Nem arról érdemes beszélgetni ovi után a gyerekünkkel, hogy mi volt az uzsonna, hanem hogy kivel játszott és mi volt a nap legjobb része
A férjemet Manci néni még a hóna alá szorítva tömte az oviban. Ma mit tehetnek meg egy gyermekkel nevelési céllal? Milyen elveket kell az óvodáknak követniük? Egyáltalán: mi, szülők mivel legyünk tisztában, amikor gyermekünk oviba kerül? Ezzel foglalkozunk a cikkben.
Pár éve futótűzként terjedt el a médiában, hogy egy óvodában erőszakkal próbáltak megetetni egy gyermeket, s az illető óvónőt büntetésként százhúsz órás közmunkára ítélték. Amikor erről beszélgettünk a férjemmel, ő csak annyit mondott - utalva rá, hogy mennyire megváltoztak az idők: „ez semmi, amikor én voltam ovis, a Manci néni a hóna alá csapott minket, ha nem akartunk enni, jól odaszorított a nagy melleihez és megtömött.”
Jelezném, hogy a férjem nem hetven éves, tehát a mi gyerekkorunkban, azaz a nyolcvanas években még általános volt a poroszos „nevelési módszer”, azaz maradj csendben, és csináld, amit mondd a pedagógus. De mi a helyzet manapság? Az oviadmin.hu szakértőivel vettük górcső alá a témát.
Túsztárgyalás?
Ugyanis tudod, mit csinált a három óvodai dolgozó - két óvodapedagógus és egy dajka - a fent említett esetben? Egy eleve étkezési zavaros kisgyereket ebéd közben, ketten oldalról lefogtak (!?), a harmadik pedig elkezdte erőszakkal etetni, azaz kanalat nyomott a szájába. A gyermek sírni kezdett - olyan az egész, mint egy horrorjelenet, még leírni is szörnyű -, majd az események további elharapózását az akadályozta meg, hogy a gyerek félrenyelt. Magyarul erőszakkal megtömték, és akár meg is fulladhatott volna, ha folytatják.
Hizlal, ha cikiznek a súlyod miatt
Nekem ez túsztárgyalásnak tűnik, csak éppen a széken nem egy amerikai kém ül, hanem egy icipici gyerek. De a szomorúbb résznek nincs vége: a kisgyermek ezek után már nem akart járni óvodába, reggelenként sírt, amikor mennie kellett, majd a szülei át is vitték egy másik oviba. Engem olyan mértékben megrázott ez a hír, hogy csak azt merem remélni, közmunka közben azért eszükbe jut a taknya-nyála összefolyó kisgyermek arca, miközben kanalat döftek a szájába. És hogy többet nem csinálnak ilyet. Summa summárum:
nem árt, ha tisztában vagyunk a gyermekünk intézménybeli jogaival.
Jó az ovi
Természetesen többnyire jó történetet hallunk. Gyermekeink alapvetően jól érzik magukat az óvodában, a környezetemben lévő anyukák is arról számolnak be, hogy csemetéiket sokszor alig lehet hazarángatni, ha épp olyan tevékenységben vesznek részt, amit imádnak. A gyerekek óvoda nélkül az iskolára sem készülnének fel feltétlenül megfelelően, ebben különösen az utolsó iskola előtti év játssza a legnagyobb szerepet.
Az óvoda nem csupán egyszerű gyermekelhelyezés napközbenre, hogy a szülő dolgozni tudjon: fejlesztések, különböző fizikai-kreatív feladatok, készségek fejlesztésére irányuló komplex foglalkozások segítik a gyerekeket abban, hogy megtanuljanak az életkoruknak megfelelően eligazodni a világban. Na de milyen jogok illetik meg gyermekeinket, miután bezárult mögöttünk az ajtó reggel, és ők beléptek a csoportszobába, társaik és gondozónőik közé?
Kutatás a dokumentumok erdejében
A 137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról című, az interneten is fellelhető rendelkezésben találjuk Az Óvodai nevelés országos alapprogramját.
A kerámiázás az egyik legjobb kapcsolatépítő - beszélgetés Katona Zsófi kreatív alkotóval
Ennek bevezetőjében olvashatjuk, hogy az óvodai nevelés pedagógiai alapelveinek meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy az óvodai nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakoztatására, az emberi jogok és a gyermeket megillető jogok, alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia; az egyenlő hozzáférés biztosításával; valamint hogy a gyermeket - mint fejlődő személyiséget - gondoskodás és különleges védelem illeti meg; illetve hogy a
gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben az óvodák kiegészítő szerepet játszanak.
Na de mik is azok a bizonyos gyerekjogok, melyek az óvodában sérülhetnek? Megpróbáltam a Köznevelési Törvényből tájékozódni. „A nevelés egyetemlegesen szolgálja a közjót és a mások jogait tiszteletben tartó egyéni célokat” – olvashatjuk itt. „A köznevelés középpontjában a gyermek, a tanuló, a pedagógus és a szülő áll, akiknek kötelességei és jogai egységet alkotnak.”
A gyermeki jogokról ezt olvashatjuk itt: „Az óvoda házirendje a gyermeki jogok és kötelességek gyakorlásával, a gyermek óvodai életrendjével kapcsolatos rendelkezéseket állapítja meg.” A gyermeki jogok szabályozásáról a legrészletesebben a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényben, azaz a gyermekvédelmi törvényben olvashatunk. Ezt egészíti ki a köznevelés sajátosságokkal a köznevelésről szóló törvényben a gyermeki jogok katalógusa.
Lássuk a medvét
Azaz a konkrét jogokat: a gyermekvédelmi törvény 6. §-a alapján a gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges nevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez. Joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez.
Ezek a 4+1 napos munkahét előnyei a szakértő szerint
Joga van ahhoz, hogy a fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások, valamint az egészségére káros szerek ellen megvédjék. Joga van az emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal –, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.
Joga van ahhoz, hogy a védelme érdekében eljáró szakemberek különösen a gyermek bántalmazásának felismerése és megszüntetése érdekében egységes elveket és módszertant alkalmazzanak. Joga van hozzá, hogy a médiában fejlettségének megfelelő, ismeretei bővítését segítő, a magyar nyelv és kultúra értékeit őrző műsorokhoz hozzáférjen, valamint hogy védelmet élvezzen az olyan káros hatásokkal szemben, mint a gyűlöletkeltés, az erőszak és a pornográfia.
A hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermeknek joga van ahhoz, hogy fokozott segítséget kapjon a fejlődését hátráltató körülmények leküzdéséhez és esélyeinek növeléséhez. A fogyatékos, tartósan beteg gyermeknek joga van a fejlődését és személyisége kibontakozását segítő különleges ellátáshoz.
Beszélgess, kérdezz
Fontos, hogy beszélgessünk a gyermekünkkel minden óvodai nap után. Nem feltétlenül arról, hogy mi volt az ebéd vagy az uzsonna, hanem arról, hogy kivel játszott, milyen érdekes dolog történt vele, esetleg mi volt a nap legjobb része. Ennek a beszélgetésnek a helyszíne lehet a vacsoraasztal vagy történhet lefekvés tájékán is – saját tapasztalatom az, hogy a gyermek előszeretettel húzza az elalvást, ezért imád mindenfélét magyarázni, s ilyenkor érdemes hagyni, hogy meséljen az aznapról.
Nehéz elképzelni bármilyen más kiegészítőt, ami egyszerre áll jól a postásnak és Gigi Hadidnak is - a Dr. Martens bakancsokon kívül
Persze azt is el fogja mondani nagyon hosszan, hogy Lilike meghúzta a haját, Vilike pedig nekiment futás közben, de a folyamatos gyermek-szülő bizalmi viszony fenntartása lehetővé teszi, hogy a gyerek akkor is megszólaljon, ha baj van. Az is lehet, hogy elsőre nem meri elmondani, mert bűntudata van egy adott helyzet miatt, azt hiheti, ő volt a hibás, vagy nem akarja bajba keverni szeretett gondozónőjét vagy barátját, de
ha feltűnően és nem egy napra változik meg a viselkedése, esetleg az óvodához fűződő viszonya, akkor érdemes beszélgetni vele.
Minden anya maga érzi és érti legjobban a gyermekét, ilyenkor bízni kell magunkban, hogy előbb-utóbb a gyermek megnyílik nekünk. Türelemre és megértésre van szükség.