előfizetésem
Hírlevél
Nemcsak anyagilag, de mentálisan is probléma lehet, ha egy nő a családja miatt feladja a karrierjét
Az a jó hírem, hogy nem baj. Tájékoztatásul közlöm, hogy én is az vagyok, legalábbis abból a szempontból, amelyből ezt a szörnyűséges fogalmat használni szokták. Azt, hogy én karrierista vagyok, ne úgy képzeljétek el, hogy kiskosztümben rohangálok, és talicskázom haza a pénzt. Inkább úgy, hogy állandóan dolgozom, és szeretem a munkámat. Workaholic, mondanák rám külföldiül, és ha nem pont a kulturális szférában dolgoznék, ennyi melóval iszonyú gazdag lehetnék.
De engem ez kevésbé érdekel, az már inkább, hogy úgy érezzem, értelmesen töltöm el az időmet. És abszolút megértem azt is, ha valakinek az a fő szempont, hogy jól keressen, vagy az, ha szeretne minél több elismertséget szerezni a munkájában. Ezek jó dolgok. Több okból nem akarok gyereket, de ez az egyik. Nem tudom elképzelni, hogy abbahagyom a munkát, az egy nagyon kiszolgáltatott helyzet. A barátomban ezer százalékig megbízom, és mégis ódzkodom a gondolattól, hogy pénzügyi biztonságom ne rajtam múljon, hanem rajta.
Szóval én vagyok az a lelketlen karrierista nő, aki csak saját magáért szeretne felelősséget vállalni, sziasztok. Én ebből a szempontból kevésbé vagyok érdekes különben, mint azok, akik mindkettőt szeretnék, gyereket vállalni, meg szakmai előmenetelt is. Róluk is lesz még szó, de ne szaladjunk előre!
Ezek a 4+1 napos munkahét előnyei a szakértő szerint
„Think manager, think male”
Ez azt jelenti, hogy ha vezetőre gondolsz, akkor automatikusan egy férfira gondolsz. A szép, angol kifejezést dr. Nagy Beátától, a Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció és Szociológiai Intézetének egyetemi tanárától és kutatójától tanultam, aki már harminc éve foglalkozik a női vezetők témájával.
„A kutatásokból egyre markánsabban látható, hogy amikor a nők számára fontos az önmegvalósítás és a munka, akkor máris belekerülnek a karrierista-boxba. Ehhez a kifejezéshez negatív konnotációk kapcsolódnak, például hogy valakinek csak az a fontos, hogy jó magasra másszon a ranglétrán, nagyon sokat keressen, lenyomjon mindenkit, főleg a férfiakat, hogy valaki nem nőies, jelentsen ez bármit, és hogy nem fontos számára a családja.
A karrierista férfi se pozitív megnevezés, de a férfiaknál jobban elfogadjuk, ha nagyon sokat dolgoznak vagy sokat akarnak keresni, rajtuk sosem kérik számon, hogy mi van a magánéletükkel, vagy hogy személyesen gondoskodnak-e a szeretteikről” – mondja Nagy Beáta.
A munkamánia lehet függőség, és a jeleket komolyan kell venni - egy érintettel beszélgettünk
De légy bármilyen kőszívű karrierista, vannak olyan női feladatok, amelyeket a munkahelyeden is el kell végezned, ha nem akarod, hogy férfiasként bélyegezzenek meg. Ez többnyire az érzelmi munkát jelenti, amit otthon is inkább te csinálsz. Nagy Beáta elmondta, hogy „van egy szociálpszichológiai jelenség, amit úgy neveznek, hogy a nők csodálatosak. Ez arra utal, hogy a társadalmilag nőknek tulajdonított tulajdonságokat vagy kompetenciákat nagyon sokszor szívesen elismerik a munkahelyeken is.
Ha például valaki remekül előkészít egy karácsonyi bulit, megszervez egy megbeszélést, összefog egy csapatot, azt mindenki fontosnak tartja. A nők csodálatosak, és gratulálnak is nekik azokért a tulajdonságokért, amiket a férfiak egyáltalán nem szeretnének magukévá tenni, mert ezek nem megbecsült és értékelt munkák, főleg pénz nem jár értük. A nők gyakran kerülnek ennek megfelelő pozíciókba is, például ők lesznek a HR-esek vagy a marketingesek, és ritkán lesznek fejlesztők vagy IT-sek”.
Ha pedig visszautasítjuk az érzelmi munka elvégzését a munkahelyen, ha vezetőként túl határozottak vagyunk, számon kérjük beosztottainkon a feladataik elvégzését, és nem vagyunk kedvesek, empatikusak, akkor azonnal férfiassá válunk kollégáink szemében. Pedig a jó vezető ismérve épp a határozottság, ez tesz egy szervezetet hatékonnyá, így alakul ki az a paradoxon, hogy a nő definíció szerint nem válhat jó vezetővé.
Soha nem késő karriert váltani - fogadd meg szakértőnk négy tanácsát, és lépj ki a megszokásból
Magánéletünk, mint nehezítő körülmény
Szuper dolog a magánélet, rendelkeznek vele férfiak és nők is. Mi a különbség? Nos, az, hogy míg a férfiak nagyjából el tudják különíteni, addig a nőknek szépen összefolyik e kettő. Nincsenek ezzel másképp a női vezetők sem. Nagy Beáta szerint kettős elvárásnak kell megfelelniük, hiszen „míg egy nőtől elvárják, hogy helyt álljon vezetőként, addig azt is, hogy végezze el otthon a gondozási feladatokat, a mentális és emocionális munkát.
Ez nehéz, mert ha egy női és egy férfi vezetőt összehasonlítunk, akkor ugyanúgy jól kell teljesíteniük a munkahelyükön, ugyanolyan hatékonynak és ambiciózusnak kell lenniük, ugyanakkor a nőktől plusz elvárás, hogy legyen gyerekük, járjanak szülői értekezletre, szervezzék meg családjuk életét”.
Miközben a nők munkavállalóként épp a fentiek miatt válnak a cégek szempontjából megbízhatatlanokká, sokan épp ezért nem kerülnek magasabb beosztásba. Mikor arról kérdezem Nagy Beátát, hogy akkor vajon szimpatikus dolog-e, ha egy állásinterjún kijelentem, hogy én soha nem akarok gyereket, a következőt válaszolja:
egy ország vagy egy szervezet kultúrája erősen meghatározza, hogy mi a kívánatos.
Egy olyan országban, amely folyamatosan azt mondja magáról, hogy családbarát, ott nagyon élesnek tűnik egy olyan kijelentés, hogy én nem fogok gyereket vállalni. Szerintem ez csökkenti a nők elfogadottságát a munkahelyen is”.
Tehát lássuk akkor, hol tartunk most! Először is, legyünk jó vezetők, de ne legyünk határozottak, mert az férfias, legyünk határozatlanul jó vezetők, tűnjünk megbízható munkaerőnek, tehát ne mondjuk azt egy állásinterjún, hogy gyereket szeretnénk, de ne mondjuk azt se, hogy nem szeretnénk, mert az meg nem szimpi. Tehát mi a jó megoldás? Ha osztódunk, mint az egysejtűek.
A legjobb földelési technikák, ha úgy érzed, a szorongás határozza meg a hétfőidet
Nagy Beáta szerint szerencsére létezhetnek ennél egyszerűbb, rendszerszintű megoldások is. Egy ezek közül, hogy elkezdünk elismert munkaként tekinteni a társadalmi reprodukcióval kapcsolatos feladatokra, mint a gyereknevelés, az idősgondozás, és egyáltalán az élet feltételeinek otthoni megteremtése. És ezt ne tekintsük női feladatnak! „Ezt például magasabb fizetésekkel lehetne ösztönözni, mert ha valaki többet keres, akkor a családon belüli alkupozíciója is jobb, és el tudja érni, hogy a család többi tagja is mosogasson.
De akár azt is meg tudja tenni, hogy fizetett szolgáltatást vegyen igénybe, például ételrendelés vagy takarítás, esetleg idősgondozás. De van olyan megoldás is, hogy az apák maradjanak otthon GYED-en. Jót tenne az is, ha megszűnne a munkahelyi diszkrimináció, és nem kapnának kevesebb pénzt az akár azonos területen dolgozó nők, mint a férfiak, valamint ha lennének jó minőségű gyerekintézmények, itt főleg a bölcsődékre gondolok.”
Az élet értelme
Hogy valaki hogyan ad értelmet az életének, arra persze nem létezik egyetlen jó recept. Tényleg ismerek olyan anyákat, akiknek identitásuk főképp a gyerekvállalás felől értelmeződik, és teljes harmóniában élnek ezzel az identitással. És szerintem ez szuper. Ami nem szuper, ha valakinek nincs választása. Nagy Beáta véleménye az, hogy nemcsak gazdasági kiszolgáltatottság szempontjából, de mentálisan is nagyon problematikus lehet, ha valaki feladja a családja miatt a karrierjét.
Ha képesek vagyunk elfogadni az ürességet, akkor lehetőséggé válik
„A munka sokkal több, mint pénzforrás: identitást, társaságot, értelmes tevékenységet, elismerést ad. Rengeteg olyan látens funkciója van, ami eltűnik, ha valaki az anyaság miatt teljes egészében feladja. Ez egyébként nem újdonság, amikor a szocializmusban először bevezették a GYES-t, akkor kialakult vele az úgynevezett GYES-neurózis. Ez azt jelenti, hogy akik otthon gondozási munkát végeznek folyamatosan, azok nem feltétlenül boldogok.
Nagyon nehéz szétszálazni, hogy ha valaki azt mondja, hogy feladom a karrierem a családomért, akkor az egyéni választás vagy társadalmi nyomás hatására történik. És tagadhatatlanul van ennek egy másik oldala is: az Egyesült Államokban például nagyon sok cégnél mellszívó pumpákat adnak ajándékba az anyáknak, és arra ösztönzik őket, hogy az anyatejet üvegezzék be, és amíg ők dolgoznak, addig a bébiszitter etesse meg a gyereküket.
De sok helyen petesejt-lefagyasztást is adnak ingyen a munkavállalóknak, hogy minél későbbre halasszák a gyerekvállalás időpontját. Nálunk a problémát inkább az jelenti, hogy túl hosszú a gyereknevelési szabadság, ami nagyon sok esetben kettétöri a nők karrierjét.” Ha valami teljesen világos lett számomra a Nagy Beátával folytatott beszélgetésemből, akkor az az, hogy
tökéletesen értelmetlen dolog azt számolgatni, hogy egy tízes skálán mennyire számít valaki karrieristának.
Sőt, tovább megyek: talán mindenkinek könnyebb lenne, ha a karrierista kifejezést egyszerűen törölnénk a szótárunkból, és helyette azon tűnődnénk (és nem csak mi nők), hogyan tudnánk egyensúlyba hozni a nők családban és munkahelyen betöltött szerepét. És akkor az énidőről még nem is beszéltünk, de kinek van ideje munka és gyereknevelés mellett ilyesmivel foglalkozni, nem igaz?