Elképesztő árat fizet a fast fashion termékekért az Atacama

A chilei Atacama-sivatag, a Föld egyik legszárazabb helye, nem csupán természeti csodáiról ismert, hanem sajnos az emberi tevékenység egyik szomorú következményéről is: a textilhegyekről. Ma már nem homokdűnéket látunk, hanem a világ minden tájáról érkező eladatlan ruhákat hegyekben. Az évek során hatalmas mennyiségű, főként a fast fashion által termelt textilhulladék gyűlt össze ebben a régióban, amely ma már szimbolikus helyszíne lett a divatipar fenntarthatatlanságának.

Az Aljazeera becslése szerint évente akár ötvenkilencezer tonna olyan ruha, amelyet nem lehet eladni az Egyesült Államokban vagy Európában, az észak-chilei Alto Hospicio szabad zónában található Iquique kikötőjében köt ki.

Az eladatlan ruhák sorsa

Az importált holmik használtruha-kereskedőkhöz kerülnek, majd azokat a ruhákat, amelyekre az importőrök nem tartanak igényt, teherautókkal elviszik a közeli Alto Hospicióba, ahol ismét átválogatják a szállítmányt, majd kisboltokban, illetve Chile egyik legnagyobb szabadtéri piacán, a La Quebradillán próbálják eladni azokat. Azok a ruhadarabok, amik még így sem kellenek senkinek, a sivatagba kerülnek; egyes források szerint a Chilébe évente behozott ruhák több mint fele itt végzi.

„Ami nem kerül eladásra, az a vámszabad területen marad, így senki sem felelős az eltakarításért, és senki sem fizeti meg a szükséges vámokat, hogy elszállítsák a ruhakupacokat” - számolt be az Aljazeera. A városi hulladéklerakók nem fogadják be a textíliákat a bennük lévő vegyi anyagok miatt, ezért végül évente akár harminckilencezer tonna eladatlan és nem kívánt ruhát szállítanak teherautóval a világ legszárazabb sivatagjába, ahol szó szerint betakarják a dűnéket a leselejtezett textíliák. Ez a műholdfelvételeken is látszik.

A becslések szerint az összes ruhanemű háromötöde a gyártástól számított egy éven belül a hulladéklerakókban vagy az égetőkben végzi - ez azt jelenti, hogy minden másodpercben egy kamionnyi használt ruhát dobnak ki vagy égetnek el. Ezeket a rakományokat fogadó országok nem tudják kezelni a beérkező mennyiséget. Ghána a globális használtruha-kereskedelem egyik legnagyobb központja, ahová hetente mintegy tizenöt millió használt ruhadarabot importálnak és ezek jelentős részét a Kantamanto piacon értékesítik.

Az ottani kereskedők havonta körülbelül huszonöt millió ruhadarabot dolgoznak fel viszonteladás, újrafelhasználás, javítás és újragyártás révén. Ezek az országok teljesen magukra vannak hagyva a textilhulladék problémakörével. Az újrahasznosítás hiányának fő okai közé tartozik a textíliák gyenge minősége, amelyeket sok esetben nem lehet újra feldolgozni. A vegyes anyaghasználat – például a poliészter és a pamut keverése – megnehezíti az újrafeldolgozást, mivel a különböző anyagokat nehéz szétválasztani.

Emellett a gyors fogyasztási modell miatt az infrastruktúra és a technológiai kapacitás sem tud lépést tartani a keletkező hulladék mértékével. Franklin Zepeda azért alapította az EcoFibrát, hogy kezelje ezt a nagyrészt láthatatlan környezeti katasztrófát. Cége szigetelőpaneleket gyárt eldobott ruhák felhasználásával. „Nem akartam többé a probléma lenni, hanem a megoldás” - mondta az AFP-nek a 2018-ban alapított cégéről.

Identitásvesztés a brand oltárán? Avagy a minimalizmus hatása a márkalogókra - Beszélgetés Serfőző Péter brandstratégával

Míg a féktelen fogyasztás emberi externáliái - a gyermekmunkával és a gyárakban uralkodó szörnyű körülményekkel - jól dokumentáltak, a környezeti költség kevésbé ismert és kevésbé érthető. Az igazság azonban az, hogy a fast fashion felháborító mennyiségű vizet használ fel. Az UNCTAD becslése szerint a divatipar évente nagyjából kilencvenhárom milliárd köbméter vizet használ fel, ami ötmillió ember szomjának oltására lenne elegendő.

A gyárak emellett gyakran a gyártás során keletkező vegyi anyagokat a helyi patakokba és folyókba engedik bele, mérgezővé téve azokat, és szennyezve a vízpart közelében élő közösségeket. Ez különösen rossz az olyan helyeken, mint Banglades, India és Indonézia, amelyek olcsó textilgyártó központokként ismertek. „Szándékosan meggyilkoljuk a folyóinkat, hidrocidot követünk el” - mondta Sunita Narain, az indiai Center for Science and the Environment főigazgatója a káros gyakorlatról.

2017-ben egy dokumentumfilm, amely a gyors divat okozta vízszennyezésről szólt, megállapította, hogy az indiai Kanpurban a cserzőüzemek mérgező krómot bocsátottak a vízbe. A vegyi anyag ezután a tehéntejbe és a mezőgazdasági termékekbe került. Mindezek a környezeti költségek még nem számolnak a ruhák által okozott életciklus végi szennyezéssel. Sajnos a ruhák biológiai lebomlása több száz évig is eltarthat, ha egyáltalán lebomlanak, ráadásul tele vannak méreganyagokkal és színezékekkel. Az el nem adott ruhákat általában elégetik, eltemetik vagy Afrikába, illetve Chilébe szállítják.

Nemcsak vizuálisan rombolják a tájat, hanem a mikroműanyagok és a vegyi anyagok beszivároghatnak a talajba és a vízkészletekbe, amely az élővilágot és az emberi egészséget egyaránt veszélyezteti. Emellett az elégetett textilhulladék káros gázokat bocsát ki a légkörbe, amely hozzájárul a globális felmelegedéshez és a légszennyezéshez. A helyi közösségek, különösen a fejlődő országokban, kénytelenek együtt élni a hatalmas mennyiségű hulladékkal, amely súlyos egészségügyi és gazdasági problémákat idéz elő. Sajnos gyakran szenvednek légúti betegségektől, bőrproblémáktól és egyéb egészségügyi komplikációktól a körülmények miatt.

„Virágot senki sem akar lopni” - beszélgetés Dávid Zita festőművésszel

+ 2

Van megoldás?

Az elemzések szerint a fogyasztás továbbra is növekszik. Az emberek átlagosan évente hatvan százalékkal több ruhát vásárolnak, mint húsz évvel ezelőtt, miközben a megvásárolt darabokat egyre rövidebb ideig viselik. Ez a pazarló fogyasztási modell hatalmas nyomást gyakorol a természeti erőforrásokra, miközben hihetetlen mennyiségű hulladékot termel. „Olyan modellre van szükség, amely nem köt kompromisszumot az etikai, társadalmi és környezeti értékek tekintetében, és bevonja a vásárlókat a folyamatba, ahelyett, hogy arra ösztönözné őket, hogy a folyton változó trendeket vásárolják” - jegyezte meg a Greenpeace az olaszországi Detox My Fashion kampányának részeként.