6 elengedési technika, amivel megkönnyítheted az elválást

Bár szeretjük azt hinni, hogy a baráti kapcsolataink szeretetteljes védőhálót vonnak körénk, lássuk be, gyakran inkább komplett aknamezőhöz hasonlítanak. Különösen akkor, ha – valamilyen oknál fogva – megszakadnak! Mi történik, amikor kenyértörésre kerül a sor egy baráti kapcsolatban? Hogyan dolgozzuk fel a veszteséget és hogyan léphetünk tovább?

Ha másra nem tanított meg minket a Fehér Lótusz harmadik évada, hát arra igen, hogy – bármennyire is szeretnénk tagadni, bizony – léteznek mérgező barátságok, amelyek végső soron már nemhogy nem tesznek hozzánk, hanem el is vesznek belőlünk. Bár Laurie, Jaclyn és Kate kapcsolata valahogy átvészelte a thaiföldi vihart, jobb, ha tudod: akárcsak a párkapcsolatok, úgy a barátságok szintjén is teljesen normális, ha olykor a szakítás mellett döntesz. A legjobb barátod elveszítése viszont ugyanolyan – ha nem mélyebb – fájdalommal jár, mint egy szerelmi szakítás, hiszen a barátok a legféltettebb titkaink őrzői, a közös emlékek pedig elképesztően szoros köteléket alkotnak. Hogyan élheted túl, ha egy fontos barátság hirtelen véget ér?

A fájdalom neve: szakítás

„Ghostingolt a korábbi legjobb barátom egy incidens után, amely – bevallom – az én hibám volt. Azóta úgy érzem, teljesen értéktelen az életem! Hónapok teltek el az utolsó beszélgetésünk óta: minden teljesen üresnek érződik. Nem érzek semmiféle lelkesedést a hobbijaim, vagy a kedvenc elfoglaltságaim iránt... Volt már hasonló élményetek? Hogyan lettetek túl rajta? Van bármi tippetek arra nézve, hogyan tudom túltenni magam a szakításon?” – teszi fel a kérdést a TheGirlSurvivalGuide nevű Reddit-felhasználó a népszerű weboldalon.

Beszédes, hogy a kérdésfeltevésre csaknem kétszáz válasz érkezett, ezek nagy része hasonlóan keserű tapasztalatokról számol be. A legtöbben a „szakítást” követő ürességről, zsibbadásszerű tévelygésről és a „hol rontottam el?” típusú önostorozásról számolnak be, de természetesen előkelő helyen szerepel a másik fél fojtogató hiánya is. Hiszed vagy sem, a baráti kapcsolatok megszakadása – történjen az akár egy félreértés, eltávolodás, vagy súlyosabb konfliktus miatt – tipikus veszteség-reakciókat indít el az agyban.

Ennek első fázisa a tagadás: ilyenkor – hiába vesztetek össze csúnyán, vagy tapasztaltál elképesztő mértékű árulást – még képtelen vagy felfogni, mi történt veled, sőt, olyan érzésed lehet, mintha a történtek nem is lennének valóságosak. Mintha azok valaki mással történtek volna! A tagadást aztán hamar felváltja a harag, amely – a maga pusztító erejével – igyekszik elfedni a veszteség miatt érzett fájdalmad. Ebben a szakaszban megjelenik a kárpótlásra való igény: észreveheted magadon, hogy revansot követelsz azért, amiért megbántottak. (A legtöbben ilyenkor tervezgetik a Disney-mesék gonoszaihoz méltó bosszút.)

Nem minden barátság tart örökké, innen tudhatod, ha már inkább elvesz tőled

Akárcsak a gyász esetén, úgy baráti szakításoknál is az alkudozás követi az eddigi sort: vagy saját magaddal vagy valamiféle felsőbb „hatalommal” vitatkozol a saját igazadról. Miután észleled, hogy az alkudozás nem „jött be”, mély depresszió lehet úrrá rajtad. Ebben a szakaszban végre elismered, mi történt, annak minden, fájdalmas mozzanatával együtt. Elképesztő szomorúságot érzékelhetsz, amelyet fokozhatnak az olyan, egyszerű dolgok, mint amikor (például) olyan tevékenységet végzel, amit közösen szoktatok, vagy elhajtasz autóval amellett a cukrászda mellett, ahol közösen sütiztetek egy-egy hosszabb hét végén...

Miután szembenéztél a fájdalmaddal, képessé vál(hat)sz elengedni a volt baráti szálat. Az utolsó fázis, az elfogadás lehetővé teszi, hogy terveket szőj a jövőre nézve – és bár a veszteség miatt érzett seb soha nem heged be teljesen, képes leszel elfogadni, hogy nem tudsz már változtatni azon, ami megtörtént, és ideje tovább lépni!

Tovább lépnék, de hogyan?

Bár napjainkban előszeretettel (és nagyon könnyedén) puffogtatjuk az „engedd el, lépj tovább!” típusú felszólító mondatokat, valószínűleg te is tisztában vagy azzal, hogy az nem megy könnyen. Dr. Jenni Jacobsen szocális munkás, mentálhigiénés szakember e témában írt cikkében leszögezi: amikor valaki keresztülmegy egy „baráti szakításon”, fontos, hogy megértéssel forduljon saját maga felé (is). „Amikor egy barátság véget ér, az érintett leggyakrabban saját magán hibáztatja. Ez szorongást és szomorúságot okoz, amely megnehezítheti számára a továbblépést!” – írja Jacobsen.

A szakember nem győzi hangsúlyozni, hogy egy baráti kapcsolat működéséhez két emberre van szükség, és bár – érintettként – elkövethettél néhány hibát, valószínűleg ugyanez érvényes a korábbi barátodra is! Bár ennek belátása rendkívül fontos a továbblépéshez, jobb, ha tudod, hogy a konstans önostorozásnak nem sok haszna van!

Ugyanez érvényes a magaddal szemben támasztott, túl nagy elvárásokra is. Emlékszel még, hogy állt neki Bridget Jones a fogyókúrának? „A héten magától értetődően leadok öt kilót.” Bár nagyra értékeljük Bridget határozott elképzeléseit, lássuk be, a túl magasra tett mérce – leggyakrabban – csalódással zárul. Jó, ha nem vársz el magadtól olyasmiket, mint hogy gyorsan túllegyél az ügyön, vagy elfelejtsd mindazt, ami veled történt. Hosszú távon jobb, ha minimalizáld a magaddal és a helyzetkezeléssel szemben támasztott elvárásaidat!

A digitális kor hatása a felnőttkori barátságokra