előfizetésem
Hírlevél
Örökségből álom – így született a SOPHIARON
Szarka Nóra neve egyre ismerősebben cseng a hazai divatvilágban. A fiatal tehetség 2023-ban diplomázott divattervezőként, majd ugyanebben az évben mutatta be saját márkáját, a SOPHIARON-t. Kifinomult, hagyományokból merítő, mégis modern kollekcióival gyorsan felkeltette a szakma és a közönség figyelmét. Nórával pályakezdéséről, a divatipar kihívásairól, kreatív inspirációiról és a jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Egy alkotó, aki hídépítő múlt és jelen között – és akinek ruhadarabjai a történeteket a viselet nyelvén mesélik el.
Divattervező és stylist is vagy. Melyik volt előbb?
2023-ban szereztem diplomát divattervezés szakon, a Mod'Art International Hungary főiskolán, tavaly pedig a Werk Akadémián végeztem el a stylistképzést. Elsősorban divattervező vagyok, a stylist szakmát leginkább a tervezéshez szükséges háttérmunka és az új látásmódok fejlesztése miatt tartottam fontosnak kitanulni.
Márkádat, a SOPHIARON-t diplomakollekciód bemutatásával egy időben hoztad létre, tehát 2023-ban. Mivel foglalkozol azóta?
Az utóbbi években női és férfi ruhadarabok, illetve kiegészítők tervezésével is foglalkoztam. Munkáimban nagy hangsúlyt fektetek a részletekre. Igyekszem izgalmassá tenni a ruháimat saját mintákkal, anyagkísérletekkel és érdekes felületekkel. Jelenleg a kollekcióm továbbfejlesztésén, bővítésén dolgozom, és igyekszem még több kutatást végezni a hagyományok kialakulásában, megtartásában és viseletekben, további inspirációkhoz.
Ruhadarabjaim a diploma óta megjelentek a Forbes és a L'Officiel felületein, valamint bemutattam kollekciómat a Budapest Central European Fashion Weeken és a Ljubljana Fashion Weeken is – mindkettő hatalmas élmény volt!
Szépségipari világmárkák jó ügyek szolgálatában
Hogy érezted magad a BCEFW-n? Mi volt a legjobb és a legnehezebb?
Óriási álom és megtiszteltetés volt részt venni a BCEFW-en. Korábban a háttérben dolgoztam a bemutatók során, így különleges élmény volt, hogy ezúttal az én darabjaimat láthatta a közönség a kifutón. A show alatt nem éreztem igazán nehéz pillanatot – talán a munkafolyamat során az anyagok beszerzése jelentette a legnagyobb kihívást, de végül sikerült megoldanom, és elégedett vagyok az eredménnyel.
A legjobb pillanat egyértelműen a bemutató fináléja volt. A backstage-ben a modellek táncoltak, átvették a zene ritmusát és a show hangulatát – mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Amikor pedig kiléptek a kifutóra, a látvány teljessé vált, pontosan úgy, ahogyan elképzeltem a kollekciót.
Ez az élmény örökre megmarad bennem, és tovább inspirál majd a munkáim során.
Fedezd fel a hagyományok új értelmezését: lapozd végig a SOPHIARON exkluzív albumát:
Mesélj a diplomakollekciódról! Mi volt az inspirációd, és hogyan jelenik meg a kollekcióban? Milyen anyagokat, technikákat használtál? Van valami személyes történet mögötte?
Kollekcióm neve RACINES, vagyis franciául „gyökerek.” A bennünk élő jelképek hagyományainkról és szokásainkról mesélnek, formálnak minket a mindennapokban. Ezeket mindig magunkban hordozzuk, és általuk folyamatosan fejlődünk – ez volt a fő inspirációm. A kollekció készítésekor arra törekedtem, hogy a hagyományos viseleteket és öltözékeket modernebb kontextusba helyezzem. A sziluetteken formai megoldásokban és anyaghasználatban is megjelennek a hagyományokból átvett hatások.
A tervezés során különböző nemez- és fonalgyapjú anyagokkal dolgoztam, amelyeket kötés, horgolás és szövés technikáival alakítottunk tovább. A ruhadarabokon több részlet is felfedezhető – kedvenceim közé tartoznak a bőrszövések, amelyek leginkább a kabátok ujjain és a zsebeken jelennek meg.
„Nem akarok tökéletes nő lenni”
Magyar divattervezőként szeretném kifejezni saját örökségemet a munkámon keresztül. Az iparosodás és a globalizáció miatt a divatiparból kiszorultak a hagyományos textíliák és kézműves regionális termékek. Küldetésem, hogy ezt a kézműves kultúrát, valamint környezetem tradícióit visszahozzam fogyasztói társadalmunkba, és relevánssá tegyem a modern életstílusban.
A ruhadarabokat olyan embereknek terveztem, akik büszkén vállalják, honnan jöttek, és magabiztosan mozognak saját környezetükben, így megőrzik hagyományaikat és mesterségeiket az utókor számára.
Mit szeretsz a divattervezésben?
Számomra a divattervezés gyerekkorom óta egyedülálló kikapcsolódási forma – olyan, mint egy terápia. Nincs hozzá fogható érzés. A ruhákon keresztül minden érzelmet és gondolatot ki lehet fejezni, akár egy apró részlet által is, amely személyes jelentéssel bír. Leginkább a kutatási és kreatív folyamatot élvezem: amikor egy téma iránti érdeklődés elindul bennem, majd fokozatosan formát ölt, és egy gondolatfonalat követve eljutok a megvalósításig.
Különösen szeretem az anyagok felfedezését és kiválasztását az adott kollekcióhoz – addig keresek, amíg meg nem találom a tökéletes darabot, amelyet elképzeltem. Imádok új anyagokat felfedezni, és a jövőben minél több nemzetközi anyagvásárra szeretnék ellátogatni. Az alkotás érzése is meghatározó számomra. Különösen izgalmas, amikor nemcsak készen vásárolom az anyagot, hanem magam állítom elő, így a kreatív folyamat szerves részévé válik.
Mi a célod, az álmod?
Legnagyobb célom, hogy olyan ruhadarabokat alkothassak, amelyeket viselőjük örömmel hord, és évekig a ruhatáruk megbecsült darabjai maradnak. Emellett több apró, fokozatos lépést tervezek a márkámmal, például újabb kollekciókat kreatív helyszíneken bemutatni a közönségnek, valamint szeretném folytatni a stylist vonalat is.
Fenntarthatóság light – győzött a gazdasági érdek az etika felett
Mit gondolsz a divatipar kihívásairól? Számodra mi jelent nehézséget, és mi az, ami segít téged?
A divatipar kihívásai jelentős hatással vannak a márkák életére. A mai világnézetek és környezeti szempontok miatt a brandeknek számos elvárásnak kell megfelelniük. Ezeket azonban kreatív szemlélettel és innovatív látásmóddal be lehet építeni a tervezési folyamatba, így a ruhadarabok készítése során is megugorhatók ezek a kihívások.
A legnagyobb nehézséget talán a hazai alapanyag-beszerzés jelenti, hiszen Magyarországon már nem folyik nagymértékű textilgyártás, ami megnehezíti a kívánt jó minőségű anyagok beszerzését. Ami a leginkább segít engem ebben a folyamatban, az a divatipar innovációinak folyamatos nyomon követése. Az új gyártási és előállítási technológiák fejlődése nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a munkafolyamatok hatékonyabbá és gyorsabbá váljanak.