esetekre. Munkája eredményeként elfogadták az első „Családon belüli erőszak veszélyességi tesztjét”.
A kérdéssor segítségével felmérhető, hogy milyen fokú veszélynek vannak kitéve a zúzódásokkal, harapásnyomokkal, égési sérülésekkel vagy fojtogatás nyomaival kórházba kerülő nők. A korábban magánügyként kezelt bántalmazások így közegészségügyi problémává váltak. Az ápolónő egy huszonkét kockázati tényezőt tartalmazó listát is összeállított, amely az erőszak megnyilvánulásaira hívja fel a figyelmet. Továbbá segít felismerni, hogy nemcsak a tényleges testi fenyítés egyenlő a bántalmazással.
Amikor a test után a lélek is gyógyulásra szorul – élet az abortusz után
Szélsőséges féltékenység, elszigetelés a barátoktól, állandó megfigyelés, számonkérés vagy akár öngyilkossággal ijesztgetés: ezek egyike sem a testen ejt foltot, hanem a lelket mérgezi meg. Magyar nyelven is többféle segítő vagy tájékoztató weboldal elérhető, mint például a Patent Egyesület vagy a NANE Egyesület felületei, amelyek széles körűen, közérthetően és életkornak megfelelően világítanak rá az erőszak fajtáira, felismerésére és elkerülésére.