előfizetésem
Hírlevél
Sokszor nem egyértelmű, ki a bántalmazó és a bántalmazott
Napjainkban egyre gyakrabban értesülünk a sajtóból iskolai zaklatással, azaz bullyinggal kapcsolatos tragédiákról. Miután az átéltek sokszor ennyire erőteljes hatást fejtenek ki a gyermek fejlődésére, korántsem mindegy, hogyan kezeli a szülő és a pedagógus az osztályon belül eltolódott dinamikát. Mind az érintettek, mind a szakértők helyzetét nehezíti az esetek egyedi mivolta, mint ahogy az is, hogy sokkal árnyaltabb az érintett gyerekek szerepe, mint ahogy azt laikusként képzeljük. Cikkünkben egy valós történet és Dr. Jármi Éva pszichológus segítségével kísérletet teszünk arra, hogy azonosítsuk a bullying árnyalatait, hiszen az jóval több színt rejt magában, mint a fekete és fehér.
Csúfolódás, verbális vegzálás, szociális kirekesztés, online zaklatás. Csak néhány, olyan „módszer”, amelyet egyértelműen a bullyingként azonosíthatunk! Bár felnőttként hajlamosak vagyunk egyetlen esetre szűkíteni az iskolai vegzálást, már az elején fontos leszögezni: a zaklatás nem csupán egy-egy konkrét ügyről szól. Ez egy olyan pszichológiai mechanizmus, amelyben – a gyerekek közti, bonyolult viszonyrendszer miatt – folyamatosan billeg a hatalmi egyensúly. Dr. Jármi Éva pszichológus, a Hol a helyem Iskolapszichológiai Tanácsadó Központalapítója szerint minél komolyabban ássa bele magát valaki a bullying témájába, annál inkább rájön, mennyire likvidek és szituatívak a bántalmazó-bántalmazott szerepek és mekkora erőfeszítésre van szükség az összes résztvevő részéről ahhoz, hogy rendeződjön egy-egy problémás viszonyrendszer.
Súlyok és mértékek
Az UNICEF Magyarország 2022-ben végzett felmérése szerint a fiatalok 66%-át éri vagy érte a tanulmányai során rendszeresen fizikai, lelki vagy verbális erőszak. Beszámolóik alapján a vegzálás (ebbe beleértve például azt is, hogy kizárnak valakit a közös programokból, teljesen kiközösítik vagy verbálisan lépnek fel ellene agresszívan) legtöbbször az osztályteremben történik, de sajnos, sokszor nem áll meg ott: gyakran az online térben, a közösségi média bugyraiban is folytatódik. Ugyan a felmérés szerint legtöbbször az osztálytársak az elkövetők, előfordul, hogy az iskolai közösség más tagjai, esetenként (21%-ban) a tanárok is részt vesznek a bántalmazásban.
Bár Nikoletta és kisfia esete több szempontból is speciális, példájuk jól mutatja, valójában hányféle árnyalat rejlik egy-egy bullying-eset mögött. „Második osztályos volt a fiam, amikor – az előző évhez képest – egy másik iskolában kezdte meg a tanévet. Február környékén kiütések jelentek meg rajta, és többször előfordult, hogy nem tudta lenyelni a falatokat, gyakran hányt. Ebben az időszakban összehívtak egy rendkívüli szülői értekezletet, mert kiderült, hogy az osztályban négy gyerek körbeállt, és megvert egy gyerkőcöt.
A szülői első felében teljes sokkot kaptam, mert kiderült, hogy a teljes osztályközösség (beleértve a szülőket is) a »rossz fiúk« közé sorolta a fiamat. Az volt a narratíva, hogy ő is a bántalmazók egyike... Tudom, hogy a fiam néha harsány tud lenni, de azt nehezen tudtam elképzelni, hogy ennyire más karaktert alakítson az iskolában, mint otthon...” – számol be a kezdeti sokkról. „Végül felállt két anyuka, és elmondták, hogy ők másképp ismerik a történetet: úgy tudják, a fiam kapta az első gyomrost...
Gyakori, hogy a bántalmazó gyermek, bántalmazó környezetből jár az iskolába - beszélgetés az iskolai bántalmazásokról Szajli Claudia pszichológussal
Miután a gyerekem csak nehezen nyilatkozik arról, mi történik vele az iskolában, a tanítók és a szülői visszajelzések alapján elkezdtük összerakni a mozaikokat. Kiderült, hogy amikor a fiam az első próbanapját töltötte az osztályban, ugyanezek a gyerekek megverték. Félelemből hozzájuk csapódott, így az osztályközösség nagyobb része azonnal »kilökte magából«. Miután a gyerekek beszámoltak otthon a történtekről, a szülők még tovább erősítették bennük azt, hogy a fiammal nem érdemes barátkozni... A szülőin a férjemmel együtt arra kértük a szülőtársakat, hogy szóljanak, ha bármi negatívat tapasztalnak a fiúnkkal kapcsolatban, ezzel párhuzamosan rengeteget beszélgettünk vele otthon arról, mi zajlott benne és körülötte ebben az időszakban,” – foglalja össze a történetüket Nikoletta.
A pedagógus szerepe
Az ehhez hasonló esetek kapcsán elkerülhetetlenül felmerül a pedagógusok szerepe, hiszen ők azok, akik gondját viselik a gyerekeknek a közintézményekben. „A tanító nénik becsületére legyen mondva, hogy – bár korábban az egyikük ellenszenvesen viselkedett a fiam iránt –, ahogy kirobbant ez az ügy, mindketten rendkívül támogatók voltak mind vele, mind velünk. (Az egyikük felhívott az említett szülői után, hogy megnyugtasson: nem ilyen borzasztó a helyzet, mint amilyennek most tűnik, és biztatott, hogy mindig van megoldás!)”
Dr. Jármi Éva szerint a bullyinggal kapcsolatos esetekben szinte elkerülhetetlen, hogy bevonásra kerüljenek a tanítók, pedagógusok, akik jó, ha már az első pillanatban fülön csípik a problémát, és a gyerekekkel együtt tisztázzák, ki-hogyan került bele az adott szituációba, és milyen megélései voltak ezzel kapcsolatban.
„Biztos vagyok benne, hogy az említett verekedést számos olyan szituáció előzte meg, amelyek ennek az előzményeként értelmezhetők. A pedagógusnak ilyenkor érdemes leülnie a gyerekekkel és büntetés helyett inkább azt mondani: nézzük meg, mi történt, miért, és vajon mit tehetünk együtt azért, hogy ez ne ismétlődjön meg? Ebben a szituációban az említett kisfiú elmondhatta volna, hogy abban a reményben jött egy új intézménybe, hogy itt majd befogadják a társai, ellenben már az első napon azt tapasztalta, hogy ebben a közegben csak erővel lehet a víz felett maradni,” – magyarázza a szakértő.
Három egyértelmű jel, amiből felismerhető, hogy egy gyermek iskolai bántalmazás áldozatává vált
Nikolettáék osztályközösségében végül egy iskolapszichológus is szemügyre vette a közösségi dinamikát, egyúttal beleegyeztek abba, hogy beszélgessen a fiúkkal is. „Kiderült, hogy a gyerekeket inkább a fiam vérmérséklete, harsánysága zavarja... Ennyiben merül ki a »rosszasága«... Egy évvel a történtek után szerencsére azt érzékeljük, hogy az osztályközösség elkezdte befogadta a fiamat: egyre több születésnapi bulira hívják! A szülők részéről viszont a mai napig érzékelek valamiféle ellenállást: az egyik anyuka például kikötötte, hogy csak úgy vihetem el egy ilyen bulira, ha elbeszélgetek vele arról, hogy ne rosszalkodjon...”
Mit tehet a szülő?
Dr. Jármi Éva szerint, ha szülőként tudomásunkra jut, hogy a gyermekünk bármilyen szempontból bullying érintettje, próbáljunk meg felülkerekedni az első, érzelmi sokkon: aziránt érdeklődjünk, mi történt pontosan, és ne arra helyezzük a hangsúlyt, ki a bűnös és ki az áldozat
a történetben!
„Bármelyik szerepben is legyen a gyerek, azt is meg kell kérdezni tőle, vajon a többiek hogyan, milyen minőségben voltak jelen, mit élhettek meg, esetlegesen milyen motivációk vezérelték őket a cselekedeteikben. Ezzel már a kezdetek kezdetén azt sugalljuk, hogy egyazon szituációt érdemes több szempontból is megvizsgálni,” – javasolja, ugyanakkor hozzáteszi:már az elején érdemes a gyerek számára is nyilvánvalóvá tenni, hogy azon vagyunk, hogy megoldást találjunk a problémára. „Nem vitás, hogy a gyereknek joga van a biztonsághoz!” – húzza alá.
Ezt követően érdemes írásban egy időpontot kérni az osztályfőnöktől, egyúttal jelezni, milyen témában szeretnénk beszélni vele. (Nem rossz gondolat, ha az e-mailre rácsatoljuk például az igazgatóhelyettest, hogy „feljebb” is tisztában legyenek a történetünkkel.) „Nem jó taktika, ha érzelmektől túlfűtve, a gyerek első beszámolója után este tízkor hívogatjuk az osztályfőnököt. Értelemszerű, hogy ilyen esetben nem feltétlenül azt a reakciót kapjuk tőle, amelyre vágyunk...” A szakértő szerint első körben érdemes részletesen beszámolni a pedagógusnak arról, mit hallottunk a gyerektől, és aláhúzni azt a vágyat, hogy szeretnénk, ha ennek utána járna az osztályfőnök és főképp kezelné is azt. „Nem győzöm hangsúlyozni: a legtöbb esetben nem a szülők, hanem a pedagógus feladata a bullyinggal kapcsolatos iskolai ügyek kibogozása! Ez persze csak akkor sikerülhet, ha már előzetesen munkát tett a témába, rendelkezik bullying ellenes stratégiával, protokollal, vannak prevenciós osztályfoglalkozások…”
Az én külsőm, az én szabályaim! - Így pereghet le rólad az online bullying
Arra a kérdésre, vajon érdemes-e egy szülő-szülő találkozó keretei között rendezni a gyerekek közötti problémákat, Dr. Jármi Éva határozott nemmel válaszol. „Nagyon ritka, hogy mindkét szülőfél azzal a céllal üljön le az asztalhoz, hogy közös megoldásra jussanak. (Jellemzően nehezen tudják félretenni a bántalmazó/bántalmazott címkéket, vagy azt, ki a „jó” és ki a „rossz” a történetben.) Az ilyesfajta összejövetelek általában csak rontanak a helyzeten!” – osztja meg tapasztalatait a szakértő.
Alternatív utak
A bullyingban bármilyen szempontból érintetteknek számos olyan alternatív lehetőség áll rendelkezésére, ahol szakértői segítséget kaphatnak a helyzet rendezésében. Bántalmazásban érintett gyerekek számára az UNICEF Magyarország kifejlesztette HelpApp nevű applikációt, amely támpontokat adhat egy-egy helyzet megértéséhez, és segít eligazodni abban, hova lehet fordulni.
A Hol a helyem Iskolapszichológiai Tanácsadó Központ szakértői Dr. Jármi Éva pszichológussal az élen a szülők helyzetértékelését tudják támogatni. „Gyakori tapasztalat, hogy maga a szülő is összezavarodik a történetben, és felteszi magának a kérdést, vajon kinek higgyen. A központ munkájába minden esetben igyekszünk bevonni a gyereket, hogy megértjük, mi az az egyéni-, családi- vagy osztálydinamika, ami a bullyinghoz vezetett. Amennyiben a szülő engedélyt ad rá, bevonjuk az iskolát is. Ilyenkor az intézmény és a család részére is készítünk egy olyan intervenciós tervet, vagy javaslatot, amelyben összegezzük, mit kellene tenniük ahhoz, hogy javuljon a helyzet.”
Éva szerint ugyanakkor gyakori, hogy a szülőkből „elkopik” a bizalom az iskolával kapcsolatban: a legtöbben már tudják, hogy másik iskolában szeretnék majd folytatni jövőre. „Ilyenkor azon érdemes gondolkodni, hogyan induljon úgy a gyerek az új közösségbe, hogy ne legyen ismét érintett hasonló esetben! Amennyiben egy gyerek traumatizálódott egy közegben, nagy esély van arra, hogy a következőben is belefut ugyanebbe: vagy azért, mert olyannyira visszahúzódóvá válik, hogy ezzel az attitűddel saját magából csinál céltáblát, vagy azért, mert elkezd megelőző csapásokat mérni a környezetére – magyarán ő maga válik bántalmazóvá –, hogy ne kerüljön ugyanabba a cipőbe.”
A bullying nem csupán egy iskolai probléma, hanem egy társadalmi jelenség, amelyet közösen érdemes kezelni. Mivel minden eset más, fontos, hogy megértsük a bántalmazás mögött rejlő összetett dinamikákat, és figyelmesen szemléljük a történeteket. Az iskolák, szülők és közösségek közötti együttműködés kulcsfontosságú a megelőzésben és a segítségnyújtásban, hogy minden gyermek biztonságban és szeretetben érezhesse magát, és szabadon fejlődhessen a saját tempójában. Anélkül, hogy a bullying árnyéka kísérné!