Szomorú, de igaz: 2050-re az óceánokban több műanyag lehet, mint hal

Egyre többet hallhatunk, olvashatunk arról, hogy a műanyagszennyezés világszerte hatalmas problémát jelent. Sokan azt gondolják, hogy a természetes vizeinkbe került műanyagok nagyrésze a hajókról vagy a gyárakból származik, és ez csak egy, a témát övező sok tévhit közül. De mégis hogyan végezheti a plasztikszemét az óceánokban, károsítva embert és élővilágot egyaránt, és milyen félreértések övezik még a jelenséget?

Ahogyan arra az Európai Parlament cikke is rámutat, a vizeinkbe jutó műanyagok 80%-a szárazföldi forrásból származik. Kontinensünkön évente 25 millió tonna műanyaghulladék keletkezik az Európai Bizottság szerint, és ennek kevesebb mint 30%-át hasznosítják újra. Egy kutatás alapján 2050-re az óceánokban több műanyag lehet, mint hal. A tengerekbe, óceánokba kerülő műanyagok nemcsak az élővilágot veszélyeztetik, de közvetett módon az emberi egészségére is hatással lehetnek, hiszen a mikroműanyagok a táplálékláncba is bekerülnek.

Hogyan kerül a műanyaghulladék a természetes vizekbe?

Egy európai háztartásból származó műanyagszemét hogyan köthet ki a világ másik végén az óceánban? A műanyaghulladék többféleképpen kerülhet a tengerekbe, óceánokba. A nem újrahasznosított műanyag nagy része szeméttelepeken végzi, elégetik vagy a természetes környezetbe kerül. A könnyű műanyagokat, például csomagolóanyagokat és LDPE (alacsony sűrűségű polietilén) termékeket a szél, a viharok elsodorhatják. A közvetlen szemetelés következtében vagy a nem megfelelő hulladékkezelés miatt a plasztikhulladék így először a folyókba, majd azokon keresztül a tengerekbe, óceánokba jut.

A kommunális szennyvíz jelentős mikroműanyag-forrás, mivel számos kozmetikai és higiéniai termék – fogkrém, nedves törlőkendő, arcradírok – tartalmaz apró műanyag részecskéket, illetve a szintetikus anyagú ruhák mosása közben is mikroműanyagok szabadulnak el. Mivel a víztisztító telepek többsége nem képes kiszűrni ezeket, a mikroműanyagok bejutnak a folyókba és a tengerekbe, óceánokba, és ez az emberi szervezetet is kihívás elé állítja.

Emellett az agrárszektorban használt szennyvíziszap is hozzájárul a szennyezéshez. Az ipari műanyag-szivárgás szintén komoly probléma: például az Egyesült Királyság partvidékének közel háromnegyedét évente több ezer ipari műanyagpellet szennyezi. Miután ezek a vizeinkbe kerülnek, az áramlatok világszerte szétsodorják őket.

Sorsfordító szálak: A Pinkponilo Divatstúdió és az Adománytaxi Alapítvány közös projektje a mélyszegénységben élők felzárkóztatásáért

Tévhitek a műanyagszennyezéssel kapcsolatban

A műanyaghulladékokkal kapcsolatos tévhitek félrevezethetik a fogyasztókat és gátolhatják a hatékony környezetvédelmi lépések foganatosítását. E cikk szerzőjének rögtönzött közvéleménykutatásai és internetes kutatómunkája nyomán az alábbiak a legnagyobb tévhitek a műanyagszeméttel kapcsolatban mostanában.

•  A műanyag biológiailag lebomlik: Sokan hiszik, hogy a műanyag idővel lebomlik a természetben, de valójában a legtöbb ilyen anyag nem bomlik le biológiai úton. Egyes műanyagok (például a PET) akár négyszázötven évig is a természetben marad, mindvégig szennyezve azt.
• A biológiailag lebomló műanyag lehet a kulcs: A biológiailag lebomló műanyagok sem mindig jelentenek megoldást. Sok esetben csak ipari környezetben, megfelelő hőmérsékleten és páratartalom mellett bomlanak le. Ha ezek az anyagok a természetes vizekbe vagy a hulladéklerakókba kerülnek, lebomlásuk nem biztos, hogy megvalósul, és ugyanúgy szennyezhetik a környezetet.
•  A műanyag szelektív gyűjtése azt jelenti, hogy biztosan újrahasznosítják: Bár a műanyag szelektív hulladékgyűjtése fontos, nem minden begyűjtött műanyagot hasznosítanak újra. A szelektív műanyaggyűjtőkbe csak száraz, tiszta és lapított hulladék dobható, illetve figyelni kell a műanyag típusára is – ha ezek teljesülnek, akkor olcsóbb, könnyebb az újrahasznosítás, így nagyobb az esélye, hogy ténylegesen megvalósul.
• A mikroműanyagok olyan aprók, hogy nem ártalmasak az egészségre: Egyesek úgy gondolják, hogy a mikroműanyagok ártalmatlanok, mert túl aprók ahhoz, hogy problémát okozzanak. Több kutatás is igazolta azonban, hogy ezek a részecskék a levegőből, továbbá az ivóvízen és az élelmiszereken keresztül bekerülhetnek az emberi szervezetbe is. Bár a hosszú távú hatások még nem teljesen ismertek, egyes tanulmányok szerint a mikroplasztik hatással lehet a sejtfunkciókra és különféle gyulladásokat okozhat. Ezen túl a mikroműanyag az éghajlatot is befolyásolja.
•  A műanyag elégetése hasznos is lehet: Igaz, hogy a műanyagok elégetése energiát termelhet, közben viszont veszélyes anyagok szabadulnak fel. Ezek nemcsak a környezetet károsíthatják súlyosan, de az egészségünkre is negatív hatással vannak. Az égetés csak akkor lehet viszonylag biztonságos, ha korszerű szűrőrendszereket alkalmaznak, de még így is szennyezőbb megoldás, mint az újrahasznosítás.
• A műanyag betiltása minden problémát megoldana: Az egyszer használatos műanyagok betiltása jó irány, de nem minden esetben fenntartható megoldás. Az olyan alternatív anyagok, mint például a papír vagy az üveg, bár lebomlanak, előállításukhoz sok esetben több energiára és vízre van szükség. A hosszú távon fenntartható megoldás a minimalizálás, az újrafelhasználás és az újrahasznosítás kombinációja.
• A műanyag egyetlen alternatívája a természetes anyagok használata: Bár a természetes anyagok, például a bambusz, csökkenthetik a műanyagszennyezést, nem minden esetben ideálisak. Az élelmiszerek csomagolásánál például a műanyag gyakran hosszabb eltarthatóságot biztosít, ami csökkentheti az élelmiszerpazarlást. A cél nem feltétlenül a műanyag teljes kivonása, hanem annak tudatosabb, fenntarthatóbb használata.

Az STKH szerint sokan úgy gondolják továbbá, hogy felesleges a különféle hulladéktípusokat szétválasztani, mivel úgyis összeöntik azokat, holott a kommunális és újrahasznosítható hulladék begyűjtése külön rendszerben zajlik. Az is tévedés, hogy minden műanyag újrahasznosítható – egyes típusok jelenleg nem alkalmasak erre, ezért fontos a helyes szelektálás. Nem igaz az sem, hogy az egyszer használatos műanyagok tiltása megoldja a problémát, hiszen továbbra is hatalmas mennyiségben marad forgalomban más típusú műanyag csomagolás.

„Virágot senki sem akar lopni” - beszélgetés Dávid Zita festőművésszel

+ 2

Gyakori félreértés, hogy minden újrahasznosítható műanyag mehet a sárga zsákba, a kukába, pedig csak csomagolási hulladék kerülhet oda, más nem. A PET palackok újratöltése sem fenntartható megoldás, mivel egészségügyi kockázatokat rejt. A fenntarthatóbb jövő érdekében érdemes ezeket a tévhiteket eloszlatni, és inkább a valós megoldásokra koncentrálni.

Uniós és magyar helyzet

Az Európai Bizottság a műanyagkérdést a körkörös gazdaság egyik kulcsfontosságú területeként kezeli, és stratégiát dolgozott ki a plasztik fenntarthatóbb használatára, olvasható az Európai Parlament vonatkozó írásában. A 2019-ben elfogadott uniós szabályozás célja az, hogy csökkentse az egyszer használatos műanyagok mennyiségét az európai tengerpartokon, mivel ezek a tengeri hulladék hetven százalékát teszik ki.

A szabályozás értelmében betiltották azokat a műanyag termékeket – például evőeszközöket, tányérokat, szívószálakat és fültisztító pálcikákat –, amelyeknek már léteznek környezetbarát alternatívái. 2025-re az újrahasznosított műanyag arányának el kell érnie a huszonöt százalékot a palackokban, 2030-ra pedig a harminc százalékot. Emellett az EU 2029-re a műanyag palackok kilencven százalékának visszagyűjtését írja elő.

Az óceánok védelme és a körkörös gazdaságra való átállás nem csupán környezetvédelmi kérdés, hanem gazdasági szükségszerűség is, hiszen a jelenlegi műanyagcsomagolások csupán öt százaléka marad a gazdaságban, míg a többi hulladékká válik. A szakemberek szerint a műanyagszennyezés megfékezése érdekében sürgős és összehangolt lépésekre van szükség világszerte.

Így tudsz hozzájárulni a textilhulladék csökkentéséhez

Magyarországon a műanyagszennyezés jelentős kihívást jelent. Az egy főre jutó műanyag csomagolási hulladék évente körülbelül harminc és fél kilogramm, amelynek csupán huszonhét és fél százalékát hasznosítják újra.

Összességében itthon is egyre nagyobb figyelmet kap a plasztikszemét problémája, és több intézkedés történt a helyzet javítása érdekében (például a MOHU Repont visszaváltási rendszere is ide tartozik), többek között Uniós előírások miatt. Azonban kétségkívül további erőfeszítésekre és a bevezetett rendszerek optimalizálására van szükség a műanyaghulladék tényleges csökkentése és az újrahasznosítás arányának valódi növelése céljából.