Együtt könnyebb: terveződuók, akik párban hódították meg a divatvilágot

Ha terveződuóról van szó, először szinte mindenkinek Viktor Horsting & Rolf Snoeren jut eszébe, akik első ránézésre olyanok, mintha ikrek lennének. Gyakran össze is tévesztik őket, annyira hasonlítanak: pedig semmilyen rokoni kapcsolat nincs közöttük – de mindketten a holland Viktor&Rolf divatház tervezői. Még 1988-ban, az Arnhemi Művészeti és Formatervezési Akadémián ismerkedtek meg és annyira egymásra hangolódtak, hogy a diploma megszerzése után Párizsba költöztek szerencsét próbálni.

Kezdetben nehezen érvényesültek, de miután megnyerték a Festival International de Mode et de Photographie nemzetközi formatervezési versenyt, úgy döntöttek, hogy közösen alapítanak divatmárkát. „Mindketten introvertáltak vagyunk, szeretünk a gondolatainkba mélyedni és álmodozni. A rajz, a tervezés és a művészi megvalósítás mindkettőnk életében jelentős szerepet játszik, ezért amikor felmerült a közös divatmárka megalapításának ötlete, egy percig sem haboztunk.” Márkájuk nemcsak a keresztnevüket viseli, de csak az ő koncepciójukat és dizájnjukat követi (nem a befektetőkét, sok márkával ellentétben), ez pedig meg is látszik a tervezéseiken.

A mód, ahogyan áthidalják a ruhák és a művészet közötti távolságot, egy teljesen új divatirányzatot hozott létre. Tervezéseik túlmutatnak a szimpla ruhákon, a hordhatóságot nem kifejezetten tekintik szempontnak, ezért 2015-ben végleg búcsút mondtak a ready-to-wear kollekcióknak. Ma már csak olyan haute couture kollekciókat terveznek, melyeknek valódi művészi értékük van: alkotásaikat gyakran ki is állítják múzeumokban.

Fast fashion üzemmódban a luxusmárkák

„Annyira hasonló az ízlésünk, hogy olyan, mintha az egyikünk a bal-, a másikunk pedig a jobb agyféltekével rendelkezne. Ha valamelyikünk elakad, a másik olyan inspirációt kap, ami új lendületet ad a munkának. Tökéletes alkotói összeolvadás a miénk” – nyilatkozták nemrégiben. Ha pedig arra gondolunk, hogy két, egymáshoz nagyon hasonlóan gondolkodó művész egyszerre tud dupla annyi alkotást és dupla adag sikert elérni, mint ők, akkor máris magyarázatot kapunk arra, miért éri meg a divattervezők egymással való társulása. Hiszen így van ez a kollaborációk esetében is.

A Dolce&Gabbana az ellentétek vonzó dinamikáján alapul

Sokszor mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást – ez a divatiparban különösen igaz lehet. Kitűnő példa erre Domenico Dolce és Stefano Gabbana, akik 1980-ban találkoztak először egymással egy milánói diszkóban. Akkoriban mindketten Giorgio Correggiari olasz divattervezőnek dolgoztak asszisztensként és a szórakozóhelyen mutatták be őket egymásnak. Már az első pillanattól kezdve meg volt közöttük az összhang, de egy irodában dolgozva azért

tartottak attól, hogy a másik ellopja az ötletüket az előrelépés érdekében.

Eltérő munkamódszereiket megismerve viszont rájöttek, hogy rendkívül kiegészítik egymást: ami az egyikükben megvan, az a másikukból hiányzik és fordítva. Viszont mindketten nagy alázattal és szenvedéllyel dolgoztak, ezért a közös munka sokkal eredményesebbnek és hatékonyabbnak bizonyult, mint a különálló tervezési folyamat. Az együttműködés végül annyira sikeres lett kettejük között, hogy kiléptek az asszisztensi állásból és megalapították a divattanácsadói cégüket.

Itt eleinte független tervezőpárosként adtak ötleteket márkáknak, ami nagyon jól ment nekik, három évvel később megalapították a Dolce&Gabbanát. Azóta már rengeteg mindenen esett keresztül a márka: nagy mélységeken és magasságokon, botrányokon és díjeséseken, de egy valami nem változott.

Divat helyett sokszor csak botrányokról szólnak a kifutók, de rendben van ez így?

A kezdetektől fogva Domenico tervez, rajzol és vezeti a szabászatot, Stefano pedig az anyagokat, a színeket és a mintákat választja ki, valamint ő dönti el, hogy milyen összeképe legyen a végső kollekcióknak és bemutatóra kerülő szetteknek. Inspirációjukat a mindennapi életből veszik, nagy hatással vannak rájuk az emberek, az érzelmek, az élmények és az utazások, akárcsak Olaszország és az olasz kultúra, de akár egy jó zene vagy könyv is ötletet adhat nekik – és ezt szeretik igazán a tervezésben.

A Viktor&Rolf-fal ellentétben számukra nagyon fontos, hogy a ruháik ne csak szépek, hanem hordhatóak is legyenek, céljuk pedig nem titkoltan az, hogy a nők az életük legfontosabb pillanataiban is viseljék a ruháikat. „Nem érdekelnek minket a trendek, csak a vásárlóink álmát akarjuk megvalósítani! Az élet iránti szeretetünket akarjuk bemutatni a ruháinkon. Bár az ötleteink különbözőek és néha eltart egy ideig, mire döntésre jutunk, a márka a kontrasztok esztétikáján alapul. De ettől olyan izgalmas a Dolce&Gabbana.”

23 év mese

A Dolce&Gabbana sikerét tekintve azok a súrlódások, melyek a tervezői folyamat során kerülnek megtapasztalásra, szinte semmissé válnak amellett, hogy mennyire művészi, „gyümölcsöző” és persze, anyagilag is megtérülő kettejük közös munkája. Húsz éve is elképzelhetetlen volt, és valószínűleg húsz év múlva is az lenne őket külön tervezői gárdában látni, annyira összetartoznak.

Ez viszont elmondható egy másik tervezőpárosról is: Jack McCollough és Lazaro Hernandez a New York-i Parsons School of Designban ismerte meg egymást, majd együtt készítették el a közös diplomamunkájukat. Az itt bemutatott kollekciójuk a Proenza Schouler nevet viselte, ami az édesanyjuk lánykori neveinek összeolvadása. A kollekció olyan nagy sikernek örvendett, hogy a Barney’s New York luxusáruház egy az egyben meg is vásárolta azt, ezért úgy döntöttek, hogy együtt alapítják meg a márkájukat.

Stílusuk egyszerű, szabálytalan formák casual, azaz hétköznapi öltözetek megalkotásából jött létre, céljuk pedig a letisztult, városi ruhák forradalmasítása volt. Bár a márka viszonylag „fiatal”, 2002-ben alapult, de az elmúlt több, mint két évtizedben sziklaszilárdan beírta magát a ready-to-wear és haute couture kollekciókat is tervező márkák névsorába. Ráadásul nem is akárhogyan! Egy halom divattervezői díjat nyertek, olyan nagy nevek viselték a ruháikat, mint Jessica Alba, Nicky Hilton és Kate Bosworth, a kiegészítőpiacon elért eredményeik nyomán pedig 5-10 évvel ezelőtt világ legmenőbb IT-táskáikat tervezték (a Tate, a PS1, a Slide Mini és a Silo).

Luxus az otthonban: A legnagyobb divatházak lakberendezési kollekciói

Meséjük viszont 2025 januárjában véget ért: huszonhárom év után bejelentették, hogy hivatalosan is elhagyják a Proenza Schoulert. Bár továbbra is részvényesek és igazgatósági tanácsadói tagok, elég jó pénzért adták tovább a márkáikat. Állítólag azért, mert a kezdeti kalandvágyuk alábbhagyott, tervezéseiket pedig egy kicsit más irányba, művészibb vonal felé szeretnék tovább vinni – ezért is neveztek ki őket a Loewe új tervezőpárosának és kreatív igazgatóinak.

„A Proenza Schouler egy kísérleti diákprojektből indult vérrel, verejtékkel és könnyekkel. Pillanatok alatt nőtte ki magát globális céggé, ami végtelenül büszkévé tesz minket. De elértünk arra a pontra, hogy a márka tovább nőtt nálunk, saját, önálló irányvonala lett, amin már nem tudunk változtatni. Már nem tudtuk azzal a kreatív felszabadultsággal tervezi a brandnek, mint amivel szeretnénk, ezért új utakat keresünk. Újdonsággal és izgalommal vágunk bele az új mérföldkövekbe.” Tehát abba is, hogy együtt, terveződuóként folytatják tovább egy új márkánál. Ez pedig elég nagy dolog.

Egy inspiráló tervezőtárssal sokkal izgalmasabb lehet az alkotói munka

Egy divatmárkát a semmiből, a közös alkotói projektből felépíteni egy dolog, de már egy teljesen másik szint befutott tervezőként hátra hagyni mindent –azért, hogy egy új, kreatív irányvonalat is kipróbálhassanak. Itt meg lett volna a lehetőségük arra, hogy külön utakon folytassák. Vagy éppen egyáltalán ne folytassák, olyan nagy sikersztori az övék. Mégis másként döntöttek, ami beigazolja azt a sejtésünket, hogy megéri dizájnerpárosként tervezni.

Ha ugyanis két művész egymásra talál és úgy kiegészíti magát, mint a bemutatott tervezők, akkor az alkotói munka is sokkal izgalmasabb, különlegesebb és kiszámíthatatlanabb lehet, mintha csak egy tervezőn múlva a brand sikere. A divatipar folyamatos megújulását, az újdonságok piacra dobását és a forradalmi ötletek megvalósítását pedig csak akkor lehet hosszútávon teljesíteni, ha egy olyan társsal csináljuk, akiben nemcsak száz százalékig megbízunk, de aki folyamatosan inspirál minket.