előfizetésem
Hírlevél
Akkor is felfedezheted a világot, ha nincs pénzed rá, mutatjuk, hogyan
Egyre többször találkozhatunk a közösségi médiában olyan fiatalokkal, akik önkéntes programokon vesznek részt, miközben felfedezik a világot - hetente 20-25 óra munkáért cserébe olyan kapcsolatokkal és élményekkel gazdagodnak, ami egy életre meghatározza őket. Németh Eszter is közéjük tartozik, aki, mint sokan mások, Ázsiába vágyott és nemrég tért haza több hónapos körútjáról.
Önkéntesek és digitális nomádok alkotta közösséget formált a Worldpackers, ahol szállásért és étkezésért cserébe végezhetünk önkéntes munkát a világ bármely pontján, megismerve a távoli kultúrák olyan szegletét, amit egy sima nyaralás során biztos, hogy nem sikerülne. Németh Eszter TikTok-csatornáján osztja meg követőivel keleti kalandjait, mi pedig kifaggattuk az élményről.
Honnan jött az ötlet, hogy önkénteskedj, és miért pont külföldre vezetett az utad?
Kislánykorom óta imádom az utazásokat, nagyon szerencsés vagyok, és rengeteg csodálatos helyre eljuthattam a családom által, ugyanis Anyukám mindig szerette volna nekünk megmutatni, hogy az életben bármi lehetséges. Bárhová eljuthatunk, és igyekezett széles körben tapasztalatokat adni nekünk. Ezek a családi utazások során, kiszakadva az “átlagos hétköznapokból” éreztem magam mindig a leginkább önfeledten, önmagamnak. Mindig is az volt az álmom, hogy külföldön élhessek.
Egy évvel ezelőtt fejre borítottam a korábbi életemet, és nem vártam tovább, hogy valaki megadja nekem az áloméletemet, megértettem, hogy utána kell mennem annak, amit szeretnék. Egy alkalommal végre el mertem mondani a nővéremnek, hogy mire vágyom, de nem tudom, hogyan valósíthatnám meg. Ő volt az aki több lehetőséget is felsorolt és az egyik ezek közül volt a Worldpackers szervezet, amin keresztül végül is önkénteskedtem.
Ázsia volt évek óta a nagy vágyam, soha korábban még nem jártam keleten és kíváncsi voltam nagyon, illetve az utóbbi években besokalltam a nyugati világ rohanásától és teljesítmény központúságától is szóval vágytam ebből kiszakadni.
Kellett hozzá valamilyen nyelvtudás vagy elég volt az angol?
Angol nyelvtudás társalgási szinten szükséges, hiszen a legtöbb helyen a munkáltatókkal, többi önkéntessel, vendégekkel így lehet csak kommunikálni viszont nyelvvizsga nem szükséges.
Gondolom voltak benned félelmek és kétségek, amikor útnak indultál.
Félelmet az okozott bennem, hogy nem találtam magyar nyelven információkat a Worldpackers-ről, nem tudtam megbízható-e, valóban úgy lesznek-e a dolgok, ahogy le volt írva, ahogy megbeszéltük. Aztán ez is adta végül a motivációmat, hogy erről készítsek videókat TikTokra. Illetve, amikor elindultam úgy terveztem, hogy már csak rövid látogatóba fogok hazatérni a családomhoz/barátaimhoz, szóval a szeretteim hátrahagyása mindenképpen nehéz volt, illetve ez volt az első alkalom, hogy teljesen egyedül oldjak meg ilyen helyzeteket.
Ízek, imák, szemétdomb és patkányok - Bali az Instagramon túl
Merre jártál Ázsián belül? Mennyi időt töltöttél ott?
Két hónapot töltöttem Thaiföldön, amiből öt hetet önkénteskedtem Koh Phangan szigetén, a többi időt utazgatással, Thaiföld többi részének felfedezésével töltöttem. Aztán pedig egy hónapot töltöttem Balin, Canggu-ban.
Úgy tudom, hogy a munkáért nem fizetnek, azonban jár érte szállás és étkezés. Ezzel kapcsolatban mik a tapasztalataid?
Én szállást és étkezést kaptam a munkámért cserébe, Balin pedig még egyéb juttatások voltak, például ingyen jógaórák, szörfoktatás, quad és rafting túra. Viszont nagyon sok olyan hely is van a Worldpackers-el leszerződve, ahol fizetést is adnak pluszban. Valamint az is fontos, hogy a szállás és az étkezés minősége is nagyon eltérő egyik-másik helyen.
Hogyan nézett ki egy napod ezeken a helyen? Gondolom volt mit csinálni. Mennyi munkát kellett vállalnod napi szinten?
Nagyon eltért a két tapasztalatom. Mindkettő helyen hostelben dolgoztam, Thaiföldön heti ötször öt órát kellett dolgozni. Három lehetőség közül választhattam: recepció, house-keeping (csak ágyakat áthúzni, mivel mást önkéntesnek törvényileg tiltott adni) és társasági életet élni a vendégekkel (sörpong, beszélgetés, közös bulizás). Az első héten pedig ettől eltérően gyerekeknek volt sporttábor a hostelben, és ott segítettünk be, én a büfében szolgáltam ki őket.
Egyébként “social media” pozícióra vettek fel, ezt viszont végül csak az első héten csináltam, és annyiban merült ki, hogy a gyerektábor minden napjáról kellett egy videót felvennem és összevágnom. Balin “social volunteer” pozíciót kaptam, heti öt nap munka volt itt is, viszont konkrét óraszám nem volt meghatározva. Feladatokat adtak, amiket mindenképp el kellett végezni, összességében itt kevesebbet dolgoztam itt, illetve jobban tetszett a munka típusa is.
Minden délelőtt két órát kellett beszélgetni a vendégekkel, és megpróbálni közösséget kovácsolni belőlük, a szervezett programokat ajánlani nekik, illetve megszervezni a részvételüket. Emellett pár alkalommal elkísértem őket egy étterembe vagy szórakozóhelyre.
Még nincs 30 éves, de már 38 országban és 11 államban járt, és most utazási tanácsadóként segít másoknak
Úgy gondolom, hogy nagyon sok fiatal álma mindez. De sokan vágynak azért arra, hogy mindemellett egy kicsit ki is tudjanak kapcsolódni. Volt szabadidőd, akadt lehetőséged felfedezni a környéket?
Rengeteg szabadidőm volt, mindent meg tudtam nézni amit szerettem volna!
Talán mondani sem kell, hogy sokat tanultál ebből az egészből. De hogyan élted meg lelkileg, hogy a világ másik felén vagy egyedül, mindenkitől távol?
Azt gondolom, hogy nagyon jól sikerült felkészülnöm mentálisan, szóval amikor már ott voltam, hihetetlenül jól tudtam megélni. Volt pár pillanat, amikor sírva hívtam fel Anyukámat, a legjobb barátnőmet vagy nővéremet, de javarészt nem ez volt jellemző. Rengeteget tanultam magamról, hogy mi mindenre vagyok képes, megtanultam, hogy nincs lehetetlen és az álmaim megvalósíthatóak, hogy én kreálom a valóságomat. Rengeteg új dolgot kipróbáltam, igyekeztem javarészt igent mondani a szembejövő lehetőségekre.
Megtanultam, hogy nagyon fontos a közeg, amiben élünk és az emberek, akik körbevesznek. Fontos megválasztanunk, hogy olyan közegben legyünk, ahol inspirálnak és segítenek elhinni, hogy mindenre képesek vagyunk.
Sosem érezted magad egyedül Ázsiában?
Nem. Az utazást megelőző évben megtanultam jól egyedül lenni, és minden helyzetben támasza lenni önmagamnak.
Mindenkinek meg kellene tanulnia egyedül lenni, a gond csak az, hogy a mostani generációk nem ismerik a magányt, az egyedüllétet, de még unatkozni sem tudnak
Sikerült barátokra vagy ismerősökre szert tenni? Mennyire volt szociális életed az önkéntes munka mellett?
Rengeteg fantasztikus emberrel ismerkedtem meg, nagyon sokat tanultam tőlük is. Vannak páran akikkel még szoktunk írogatni, ez a munka javarészt a szociális életről szól munkaidőben, és azon túl is. Nagyon szuper kalandokban volt részem a többi önkéntessel, és a hostelek vendégeivel is.
Tervezel a jövőben újra útnak indulni?
Önkénteskedni már nem szeretnék, de ez az utazás még csak egy kis szárnypróbálgatás volt a részemről, nemsokára már tényleg elhagyom az országot. Szerencsére nagyon izgalmas lehetőségeim vannak, úgyhogy élek vele, és új életet kezdek máshol.
Mit tanácsolsz annak, aki hasonlókban gondolkodik?
Csinálja! Mindent ki kell próbálni, ami mozgatja az ember fantáziáját! Az biztos, hogy megváltoztat egy életre, de csak pozitív értelemben. Nyilván ésszel kell lenni, vannak veszélyek a világban, de sokkal nagyobb biztonságban voltam, mint előtte gondoltam. Érdemes sok TikTok-videót nézni mások tapasztalatairól, én is azokból készültem, illetve a legjobb helyek hamar elkelnek, úgyhogy érdemes jó előre megszervezni mindent.
A boldogság alapja az önmagunkkal való kapcsolat. Az önmagunkkal való kapcsolat pedig ott kezdődik szerintem, hogy jól tudom-e érezni magam egyedül? Le tudom-e győzni a magányt, a kiszolgáltatottságot, hogy nincs ott a családom/barátaim, hogy segítsenek megoldani nekem valamit, meg tudok-e mindenfélét egyedül oldani, ami szembejön, tudok-e jól kapcsolódni a környezetemhez, támaszkodni rájuk, illetve megismerni, mit szeretek, mit nem, miben vagyok jó és miben nem? Ha ezek valamelyike hiányzik, az sem baj, egy ilyen utazás pont arra való, hogy meg lehet tanulni ezeket.