Fenntartható divat: kihívások és újítások a textiliparban

A három és fél billió dollár értékű divatipar a világ egyik legnagyobb üzleti szektora, ezzel együtt az egyik legpazarlóbb, legkörnyezetszennyezőbb iparág is. Hozzávetőlegesen a globális vízfelhasználás mintegy húsz százaléka és a széndioxid-kibocsátás körülbelül tíz százaléka írható a ruha- és textilipar számlájára. Ez így tarthatatlan, meg kell változtassuk.

Fenntartható gyártási megoldások nélkül ez a rendszer továbbra is nagy károkat okozna Földünknek, de ma már léteznek olyan eszközök és eljárások, melyek hozzájárulnak a környezetkímélőbb divatipar kialakításához.

3D technológiák, testszkennelés, adatgyűjtő rendszerek

A 3D technológia fejlődésével az élethű virtuális mintadarabok leválthatják a pazarló, költséges és időigényes 2D-s rendszereket. „A 3D szoftverek iránt egyre inkább növekszik az igény, hiszen a kisebb gyártóknál és dizájnereknél ez a legfenntarthatóbb megoldás, ha új kollekciót terveznek. Ezek révén digitálisan lehet bemutatni a ruhadarabokat, és csak akkor kell legyártani azokat, ha rendelés érkezik rájuk” – magyarázza Mányiné Dr. Walek Gabriella, a Fashion Revolution Hungary egykori országkoordinátora és a Nemzeti Divat Liga Magyarország Egyesület elnöke, aki korábban számítógépes gyártáselőkészítő rendszerekkel és a komputeres szabászegységekkel foglalkozott.

Anyaként visszatérni a munka világába nehéz és összetett feladat, de ezekkel a lépésekkel megkönnyítheted a dolgod

Hozzátette, a 3D nyomtatás óriási szerepet játszik az egyéni igények szerinti gyártásban, így a fenntarthatóság előre mozdításában, hiszen akár harmincöt százalékkal csökkentheti a szövethulladék felhalmozódását. A személyre szabhatóság hívta életre a testszkennelés technológiáját is, amely révén az egyedi méretekkel rendelkező vásárlók is megtalálhatják a számukra legideálisabb ruhadarabokat.

Az ezekből a vizsgálatokból származó információk alapján a divatmárkák különböző testtípusokhoz, méretekhez illeszkedő termékeket készíthetnek, ajánlhatnak. Ezáltal kevesebb visszaküldés tapasztalható, ami így mérsékelheti a divatkereskedelem környezeti lábnyomát. A testszkennelés feltérképezi a vásárlók fizikai tulajdonságait, miközben a különböző adatgyűjtő szoftverek és egyéb felhőalapú rendszerek a gyártás folyamatáról szolgáltatnak valós idejű információkat.

Legnagyobb előnyük, hogy átláthatóságot biztosíthatnak a teljes ellátási láncban, hozzájárulhatnak a gyorsabb, produktívabb és világosabb kommunikációhoz, így elősegítik a termelés optimalizálását, fenntarthatóbbá tételét. Ennek tükrében korántsem elképzelhetetlen, hogy a jövő gyárai teljesen automatizáltak lesznek saját öndiagnosztizáló és önkiszolgáló struktúrákkal a valós idejű adatfeldolgozásnak és -elemzésnek köszönhetően.

A mesterséges intelligenciára épülő, leginkább az e-kereskedelemben használatos eszközök (például chatbotok, virtuális stylistok és a többi) által gyűjtött információk szintén segítséget nyújtanak a divatcégeknek, abban, hogy még pontosabban meg tudják határozni vásárlóik egyedi igényeit, amikre a jövőben a tervezés, gyártás során támaszkodhatnak.

Bakteriális cellulóz és egyéb növényi alapú alapanyagok

A szintetikus alapanyagú ruhadarabok jelentős terhet rónak a környezetre. Ma már azonban léteznek olyan természetes anyagok, amelyek újrahasznosított szálakból, mezőgazdasági hulladékból vagy egyéb növényi alapú forrásból származnak. Az utóbbi években számos növényalapú alapanyagot gyártó vállalat lépett színre; ma már ananászból, almából, kaktuszból is készítenek „bőröket”, amelyek ugyan kiváltják az állati eredetű alapanyagokat, de általában nem száz százalékban természetesek.

Dr. Kárász Tamás plasztikai sebész: „Számomra sikertelen műtétnek számít, ha valakinek szép orra lesz, de az életminősége nem változik pozitívan”

Érdemes figyelembe venni például, hogy a Desserto nevű mexikói cég „kaktuszbőre” hatvanöt százalékban poliuretánból áll, és csak harminc százalékban kaktuszból. A teljes egészében szintetikus összetevőkből álló anyagoknál nyilvánvalóan környezetkímélőbbek ezek az alternatívák, ugyanakkor fontos látni, hogy egyelőre ezek sem száz százalékig fenntarthatóak. A budapesti Manera studio megálmodója, Kis-Baraksó Alexandra bakteriális cellulóz alapanyaggal kísérletezik, de az utóbbi hónapokban az úgynevezett bioműanyagokkal is elkezdett ismerkedni.

Ahogy ő mondja, a kettőt egymás kiegészítéseként tudja elképzelni. A bőrhöz, műbőrhöz hasonló laptermékeket állít elő, majd azoktól némileg eltérő módon dolgozza fel őket. Az általa növesztett, készített anyagok teljes mértékben természetesek, semmiféle mesterséges anyagot nem használ az előállításuk során. A bakteriális cellulózból előállított alapanyag rendkívül jó szakítószilárdsággal rendelkezik, ugyanakkor újdonságértékéből kifolyólag még nem állnak rendelkezésre több tízéves statisztikák a tartóssága tekintetében.

„Én nem vallom azt, hogy mindenre alkalmasnak kell lenniük, és az összes ökológiailag káros alapanyagra megoldást nyújtanak majd ezek az alternatívák. Mindig lesznek kompromisszumok, és lehet, hogy ezek a természetre és az emberre nézve is egészségesebb anyagok teljesen új kompromisszumokat hoznak majd” – magyarázza Alexandra.