előfizetésem
Hírlevél
Fáradtság, alvászavarok és hízás: ha nem a stressz, akkor mi okozza ezeket?
Sokkoló, milyen sok mindenre hajlamosak vagyunk ráhúzni a „stresszes vagyok” takarót. Huzamosabb ideje nyugtalanok az éjszakák? A diéta ellenére sem tudunk fogyni? „Biztosan a stressz miatt” – mondjuk, és szép lassan beletörődünk, hogy ezen a téren már nem lesz változás. Pedig ha tudnánk, hogy például a nehéz elalvás és az anyagcsere lassulásának tünetegyüttese mögött a perimenopauza áll, egészen máshogy közelítenénk a megoldáshoz. Jó, ha különbséget tudunk tenni aközött, hogy mikor beszélünk stressz okozta panaszokról, és mikor perimenopauzáról.
„Hajnali öt óra volt, mire sikerült elaludnom. Az éjszaka szörnyen rosszul telt: végig forgolódtam, minden apróságon kiborultam. Délelőtt használhatatlan voltam, délutánra pedig úgy éreztem magam, mintha lefutottam volna egy maratont. A munkában jóformán alig tudtam koncentrálni. Pocsék volt, ráadásul estére felkúszott plusz egy kiló, pedig alig ettem valamit. Ez ment napokig” – meséli a 33 éves Anna, aki a stresszes életmód számlájára írta ezeket a napokat.
Hogy jobb legyen a helyzet, visszavett a mindennapos hajtásból, még szabadságot is kért a munkahelyén, de rövid időn belül újra jelentkeztek a panaszok. Ekkor még mindig nem fordult szakemberhez. Az internetre hagyatkozott, viszont nem tudott kiigazodni a tucatnyi, sokszor ellentmondásos információ között. Hónapok teltek el így, mire az éves nőgyógyászati vizsgálaton az orvosa közölte vele: ez bizony perimenopauza.
Életmódváltozással a menopauza könnyebb átvészelése érdekében
Az érintett nők többsége nem tudja, hogy mivel áll szemben
Sokan pontosan ugyanazt élik át a harmincas éveik derekán, mint Anna – csak épp nem tudják, hogy amit tapasztalnak, az nem egyszerű stressz okozta kimerültség, hanem a hormonális változások jele. Hogy lehetséges ez? A magyarázat egyszerű: a menopauzát az ötvenes éveinkhez kötjük, és nem számolunk azzal, hogy már a harmincas évek feléhez közeledve is megindulhat a test felkészülése a változókorra. Ezt bizonyítja egy friss magyar felmérés is.
A Gyerünk, anyukám! csapata nemrég több mint 850 nőt kérdezett meg a témában, és kiderült, hogy a többség tájékozatlanul, magányosan lép be ebbe az életszakaszba. A válaszadók nagy része nap mint nap tapasztalja a különféle testi-lelki változásokat, mégis alig akad valaki, aki tudná, hogy a perimenopauza áll a háttérben. Ezért pedig nem lehet hibáztatni az érintetteket. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, és teljesen őszintén válaszolunk arra a kérdésre, hogy mi állhat a fáradtság, a nehéz éjszakák és a hízás hátterében, akkor azonnal rávágjuk: a stressz.
Bár a stressz valóban sok testi és lelki panasz kiváltója lehet, van egy tünetegyüttes, amely egyértelműen a perimenopauzára utal. Csakhogy erről nem tájékoztatnak sem a háziorvosok, sem a nőgyógyászok, és nem beszédtéma a baráti körökben vagy a munkahelyen sem. Ezt igazolja a kutatás is.
Egymillió magyar nő érintett
A felmérés egyik legmegdöbbentőbb eredménye, hogy a válaszadók közel fele még soha, senkivel nem beszélgetett a menopauzáról – sem orvossal, sem családtaggal, sem baráttal. Nincs, akire támaszkodhatnának, nincs, akivel megoszthatnák a testi és lelki tüneteket. Pedig a menopauza és a perimenopauza több mint százféle panasszal jár, az érintettek száma pedig jelenleg meghaladja az egymilliót Magyarországon. Ha ezt a két adatot egymás mellé tesszük, egyértelművé válik, hogy nem csupán néhány hőhullámmal küzdő nőről van szó, hanem
egy társadalmilag alulkezelt életszakaszról.
A rendszeres futás a menopauza tüneteinek enyhítésében is segíthet – Iványi Orsolya Lubics Szilvia ultrafutó beszélgetnek az aktív életmód előnyeiről
Márpedig a tabusítás szorongáshoz vezet – ezt bizonyítja, hogy a válaszadók nagy része negatív érzésekről, bizonytalanságról, sőt félelemről számolt be. A hormonkezeléseket is sokan bizalmatlansággal fogadják, holott a megfelelő, személyre szabott terápia, a tudatos életmód és a megbízható tudás együtt valódi életminőség-javulást hozhatna. Csakhogy erről nem beszélünk, mert nem tudunk róla. Ki tudja – talán azért írunk minden fizikai és lelki nehézséget a stressz számlájára, mert ezzel kapcsolatban mindannyiunknak vannak tapasztalatai.
De ne áltassuk magunkat azzal, hogy a perimenopauzával és a menopauzával ne kellene szembenéznünk – akár most, akár évekkel később.
Indul a menopauzafelkészítő program
A kutatásból az is kiderült, hogy az átlagosan 43 éves válaszadók közül mindössze négyen jelezték: háziorvosuk egyáltalán szóba hozta volna a tünetek kapcsán a változókort. Pedig éppen ebben az életszakaszban jelentkeznek az erőteljesebb hormonális változások, mint a fáradékonyság, a koncentrációs zavar, az érzelmi kilengések és a cikluszavar. Vagyis ekkorra már konkrét tanácsokat kellene kapniuk a nőknek arra vonatkozóan, hogyan enyhíthetők a tünetek.
A felmérést készítők elmondása szerint a legnagyobb probléma nem is feltétlenül az, hogy a tüneteket nem ismerik fel, hanem az, hogy nem tudják, hová fordulhatnának segítségért. Éppen ezért indította el a Gyerünk, anyukám! csapata a 8 hetes menopauzafelkészítő programját, amelyben elismert orvosok és szakemberek segítenek eligazodni ebben a kevéssé ismert, mégis sokakat érintő életszakaszban. A program célja nem az, hogy univerzális recepteket kínáljon, hanem hogy közérthető, hiteles információkkal csökkentse a bizonytalanságot.
Egyes népeknél nincs is szó a hőhullámra - a változókort nem betegségként, hanyatlásként, hanem potenciálként érdemes megélni
Ez nem egy újabb kihívás, amit teljesíteni kell, sokkal inkább egy lehetőség arra, hogy felkészülten álljunk a menopauza elé. Mert ha megfelelő mennyiségű ismerettel rendelkezünk a témában, akkor szinte biztos, hogy könnyebben vesszük a korai változókorral járó nehézségeket. A tudás hatalom, és ez különösen igaz, ha a saját testünkről, a saját életünkről van szó.
A program gyakorlati útmutatókat, életmódbeli tanácsokat, hormonális háttértudást és közösségi támogatást kínál – vagyis éppen azt, ami ma a leginkább hiányzik: biztos kapaszkodót egy olyan időszakhoz, amelyről még mindig túl keveset beszélünk, és amely idővel mindannyiunkat érint.
A cikkért külön köszönet Kádár-Papp Nórának, a Gyerünk, anyukám! alapítójának.