előfizetésem
Hírlevél
Az intimitást nem csak a romantikus kapcsolatokban kell keresni
A kapcsolataink sokrétűek és igen változatosak. Ami azonban biztos: mindenki arra törekszik, hogy ideális, harmonikus és bensőséges kapcsolatot alakítson ki a párjával, családjával, barátaival vagy akár a kollégáival. De mi a titka az elfogadó kapcsolódásnak?
Cziglán Karolina pszichológus felnőtt-, illetve pár- és családterapeuta, relaxációs és meditációs gyakorlatvezető legújabb, Elfogadó kapcsolódás című könyvében ezt a témát járja körbe. Könnyű válaszokat ő sem ígér, de izgalmas gondolatokat, történeteket és kérdéseket annál inkább.
A minap olvastam egy kutatásról, amelyben slágerek dalszövegeit elemezték, és arra jöttek rá, hogy a népszerű dalok 86 százalékának szövege bizonytalan vagy elkerülő romantikus kötődésről szól. Valóban ennyire általános problémával állunk szemben, amellyel ennyien tudnak azonosulni?
Talán magától értetődőnek hathat, de mindannyian tapasztaljuk, hogy bensőséges kapcsolatot kialakítani nehéz, összetett folyamat, ráadásul ritkán megy elsőre, hanem óhatatlanul rossz élményeken, csalódásokon keresztül vezet az út. Nagyon kevés olyan ember van, akinek rögtön az első párkapcsolata igazán jól sikerül, és tartósan, mélyen, bölcsen van benne, kialakul a bensőségesség, és ez végig működik. Normális dolog, az élet része a szerelmi csalódás, a szakítás, azzal együtt a gyász, hogy az ember elveszít valakit, és vele együtt – ideiglenesen – a boldog jövő a reményét is.
Az, hogy bensőséges, kielégítő kapcsolataink legyenek, talán a legtöbbünk számára a legfontosabbak és a leglényegesebbek a boldogsághoz és az elégedett élethez, ezt viszont nagyon nehéz kialakítani, és az jó, ha művészeti alkotások megfogalmazzák ennek a nehézségeit.
Nem csak a romantikus kapcsolatokban keressük a bensőséges harmóniát. Milyen helyzetekben lehet kamatoztatni, amit a könyvedben olvashatunk?
Arra törekedtem, hogy ne csak pár kapcsolatokról beszéljünk. Ha intimitásról vagy bensőséges kapcsolatról van szó, érthető módon általában a párkapcsolat jut eszünkbe. Azonban pont attól van értéke az intimitásnak, hogy az ember a saját kapcsolódási képességét, nyitottságát önmagában is táplálhatja, fejlesztheti, finomíthatja, és pont ettől sokkal sokkal gazdagabb lesz az élet. Más, közelebbi kapcsolatokban, barátságokban figyeljünk oda, hogy mennyire vagyunk benne hitelesen, mennyire látjuk a másikat. Az intimitás persze máshogy van jelen, mint egy párkapcsolatban, de megjelenik.
Jelen vagyok, engedem magam, az adott helyzet adta lehetőségeken belül látni, én is a másikra rezonálok, merek kapcsolódni. Ez pedig egy-egy pillanatra egy bármilyen kis futó találkozásban is megcsillanhat. Gazdagabbá teszi az életet, mert ilyenkor kiderül, hogy nem szakadtunk el egymástól, nem robotként közlekedünk a világban, hanem mindenkihez picit közünk van, és ez nagyon jó érzés.
Dr. Bánki György: Valójában túlságosan félünk az elköteleződéstől
Mennyire hasonlóak a megoldandó kérdések a különböző jellegű kapcsolatokban?
Másfajta helyzetek, konfliktusok adódhatnak, hiszen párkapcsolatban előkerül olyan téma, ami barátságban nem, ott pedig olyan, ami egy kollegiális kapcsolatból kimarad. De mégis összeköti az egészet az, hogyan vagyok benne és állok hozzá, milyen lelkülettel, attitűddel vagyok a része. Amit magunkban szerintem érdemes gondozni, az egyfajta olyan nyitottság, vagy – ha nem pszichológiai kifejezéssel mondom – olyan puhaság, ami túlmutat azon, hogy az ügyeinket, a szükségleteimet a másik segítségével elintézem, hanem felismerem pusztán a találkozásban az értéket. És ez egy másfajta hozzáállás.
A könyvedben különböző élethelyzetek, interjúrészletek is helyet kaptak, ezeket hogyan választottad ki?
Én lepődtem meg a legjobban, hogy mennyire tökéletesen simultak bele ezek a beszélgetések a könyvbe. Eleve szerettem volna, hogy legyenek benne interjúk, mert úgy éreztem, hogy egyrészt ezek gazdagítják, másrészt mert végül is a kapcsolódásról szól a könyv, és ezek élővé teszik a beszélgetéseken keresztül. Az alanyokat már ismertem, úgy éreztem, hogy van mondanivalójuk, önreflektívek, van tudásuk ezekről a témákról, és értékes dolgokat tesznek majd hozzá.
Azt néztem, hogy a könyvben melyik témához melyik rész passzol, és bár nem minden került be a beszélgetésekből, de szépen belesimultak.
A bensőséges kapcsolódással párhuzamosan meg szokott jelenni a sebezhetőség kérdése is. Hogy látod, mennyire elfogadható, vagy a mai társadalmi normákba beilleszthető az, ha valaki sebezhető?
A sebezhetőség témája előkerül a könyvben. Mikor megmutatunk valamit őszintén magunkból, az egyfajta kockázatvállalás, mert arra a másik reagálni fog, elfogadóan vagy elutasítóan, empatikusan vagy kevésbé, és ez fájdalmas lehet. De nem gondolom, hogy ettől tartósan bajunk lesz, sőt, éppen az az ember erősebb, aki azt érzi, hogy ő meri vállalni azt, hogy fájdalmas élmény is érheti, mert bízik abban, hogy azt is ki fogja bírni. Kicsit paradox dolog, hogy aki vállalja a sebezhetőségét, az talán nem is a legsebezhetőbb.
Akkor nem vállalom a sebezhetőségemet, ha nagyon kézben tartok mindent, leginkább azt, hogy milyen képet mutatok, milyen hatást, reakciót kapok majd. Például ha nagyon felkészülök, okosnak, kompetensnek tűnök, odafigyelek arra, hogyan viselkedek, és ezzel kézben tartom majd, hogyan alakul ez a szituáció, milyennek látnak, hogy fognak velem viselkedni.
Ez például szakmai helyzetekben teljesen rendben van, de akkor lesz emberi a találkozás, ha ebből egy picit enged, és azt mondja, hogy most azt is megmutatja, hogy például bizonytalan egy helyzetben, amire szintén reagálni fognak, de az már személyes kapcsolódás lesz.
Az emberi kapcsolatok csendes gyilkosa, ami sokkal jobban jelen van a mindennapokban, mint gondolnád: a projekció
Mit tanácsolnál, miért érdemes azoknak is a kézbe venni a könyved, akik úgy érzik, hogy minden rendben, jól elvannak a saját kis világukban?
Szerintem ez két nagyon különböző dolgot jelenthet. Az egyik az, hogy úgy van jól el, hogy nem igazán érdekli a téma, az emberi kapcsolatok bugyrai, és nem ez nála a prioritás. Ez teljesen rendben van, nekik maximum azt ajánlom, hogy nézzenek bele a könyvbe, hogy ízelítőt kapjanak, mi mindennel lehet foglalkozni a témával kapcsolatban, mire lehet reflektálni, dolgozni, mit érdemes nézni egy kapcsolatban. A másik jelentés azt mondja, hogy nem tökéletesek a kapcsolataim, de elfogadom a hiányosságokat is.
Ez okozhat igazi, mély, valódi elégedettséget, de mindenki számára izgalmas lehet új nézőpontokat vagy ötleteket meg ismerni. Elsősorban persze azoknak izgalmas, akik szívesen dolgoznak azon, mennyire jók a kapcsolataik, akár végig is gondolták több aspektusból, és nyitottak arra, hogy új szempontokat is megismerjenek. Például, hogy milyen jellegzetes akadályok, hibák vannak, amiket talán nem veszünk észre, jóindulatúan csináljuk, de mégis belefutunk, és ez így zavart kelt a kapcsolatokban.
Vagy a gyakorlatok, amelyekkel új élményekhez juthat akár önismereti, akár kapcsolati szempontból. Ezek is megtalálhatóak a könyvben.
Stylist: Gál Nóra
Smink és haj: Leányfalvi Vanda