előfizetésem
Hírlevél
Látássérült bárkiből lehet egy pillanat alatt, de ez nem jelenti az életed végét
Képzeld el, hogy érintene, ha holnaptól nem látnád a világot? A reggeli kávé, a metróállomásig vezető út, az okostelefon – minden ismeretlen és bizonytalan lenne. Pedig ez nem egy távoli, másokat érintő probléma: a látásvesztés bárkivel megtörténhet. A Fény a Sötétben Alapítvány munkatársaival beszélgettünk arról, hogyan lehet újratanulni az életet látássérüléssel vagy vakon – és hogy mi hogyan segíthetünk.
A látássérülés nemcsak fizikai korlát, hanem mentális, lelki és társadalmi kihívás is, hiszen újra kell tanulni mindazt, amit korábban természetesnek vettünk: a közlekedést, a szeretteinkkel való kommunikációt, a legalapvetőbb önállóságot. A Fény a Sötétben Alapítvány és elemi rehabilitációs központjaik (Közép-Dunántúlon a Megoldás, Budapesten, valamint Pest vármegyében a Híd Elemi Rehabilitációs Központ) ebben a helyzetben nyújtanak kapaszkodót.
Lendvai Lilla, utóbbi egységük szakmai vezetője arról számolt be, hogy munkájuk minden esetben személyre szabott: “minden klienssel egyéni rehabilitációs terv szerint dolgozunk, figyelembe véve az illető életkorát, egészségi állapotát, előképzettségét és motivációját.” Kiemelten fontos szerep jut az időskorú klienseknek - ők vannak a legtöbben -, akik gyakran súlyos szociális izolációval, más társbetegségekkel is küzdenek, miközben elveszítik látásukat. Számukra a rehabilitáció nem csupán technikai segítség, hanem a méltóság visszaszerzése is egyben.
A vakvezető kutyák csodálatos élete
Ha valakinél látássérülést állapítanak meg, térítésmentesen veheti igénybe a rehabilitációs szolgáltatásokat abban a régióban, ahol él. Az Alapítványnál szerződéskötést követően rehabilitációs javaslatot készítenek a szakemberek azokról a területekről, amelyeket fejleszteni fognak a klienssel. „Tanítjuk őket mindennapos tevékenységekre, életvitelt segítő eszközök használatára, tájékozódásra és közlekedésre is. Itt nemcsak a fehér botra kell gondolni, van egy úgynevezett bar technika, amely során a kartávolságon túli látás kihasználását tanítjuk.
Ide tartozik még a látástréning is, hogy a meglévő látásukat maximálisan ki tudják használni, de fontos még a környezeti adaptáció is, például tanácsot adunk arra vonatkozóan, hogy milyen lámpákat vegyenek otthonra, vagy milyen speciális, kontrasztfokozó szemüveget szerezzenek be.” - részletezte a szakmai vezető. Joszt László, a Megoldás Központ szakmai vezetője pedig többek között az informatika és az okoseszközök világáról mesélt nekünk, hiszen a digitalizáció nem akadály, hanem lehetőség a látássérültek számára.
A sok esetben ingyenesen letölthető beszélő és nagyítóprogramok (például a Seeing Eye) nagyban segítik a mindennapi tájékozódást és kapcsolattartást, még a legidősebb felhasználóknak is. Sőt, az internet világa új közösségi tereket nyithat meg azok előtt, akiknek a valódi mozgástér beszűkült. Fontos még megemlíteni a Braille-írást és más tapintható írásrendszereket is, melyek megtanulása tovább bővíti a lehetőségeket – legyen szó könyvolvasásról vagy gyógyszerek beazonosításáról.
Ezt a rengeteg tudást modulokra bontott órarend keretein belül teszik magukévá, minden kliens egyéni oktatásban részesül, a szakemberek figyelembe veszik személyes időbeosztásukat, hogy a családi élet és a munka mellett is részt tudjanak venni az oktatáson. Évente háromszáz óra jár minden kliensnek, ami bőséges lehetőség a tanulásra, ugyanakkor ezt általában nem szokták kihasználni. Az is tény, hogy a látásvesztéshez való alkalmazkodás nem egyszeri folyamat, éppen ezért az Alapítvány hosszú távon is nyitva tartja kapuit.
Helen Keller megmutatta, hogy nem létezik lehetetlen: vakon és siketen sikerült lediplomáznia
Akár évek múltán is vissza lehet térni, ha valaki új élethelyzetbe kerül - mondjuk szeretne elkezdeni Skype-olni az unokáival, akik külföldön élnek -, vagy egyszerűen csak készen áll rá, hogy változtasson. Lökkös Attila, az alapítvány ügyvezetője kiemelte, hogy a helyi látássérült egyesületek – amelyekkel az alapítvány szorosan együttműködik – ezeken túl azonban nemcsak információforrásként szolgálnak, hanem érzelmi biztonságot is nyújtanak a közösséghez való tartozás élményén keresztül.
A látásvesztés feldolgozása egyénenként más
A látás elvesztése olyan veszteség, amely mély nyomot hagy az ember identitásán. Míg egyesek születésüktől fogva látássérültek, mások felnőttként, idősként vagy baleset, betegség következtében veszítik el látásukat. A Fény a Sötétben Alapítványnál minden történetet külön kezelnek, hiszen nincs két egyforma élethelyzet. A feldolgozást pszichológusok és szociális munkások segítik, akik gyakran hosszú hónapokon át kísérik az ügyfeleket.
„Van, aki csak eljön egy felmérésre, megtudja, hogy tanulnia kellene és soha többet nem tér vissza” – mesélte Lilla. A motiváció, a családi háttér és az érzelmi teherbírás mind befolyásolják, hogy ki mennyire tud részt venni a rehabilitációban. “Akinek több motivációja vagy szorosabb, nagyobb szociális hálója van, az a kliens jellemzően jobban képes megküzdeni a látásvesztés pszichológiai terhével.”
Segíts, ne sajnálj
A fogyatékossággal élő emberekhez való társadalmi hozzáállás sokat változott az elmúlt évtizedekben, de még mindig rengeteg tévhit él a köztudatban. László szerint „az elmúlt 25 év alatt rengeteget fejlődött a hozzállás, méghozzá pozitív irányba, de a mai napig én magam megdöbbenek némely Facebook-posztokon, amelyek teljesen valótlan infókat állítanak arról, hogy hogyan segítsenek az emberek, és hogyan ne”.
„A kerekesszékemet nem börtönnek, hanem a szárnyaimnak látom” - Ivanova Daniela kerekesszékkel élő szerkesztőnk története
Ennek egyik oka, hogy a probléma rendszerszintű. Egyrészt nincs benne az oktatásban a fogyatékosságról való tanítás, másrészt mára az érzékenyítés témaköre telített lett, „az emberek már lezárnak, ha meghallják”. Úgy véli, hogy a helyzetnek sok köze van az urbanizációhoz is, „hiszen minél nagyobb a tömeg, annál jobban elvész az egyén felelőssége.”
Az Alapítvány munkatársai úgy látják, hogy a látássérültekkel kapcsolatban gyakori a túlzott csodálkozás („jaj, de ügyes vagy, hogy be tudod ütni a PIN-kódod!”) vagy épp az infantilizálás, ami nemhogy nem segít, csak távolságot teremt. Hangsúlyozzák, hogy nem sajnálatra van szükség, hanem partneri hozzáállásra. László szerint ugyanis „a fogyatékosság értékvesztéssel párosul, az értékvesztés az alárendeltséget, másoknak pedig a fölérendeltetését predesztinálja.”
Mit tehetsz te?
A segítség sokszor a legegyszerűbb dolgokban rejlik: ne sajnálj, inkább figyelj - és kérdezz. Ahogy egy várandós anyukától is megkérdezed, hogy le szeretne-e ülni a buszon, vagy egy idős nénitől, hogy segíts-e neki átmenni a zebrán, úgy egy látássérülttől is megkérdezheted, hogy tudsz-e valamiben segíteni. Ismerd meg a Fény a Sötétben Alapítvány munkáját, és ajánld őket olyanoknak, akiknek szükségük lehet rá.
Vagy vegyél részt Hermina úti sétáikon, igényeld szemléletformáló előadásaikat csapatépítőkre, céges eseményekre, családi napokra. Középiskolásként pedig töltsd náluk a kötelező közösségi szolgálat óráit, és legyél része egy igazán szép ügynek!