A nők elleni erőszak rendszerszintű tragédiája - Interjú a Patent Egyesülettel

A Patent Egyesület tevékenységének két fő területe a nők ellen elkövetett erőszak áldozatai számára jogi segítségnyújtás, illetve társadalmi szemléletformálás a nők elleni erőszak és a reprodukciós jogok témájában. Az egyesület vezetőivel beszélgettünk a legfontosabb és legaktuálisabb kérdésekről.

A nők elleni erőszak kategória egy tág fogalom, mi tartozik pontosan ide?

Petrás Boglárka: Bár leggyakrabban nők elleni erőszakot mondunk, de ez a kifejezés láthatatlanná teszi azt, hogy ez az erőszak milyen társadalmi környezetben történik és kik követik el. Ezért érdemesebb inkább a patriarchális erőszak kifejezést használni, ami kifejezi azt, hogy ez egy olyan társadalmi jelenség, ami a patriarchátusban gyökerezik. Ez az erőszak típus a nők és a férfiak közötti társadalmi egyenlőtlenségből fakad, és számos formája van. Ide tartozik például a Magyarországon nagyon gyakori családon belüli, párkapcsolati erőszak, ami a Patent fő területe is.

Mommertz Fanny: Ezt még annyival egészíteném ki, hogy a nők elleni erőszakot leggyakrabban férfiak követik el nők ellen. Fontos látni azt, hogy ezeket a tetteket nem légüres térben követik el és nem is személyes „őrületből”. Ez az erőszak annak a megnyilvánulása, hogy a férfi nemi szerep elvárások arra szocializálják a fiúkat, férfiakat, hogy hatalmi fölényük van a nők fölött. Ezt az attitűdöt már egészen kiskoruktól fogva elsajátítják, és megtanulják azt, hogy tulajdonképpen jogosultak a nők feletti kontroll gyakorlására, és az ebből potenciálisan következő erőszakfajták elkövetésére.

Petrás Boglárka: Folytatom azzal, hogy mi is tartozik a nők elleni erőszak kategóriájába. Gondolhatunk például az utcai zaklatásra, szexista megjegyzésekre, a kéretlen fogdosásokra, a szexuális zaklatásra vagy a szexuális erőszakra. De ugyanígy nők elleni erőszak a nők reprodukciós jogainak korlátozása: az abortuszra kényszerítés, az abortusz tiltása, a szülészeti erőszak és a nőgyógyászati erőszak. Tehát a patriarchális erőszakot úgy kell elképzelni, mint egy kontinuum, ami a „legenyhébb”, szinte hétköznapi erőszakformáktól a legszélsőségesebbig tart, ami a nőgyilkosság.

„Férfi vagy medve” elmélet: Miért választana a nők többsége inkább egy vadállatot az erdőben, mintsem egy idegent?

Tapasztalataitok alapján mik jelenleg a legégetőbb problémák, amelyekkel a magyar nők küzdenek?

Petrás Boglárka: Mivel a fő tevékenységünk egy ingyenes jogsegélyvonal működtetése, mi alapvetően a nők elleni erőszak- és párkapcsolati erőszak áldozataival kerülünk kapcsolatba.

A statisztikák szerint nagyjából negyed millióan élnek testileg, lelkileg, gazdaságilag bántalmazó kapcsolatban ma, Magyarországon.

Sajnos nagyon lehangoló a helyzet, mert nincs működő állami ellátórendszer, illetve a meglévő állami szolgáltatások nem kezelik megfelelően a nők elleni erőszak, mint társadalmi jelenség sajátosságait. Gyakorlatilag csak elvétve vannak olyan szakemberek az országban, akik ismerik a nők elleni — patriarchális — erőszak mechanizmusát és dinamikáját, ezen kívül néhány civil szervezet próbálja ellátni az állam helyett ezt a feladatot.

Hogyan tud egy feminista szervezet érdemi segítséget nyújtani?

Petrás Boglárka: Negyedmillió bántalmazott és segítségre szoruló nő él Magyarországon, a Patent jogsegélyvonala pedig csupán heti kétszer két órában tud működni. A kihasználtság maximális, de az a megélésünk, hogy ha a segélyvonal 0-24 órában nyitva lenne, akkor is folyamatosan csörögne a telefon. Ennek fényében megrendítő azt hallgatni, hogy a jelenlegi politikai vezetés azzal az indokkal utasítja el a nők elleni erőszak megszüntetését célzó Isztambuli Egyezményt, hogy Magyarországon minden jogszabály rendben van, és vannak olyan törvények, amelyek megfelelően védik a nőket.

Bár a nőszervezetek kőkemény lobbi munkájának köszönhetően tényleg vannak olyan jogszabályok, amelyek kifejezetten a nők elleni erőszakra vonatkoznak, de a legnagyobb probléma az, hogy nincs a gyakorlatban működő intézményrendszer. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon a nők elleni erőszakot nem igyekeznek átfogóan kezelni. A rendszer különböző szereplői, mint például rendőrök, bírók, szociális munkások nem állnak szoros összeköttetésben egymással, és

képzést sem kapnak a nők elleni erőszak különböző formáiról.

Így dolgozzanak bármennyire is jószándékú emberek ezeken a területeken, akik esetleg még segítenének is a bántalmazott nőknek, de egyszerűen nincsenek eszközeik, nincs meg a megfelelő tudásuk. Intézményi segítség nélkül pedig bekövetkeznek az olyan tragédiák, mint a 2025 telén, a volt élettársa és gyerekei apja által meggyilkolt japán nő esete.

Aki már az ügyfeletek volt! Meséltek arról, hogy ennek az ügynek mi volt a háttere, hogyan segítettetek neki? Hogyan történhet meg az erőszak ilyen extrém formája még akkor is, amikor a bántalmazó kapcsolatban élő nő segítséget kért és a tágabb környezete is tudott a helyzetéről?

Mommertz Fanny: Volt ügyfelünket az ex-férje ölte meg. Először akkor keresett meg minket, amikor a válóperéhez keresett jogi képviseletet, ekkor lett a jogi képviselője munkatársunk Dr. Spronz Júlia. Ő egy évek óta Magyarországon élő japán nő volt és vissza akart menni Japánba a gyerekeivel. Már egy ideje félelemben élt mert a volt férje többször is bántalmazta, fenyegette őt. Erről egyébként tudott a tágabb környezete is, mert nyíltan kommunikált az őt ért erőszakról.

Ötször próbálta meg feljelenteni a férfit bántalmazás miatt, azonban ezeket mind figyelmen kívül hagyta rendőrség. A férfi tehát gond nélkül látogathatta őt és közös gyerekeiket. A nő azért nem tudott Japánba menekülni a gyerekekkel, mert a Hágai Egyezmény — amelynek Magyarország is a tagja — gyerekrablásnak minősíti azokat az eseteket, amikor az egyik szülő, a másik beleegyezése nélkül utazik a gyerekekkel külföldre. Eredetileg ez a jogi intézkedés a gyerekeket hivatott védeni, és azért találták ki, hogy meg lehessen akadályozni például, hogy egy bántalmazó apa külföldre „rabolja” a gyerekeket az anyától.

Sajnos a gyakorlatban, a legtöbb esetben ilyen hágai eljárást pont a bántalmazó apák indítanak olyan nők ellen, akik épp a férfi elől menekülnének el a gyerekekkel egy másik országba — és mivel a Hágai Egyezmény nem írja elő, hogy a külföldre szökés körülményeit vizsgálni kell, a háttérben húzódó családon belüli erőszak láthatatlan marad. A japán nővel is éppen ez történt, hiszen a volt férje elindította ellene a hágai eljárást, ekkor fordult újabb jogi képviselethez, a Patenthez. Bár bíztunk abban, hogy jó irányban halad az ügy és el tud költözni Japánba a gyerekekkel, de a jogi procedúra nagyon hosszú volt.

A halála előtt úgy tűnt, hogy jó irányba halad az ügy, az utolsó szakvéleményre vártak a költözés előtt, és akkor történt meg a tragédia: egy délután a férfi felment a lakásba és megölte a volt feleségét. Jelenleg több feminista szervezet is lobbizik ennek az eljárásnak a felülvizsgálatáért,

a PATENT is számos Magyarországon rekedt külföldi nővel áll kapcsolatban.

Nagyon megrázó az egész eset, de sajnos nem egyedi: nagyon sok magyar nő éli az életét rettegésben, attól tartva, hogy egy közeli férfi hozzátartozója akár az erőszak ilyen extrém formáit követi el ellene. Ebben az ügyben is kijön az, hogy épp azok az intézményrendszerek — igazságszolgáltatás, rendőrség, szociális ellátórendszerek — nem képesek valódi védelmet nyújtani a nőknek, még akkor sem, ha eljutnak odáig, hogy hozzájuk fordulnak segítségért.

Fontos üzeneteket hordoz a Netflix új sorozata az O. J. Simpson-peren túl

Ti hogy látjátok, egy ideális világban, hogyan lehetne fellépni a patriarchális erőszak ellen? Feminista szervezetként, itt Magyarországon, milyen ambícióitok, milyen terveitek vannak?

Petrás Boglárka: Létezik egy viszonylag ideális megoldás a patriarchális erőszak kezelésére: az Isztambuli Egyezmény. Ezt azért mondogatjuk ennyire kitartóan, mert ez tényleg egy átfogó javaslatcsomag, ami magába foglalja ennek a jelenségnek minden aspektusát, és érti a patriarchális erőszak működését. Rengeteg ajánlás van benne az áldozatok védelmétől kezdve, az elkövetők felelősségére vonásán, és a megelőző intézkedéseken keresztül, a szükséges szakpolitikákig.

Ez a négy pillér mindegyike fontos ahhoz, hogy felszámoljuk a nők ellen elkövetett erőszakot. A Patent alapvetően az áldozatok védelmével és az erőszak megelőzéssel foglalkozik. Ezen túl szükséges az is, hogy az áldozatokat megfelelő intézményrendszer várja, vagyis hogy amikor segítséget kérnek, olyan szakemberekkel találkozzanak, akik értik, min mennek keresztül. Muszáj az is, hogy legyen elég férőhely a menedékházakban, illetve fontos lenne az is, hogy anyagi támogatást kapjanak azok, akiknek erre szükségük van ahhoz, hogy akár a nulláról újra kezdjék az életüket.

Sok nő épp az anyagi kiszolgáltatottság miatt marad bántalmazó kapcsolatokban.

Például azért mert évekig otthon maradtak gondoskodni a gyerekekről, amely idő alatt nem dolgoztak, így anyagilag függésbe kerültek a férjüktől. Újabban egyre több nő fordul hozzánk azzal a problémával, hogy azért nem tud kilépni egy kapcsolatból, mert a CSOK, (Családi Otthonteremtési Kedvezmény) vagy a Babaváró hitel köti röghöz őket és így anyagilag nem tehetik meg, hogy elváljanak.

Hatékony önvédelem a legdurvább támadási kísérlet ellen: így menekülhetsz ki a legkilátástalanabb helyzetből

Mi a helyzet Magyarországon az elkövetők felelősségre vonásával?

Petrás Boglárka: Nyilvánvalóan nagyon fontos lenne az elkövetők megfelelő felelősségre vonása, és az ezt lehetővé tevő törvények. Az például egy óriási probléma, hogy a gyerekelhelyezési pereknél nem vizsgálják automatikusan, hogy történt-e bántalmazás a szülők között. A párkapcsolati erőszakot kvázi független jelenségként kezelik, tehát a bíróságok általános hozzáállása, hogy valaki attól még lehet jó apa.

Az Isztambuli Egyezmény például erre a problémára is reagál, illetve arra a Magyarországon káros gyakorlatra, hogy kötelező mediációt írnak elő a feleknek válás esetén. Ezzel kapcsolatban azt tudjuk, hogy egy bántalmazó kapcsolatban a felek között hatalmi egyenlőtlenség van, így ez a gyakorlat nem fog tudni igazságosan működni.