Irigység helyett inspiráció - így motiváld önmagad mások sikerén
Nem mindenki születik olyan társadalmi rétegbe vagy anyagi jólétbe, hogy vágyaiért ne kelljen megküzdenie. A legtöbbünknek kőkeményen meg kell dolgoznia minden egyes dologért, amit szeretnénk az életben. Képességeinkben ott rejlik a lehetőség, hogy mindent megteremtsünk magunknak, azonban nem mindegy, hogy amikor megpillantjuk álmaink tárgyát, milyen folyamatokat táplálunk magunkban.
„Az irigység az önértékeléshez kapcsolható érzelmi állapot vagy reakció. Az irigység folyamata során felismerünk egy másik emberben egy olyan tulajdonságot, képességet vagy vagyontárgyat, amellyel mi nem rendelkezünk, viszont vágyunk rá. Emiatt az érzelmi kontraszt miatt keletkezik bennünk egy óriási feszültség, amelyre pozitívan vagy negatívan is tudunk reagálni” – kezdi dr. Drelyó Ágnes pszichológus.
A bennünk lejátszódó összehasonlító folyamatra valahogyan reagálnunk kell: jó esetben motivációt vagy vágyat ébreszt bennünk arra vonatkozóan, hogy mi is elérjük vágyunk tárgyát. „Ha érzünk magunkban annyi »én« erőt, hogy nem elérhetetlen álomként, hanem megvalósítható tervként tekintünk az adott dologra, akkor nem keletkezik bennünk harag, valamint negatív indulati érzelem.
Amennyiben csak a hiányt detektáljuk, akkor képesek leszünk továbblépni az ügyben, és elgondolkodni azon, hogyan szerezhetjük meg álmaink tárgyát. Például, hogy a következő hónapban majd többet dolgozunk, vagy többet teszünk félre. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy magunkat, mint személyt ne érezzük kevesebbnek, mint a másik embert, és képes legyünk felismerni, hogy mi is képesek vagyunk bármire.”
Stumpf-Biró Balázs: Egy olyan buborékban élünk, amit a végtelenségig akarunk fújni, ezért élj úgy a mának, hogy legyen holnap
Amikor negatívan állunk egy vágyott dologhoz, az sok esetben jelentheti azt, hogy az önértékelésünkkel van dolgunk. „Rejtett, vagy nem rejtett problémák eredményezhetik azt, hogy ugyanarra a helyzetre elétérően reagálunk, kifejezetten negatív indulattal. A különbségérzetre adott negatív reakció, vagyis amikor nem tudunk »én« megerősítően reagálni, akkor azt sulykoljuk magunkba, hogy nem vagyunk képesek a vágyott állapotba, helyzetbe eljutni. Ez már az önértékelésről szól, arról, hogy
saját magunkról mit feltételezünk, hogy mire vagyunk képesek.
Merj nagyot álmodni!
A szakember szerint a sokat hallott „Merj nagyot álmodni!" is csak azokra hat motiválóan, akik felismerik magukban az erőt. Sokan ugyanis azért utálkoznak a másik eredményei láttán, mert rögtön azt feltételezik, hogy számukra elérhetetlen dolgot birtokol, ezért a másik is biztosan kemény munka és kitartás nélkül juthatott hozzá az eredményhez.
A szakértő kiemeli Neil Burton pszichiátert, aki három feltételhez kötötte az irigységet: „először is az illetőnek találkoznia kell egy másik emberrel, akinek magasabb pozíciója, vagy több sikere van az életben. Másodszor ezt magunknak kell akarnunk, harmadszor pedig a hiányérzet fájdalmat, szomorúságot kell, hogy ébresszen bennünk.
Már gyermekkorban is nagyon nagy szerepe van a szülőknek abban, hogy egy gyermeknek ne okozzanak hiányérzetet idejekorán. Amikor kudarcokkal szembesülünk az életben, nagyon fontos, hogy a környezetünk hogyan reagál. A hiányállapottal akkor tudunk kibékülni, hogyha nem büntet minket a környezet, hanem motivál a jobb teljesítményre” - magyarázza dr. Drelyó Ágnes, aki szerint fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy állapotunk megváltoztatható, így bennünk van a kulcs.
Éreznünk kell magunkban az erőt álmaink és vágyaink eléréséhez.
„Ha az irigység jól van kezelve, akkor hihetetlen hajtóerőt tud nyúltani számunkra. Innentől pedig az ember morális szintje a meghatározó, mivel az dönti el, hogy milyen utat választunk az életben, vagyis hogyan szerezzük meg álmaink tárgyát.”
A negatív irigység általában szégyenérzettel párosul. Az érzelemre adott negatív válasz abból fakad, hogy az illető teljesen tisztában van azzal, hogy nem képes ugyanarra az eredményre, mint a másik. „Genetikai vagy egyéb tulajdonságok alapján eltérő eredményeket vagyunk képesek elérni. Van, aki számára egy hőn áhított testalkat fél év alatt elérhető, míg másoknak évekig kell ugyanazért küzdeniük. Különbség mindig lesz. Ezzel az állapottal való kapcsolatunk ennek az érzelemnek az alapja.”
A pszichológus kitér rá, hogy napjaink anyagias társadalmában nagyon nehéz befelé figyelni. Egy tinédzser még nehezen látja át, hogy saját erőfeszítéseink gyümölcse sokkal többet ér, mint maga egy drága termék, hiszen az, hogy mi mekkora utat jártunk be céljainkért kitartásunkkal, azt egy anyagias világ sokszor nem a legmegfelelőbben tükrözi vissza.
„Nem összehasonlíthatóak az emberek, hiszen mindenki más körülményekbe születik bele. Érzelmileg kell érettnek lennie annak, aki meg szeretné nyugtatni magát, hogy igen, vannak nálam előrébb tartóbb emberek, ami nem azt jelenti, hogy jobbak, hanem azt, hogy mások.”
Kognitív erőfeszítés
A szakértő arról is beszél, milyen mély önismereti munkára van szükség ahhoz, hogy kezünkbe vegyük érzelmeink irányítását. „Minden cselekvésünk mögött erőfeszítés van. Ez azonban csak akkor válik természetessé, ha gyakoroljuk, ami pedig energiát igényel. Folyamatos önmonitorozásra van szükség ahhoz, hogy tudjuk magunkról, hogy kik vagyunk és mire vagyunk képesek.
Azt szoktam kérni a páciensektől, hogy minden este írjanak le tíz dolgot, amire büszkék voltak aznap. Ily módon lehet ugyanis fejleszteni az inercia rendszerünket. Amikor elkezdünk magunkban értékelni egy apró cselekvést, akkor az agyban endorfin szabadul fel.
Ez a boldogsághormon, amelyre emlékezni fog az agyunk.
Megjegyzi a folyamatot, és ha folyamatosan gyakoroljuk, akkor ugyanúgy, mint gyermekkorban, visszacsatolásokat kapunk. Ez az érzés beépül, elvehetetlen lesz tőlünk, mivel valódi tapasztáson alapuló tudást kapunk. Ez adja meg azt az érzést, hogy képesnek érezzünk magunkat valamire.”
A szakértő szerint nem elég azt mondani, hogy holnaptól nem leszünk irigyek, hiszen kódolt érzéseink jelentkezni fognak. A gyermekkori érzéseket azonban el kell engednünk, vagyis el kell fogadnunk, hogy szüleink bizonyos helyzeteket nem a legmegfelelőbben kezeltek: ugyanúgy, ahogyan mi sem. Dr. Drelyó Ágnes szerint nem szabad behozni a jelenünkbe múltbéli sérelmeinket, hiszen környezetünk reakcióját el kell engednünk, és fel kell építenünk saját reakcióbázisunkat ahhoz, hogy a hiányt ne vonatoztassuk saját magunkra. Igenis képesek vagyunk változtatni!