Művészet, divat, technológia és slow fashion: Iris van Herpen diktálja a legújabb trendeket
Iris van Herpen divattervező, a slow fashion alkotója nem ismer lehetetlent: merészen tekint a jövőbe és elmossa a művészet, a divat és a technológia közötti határokat úgy, hogy újító ruhakészítési folyamatait egyesíti a hagyományos haute couture kivitelezéssel.
Igazi úttörőről van szó, aki nem fél a klasszikus értelemben vett divattervezéssel szembe menni azért, hogy alkotásai utat mutassanak a jövő generációinak – mesés ruhakölteményeit ugyanis olyan fejlett technológiákkal készíti, mint a 3D-s nyomtatók, a lézervágott szabásminták, valamint a vasdarabokkal kevert gyantacsíkok. Hihetetlennek tűnik? Az is, de ő mégis megcsinálta! Mutatjuk, hogyan.
Haute couture high-tech-kel keverve
A holland divattervezőnő, Iris van Herpen divatházának 2007-es indulása óta hisz a hagyományos értelemben vett ruhakészítési folyamatok modernizálásában és újításában – ez röviden azt jelenti, hogy szerinte egyáltalán nincs kőbe vésve az, hogy csak és kizárólag tűvel és cérnával, valamint klasszikus textíliákkal lehessen ruhakölteményeket alkotni.
Eleinte szkeptikusok és kétkedő divatszakértők kritizálták munkásságát, később viszont a holland dizájner bebizonyította, hogy az újító gondolkodásmódjára nagyon is szükség van a XXI. században.
Annál is inkább, mert a környezettudatosság és a fenntartható divat kialakítása aktuálisabb, mint valaha: elég csak arra gondolni, hogy a ruhakészítés és maga a divatipar a világ második legszennyezőbb iparága, amit sürgősen meg kell változtatni, hogy ne okozzon visszafordíthatatlan károkat a föld, a környezet és a természetes élővilág számára és visszanyerje a világban az elismertségét.
Innováció, fenntarthatóság, inkluzivitás: Milyen trend irányvonalak várhatóak 2025-ben?
Alternatív anyagmegoldások környezetbarát köntösben
Szerencsére ezt van Herpen még idejében felismerte és úttörőként taposta ki az ösvényt a jövő dizájnerei számára. A tervező célja az volt, hogy globálisan is elfogadott legyen a divatipar klasszikus fogalmának megváltoztatása - valamint az, hogy a divatot és a technológiát szabadon lehessen ötvözni anélkül, hogy a szakmabeliek degradálnák egy tervező munkásságát csak azért, mert nem csipkével, szaténnal és bársonnyal - tehát nem a hagyományos értelemben vett ruhaipari textíliákkal -, hanem fejlett,
fenntartható és környezetbarát technológiákkal állít elő egy-egy ruhakölteményt.
A nagy múltú divatházakkal ellentétben a tervező ugyanis nem dolgozik olyan textíliákkal, melyek további hulladékot tudnak kreálni, hanem azokat az anyagokat kutatja fel, illetve alakítja át, melyek már önmagukban is tartós, környezetbarát, valamint időtálló eredményt tudnak nyújtani – a tervezéseihez tehát tudományosan is alátámasztott anyagokat használ fel, melyek előállításához és megkreáláshoz tudósokat és építészeket is alkalmaz.
Ezek közé az tudományközpontú és újra felhasználható anyagok közé tartozik például a „dragon skin – sárkánybőr” névre hallgató puha anyagú szilikongumi (amivel gyönyörűen ismétlődő, szimmetrikus minták képezhetőek le); a szintetikus teak burkolat; a poliamid „szivacsos” műanyag, a mágneses alapon működő fémbevonatú gyanta, valamint a plexiüvegből készült akrillap is, melyekből a divattervezőnő 3D-s nyomtatók segítségével alkot mesés öltözékeket.
Thuróczy Bertalan: A modern technológia vívmányaival optimalizálhatjuk a mentális és fizikai teljesítményünket
A felsorolt anyagok persze már „bejáratott” matériák, ugyanis van Herpen évek óta alkalmazza őket a tervezései során – a dizájnernek viszont állítólag több száz olyan kísérleti anyaga van, melyek jelenleg is tesztelés alatt állnak és tulajdonképpen „még nevük sincs”, annyira forradalminak számítanak a dizájn területén, állítja a tervező. Legutóbb például az Evian kereste meg egy haute couture ruha elkészítésének feladatával.
A ruhát a műanyagpalackok olyan részéből állítottak össze, melyet semmilyen formában nem lehetett volna újrahasznosítani. Az elkészült mesés darabot, mely nyolcvan százaléka műanyagból, húsz százaléka pedig természetes selyemfonalakból áll – végül Maria Sharapova teniszezőnő viselte a 2021-es Fashion Awards vörösszőnyegén – a ruha innovációs anyaga pedig annyira elképesztő, hogy még a szakértőknek is nagyítóval kellett keresniük a fonalszálakat.
A technika kivitelezése állítólag hat hónapig tartott, a műanyaggal való fejlesztések pedig még mindig tartanak. Egy rendkívül időigényes, soha véget nem érő folyamat ez, ami tele van fejlesztéssel, újragondolással és a lehetetlen megvalósításával – de hát pont ezért szeretjük a divattervezőt.
A „hibrid fashion” a jövő divatja
Iris van Herpen a ruháinak elkészítése időigényes, mindegyik darab teljesen egyedi és különleges, nem tervez hagyományos értelemben vett „tömegdivatot”.
Kicsúszik-e a kezünkből a gyermekként influenszerré vált alfa generáció?
Nem célja a fast fashion kiszolgálása, sem az, hogy évente több alkalommal hatalmas tömegek előtt mutassa be a tucatszámra legyártott ready-to-wear ruháit; ehelyett inkább arra törekszik, hogy a Fédération de la Haute Couture tagjaként az amszterdami műhelyében magas minőségű, limitált példányszámú ruhákat alkosson különböző, egyedi megrendelésekre – olykor nagy nevű kreatívok (Studio Drift, Anthony Howe), építészek (Philip Beesley) és zenészek (Björk) közreműködésével.
Amolyan kísérletező alkotó, slow fashion megálmodó és forradalmi környezetvédő Iris van Herpen, aki elengedi azt, hogy az emberek millióihoz jussanak el a tervezései annak érdekében, hogy inkább globális változást hozzon a divatiparba, és meghonosítsa a jelenlegi high-tech innovációs folyamatokat a jövő generációi számára. Úttörő példakép.