Anya vagyok, de néha úgy szeretnék egyedül lenni - szégyelljem magam ezért?
Ki kellene vasalni az idegrendszerüket az anyáknak néha, mielőtt idegösszeroppanást kapnak és lábon kihordják. Mert arra sincsen idejük, hogy összeomoljanak. Mert az anyák nem dőlnek ki. Nem mintha nem lennének fáradtak, nem mintha nem lennének kimerülve, hanem egyszerűen nem tehetik meg. Egy nő, aki anya, nem engedheti meg magának, hogy leálljon. Ha megbetegszik, ha elfogy az energiája, a lelke már recseg-ropog, akkor is csinálja tovább. És ezt sokszor a család, a társadalom természetesnek veszi.
Pedig ha van valami, ami nem természetes, az az, hogy egy ember folyamatosan, évekig, évtizedekig teljesíteni próbál anélkül, hogy időnként feltölthetné magát. Hogyan lehetséges, egyáltalán lehetséges-e anyaként egyedül lenni? Erről Fancsikai Eszter influenszert, youtubert, mesekönyvírót is megkérdeztük.
Ha nincs összetartó család, akkor az anyák kiégnek
Tudod, mi történik, ha egy anya soha nem tud egyedül lenni? Először csak fáradt lesz. Aztán ingerlékeny. Aztán már semmi sem okoz örömet. Aztán elér egy pontra, ahol minden mindegy. Nem azért, mert nem szereti a családját. Hanem azért, mert ő maga is ember, akinek szüksége van arra, hogy néha ne gondoskodjon senkiről. Hogy ne anya legyen, hanem csak önmaga. És ezt egyedül nem lehet megoldani. Ugye milyen trükkös ez a magyar nyelv? Hogy egyedül legyél, azt egyedül nem tudod kivitelezni.
Anyaüzemmódban ez csak összetartással lehetséges, megértéssel, odafordulással. Olyan környezetben, ahol nem felesleges luxusnak gondolják az énidőt. Van egy jelenet egy svéd gyerekkönyvben, amit a már felnőtt lányaimmal a mai napig emlegetünk, amolyan összekacsintás lett közöttünk, ha valaki kicsit már túltolta. Astrid Lindgren: Háztetey Károly újra repked című könyvében az édesanya pár hétre elutazik orvosi tanácsra, mert vérszegény és idegkimerültsége van.
Mindenkinek meg kellene tanulnia egyedül lenni, a gond csak az, hogy a mostani generációk nem ismerik a magányt, az egyedüllétet, de még unatkozni sem tudnak
A Házisárkány, vagyis a gyermekgondozó belép a család életébe, apuka Londonba repül pár napos üzleti útra, a három gyermek pedig egyedül marad Sárkánykisasszonnyal. A tetejébe mindenki skarlátos lesz, a gyerekek pedig írnak egy levelet az anyukájuknak: ”Dága anya, ez a család úgy nészki mintha egészen széjjel akarna meni Bercinek meg Betinek korláttya van és kórházba vitték őket énmeg bevagyok zárva...nagyon hiányzol...jobha most nemirom meg mert neked nyugalomra és békére van szükséged.---Szija drága anyukám nyuggogggyál békében!”
Mondanom sem kell, pontosan tudja minden anya, hogy katasztrófahelyzet állt elő a távollétében. Hacsak nem győzi meg egy közeli családtag az ellenkezőjéről, azonnal abbahagyja az idegkimerültséget és hazarohan.
Időnként ki kellene vasalni az anyák idegrendszerét
Ha valaha láttál egy anyát, aki egy kézzel egy hároméves gyereket tart, a másikkal egy kifröccsent tejet töröl fel, közben pedig a fogával próbálja megnyitni a csomagolt sajtot, akkor tudod, hogy az anyák idegrendszere valami egészen más szinten működik. És mindennek a tetejébe még alig alszanak. A kisgyermekes anyák alvásminősége és mennyisége drasztikusan csökken az első években.
Az anyaság állandó készültséget igényel. Az evolúció során az anyai agy valahogy úgy alakult, hogy hiperérzékeny minden potenciális veszélyre: meghallja az éjszaka közepén a legapróbb nyöszörgést is, de azt nem, ha a férjük háromszor is megkérdezi, hol a távirányító.
Az állandó készenléti állapotnak azonban ára van.
Az alvásdeficit, a krónikus stressz egy idő után kimeríti az idegrendszert, ami a következő „tünetekben” jelentkezhet: „anya-agy” effektus: amikor a saját nevedre sem emlékszel, de pontosan tudod, hogy a gyereknek hétfőn technika órára fonott kosarat kell vinni. „Nincs egy nyugodt percem” szindróma: amikor még a fürdőszobában sem lehetsz egyedül. „Érzelmi hullámvasút”: egyik pillanatban boldog vagy, hogy a gyerek elaludt, a másik pillanatban már hiányzik.
Anyaként visszatérni a munka világába nehéz és összetett feladat, de ezekkel a lépésekkel megkönnyítheted a dolgod
Fancsikai Eszter saját csatornáin humoros őszinteséggel beszél anyaságról, környezetvédelemről, fenntarthatóságról, olyan hétköznapi helyzetekről, melyekben érzelmileg nagyon is benne van éppen. Két kisfiú édesanyja, és ahogy videóiban sem titkolja, finoman szólva is kihívásokkal telnek a hétköznapok. „Mindkét gyerekem rettenetesen rossz alvó volt, a nagyobbik fiam két évig, a kisebbik fiam egy évig kelt óránként-másfél óránként. Nem voltak jobb és rosszabb napok, minden egyes nap ez volt a menü.
Voltak olyan időszakok, hogy nem mertem autóba ülni, mert közveszélyesnek éreztem magam, időnként szinte hallucináltam is. Sajnos nagyon kevés segítségünk van, olyan pedig nem volt, aki ilyen kisbabakorban tudott volna segíteni, ráadásul az első fiam a covid előtt 2 hónappal született. Így tehát csak a férjemre tudtam támaszkodni.”
És vajon mit mond erről a tudomány? A neurológiai kutatások szerint az anyaság tartósan megváltoztatja az agy működését. A barcelonai Autonóm Egyetem és a holland Leideni Egyetem kutatása kimutatta, hogy a terhesség során az agy szerkezeti változásokon megy keresztül, különösen azok a területek, amelyek a figyelemmel, az empátiával és a veszélyérzékeléssel kapcsolatosak. Magyarán az anyák szuperérzékennyé válnak – minden sírást, minden apró neszt kiszúrnak, és azonnal reagálnak rá.
De ez még nem minden. Egy 2022-es tanulmány szerint az anyák idegrendszere úgy alakul át, hogy hatékonyabban tudjon multitasking üzemmódban működni. Ezzel magyarázható, hogy egy anya képes egyszerre mosogatni, házi feladatot ellenőrizni, hallgatni a híreket, és közben fejben már a másnapi uzsonnát tervezni.
Nem te romlottál el, hanem a világ működik rosszul
Az emberi idegrendszer úgy működik, mint egy hatalmas számítógép. Elektromos impulzusok (nullák-nincs jel és egyesek-van jel) rohannak végig 300-400 km/h sebességgel az idegeken. Ahogy egy számítógép is lefagy, ha túl sok program fut egyszerre, úgy az anyák idegrendszerének is szüksége van rendszeres „újraindításra”. De hogyan? Esztert kérdeztük arról is, hogy van-e kedvenc elvonulós helye, ha szeretne pár perc egyedüllétet. Egyáltalán van-e ilyen, anélkül, hogy „anyaaaaa!” felkiáltás visszhangozna.
„Nem tudom mennyire jó válasz, mert az utolsó dolog, amit szeretnék, hogy további nyomást helyezzek az anyákra, de az őszinte válaszom az, hogy elmegyek futni. Ha itthon kellene elbújnom, akkor azt mondanám a wc-be, de mindannyian tudjuk, hogy ott is csak az apukák vannak biztonságban, az anyukák nem... Pedig az én férjem mindent megtesz, hogy elterelje a gyerekeket, ha térre van szükségem, de sokszor így is sikertelen. Ez persze nagyon jól esik, hogy ennyire ragaszkodnak hozzám, de igenis tud néha sok lenni.
A sportolás pedig egy olyan tevékenység, amikor a legkevésbé érzek lelkiismeretfurdalást, ha elmegyek. Persze ilyenkor is 30-40 percekről beszélünk, nem órákról vagy napokról, sajnos az a mi életünkbe nem nagyon fér bele.” Nézzük a tudomány kutatásait, hogy mi történhet, ha nincsen énidőnk, nem találunk megoldást arra, hogyan legyünk egyedül anyaként? A krónikus stressz alatt álló anyák agya túlprogramozott állapotba kerül, és emiatt sokkal nehezebb számukra a kikapcsolódás.
Fokozott stressz, multitasking és túlhajszoltság - egyre több fiatalt érint a memóriazavar
Ezért van az, hogy ha végre van egy szabad órájuk, akkor is azon agyalnak, mit kellett volna még megcsinálni. Idegrendszerük nap mint nap szuperképességeket mutat be: multitasking, alvás nélküli élet, veszélyérzékelés, 100%-os figyelem és még annál is több szeretet. Mindezt úgy, hogy a társadalom gyakran észre sem veszi, milyen elképesztő teljesítményt nyújtanak. Ha tehát ma úgy érzed összeomolsz, jusson eszedbe: nem te romlottál el, hanem a világ működik teljesen idegen módon az emberi idegrendszerhez képest.
Tudunk mi anyák segítséget kérni, megtanultuk már, hogy ezt nekünk lehet? – kérdeztük Esztertől. „Megtanulnánk, ha bárki ezt képviselné/tanítaná, aki nem anyuka. Szerintem minden ügyet az tud igazán jól képviselni, aki nem érintett benne, hanem merő empátiából foglalkozik vele. Erről sajnos messze nincs szó, sőt sok anyuka is azt képviseli, hogy ez csak nyávogás. Az más kérdés, hogy ők adott esetben két nagymamával vészelik át a nehezebb időszakokat, aki melegételt hoz, és tudja, hogy melyik a gyerek eleje.
Esetleg egy éjszakára, később akár napokra-hetekre is el tudnak menni akár a férjükkel együtt is valahova, míg mások segítség híján két órára sem tudnak elmozdulni a gyerekük mellől.” Ha folyton kimerült vagy, ha az agyad egyetlen folyamatos teendőlistává alakult, ha néha már azt érzed, hogy ha valaki még egyszer anyának szólít, elmenekülsz egy lakatlan szigetre – akkor elég egyértelmű: szükséged van egy kis egyedüllétre.
Az Üvegház kendőzetlenül beszél a szülés utáni depresszióról is
Hallgassunk Vekerdy Tamás pszichológusra, íróra, aki nagyon bölcsen tanácsolta: „Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól. Könyörögve kérem az anyákat, hogy ne vasaljanak, mert a vasalás egy pokol. Nem lehet úgy háztartást vezetni, mint régen, amikor nagycsaládok éltek együtt, és amikor háztartási alkalmazottak voltak. Legyen rendetlenség a lakásban, legyen kedély az otthonban, lustálkodjon, pihenjen az anya. Ne adja át magát ezeknek a hajszolásoknak, amit a külvilág és nem egyszer, mi férfiak szeretnénk kipréselni a nőkből."
Mert ha ezt nem adod meg magadnak, senki más nem fogja megadni neked. Pontos recept nincsen neked mi az, ami segít, csak találd meg a lehetőségeket, kérd a családod segítségét, a barátokét, a párodét. Fogadd el a támogatásukat. És, ahogy Fancsikai Eszter is tanácsolja, „Szerintem nem is az a lényeg, hogy egyedül legyen az ember, hanem hogy töltődjön. Ez ember- és szituációfüggő, hogy kinek mikor mire van szüksége.”