előfizetésem
Hírlevél
A terápiás módszer, amiben ötvöződik az írás, az olvasás és az önismeret: irodalomterápiát mindenkinek! - Beszélgetés Ughy Szabina író, irodalomterapeutával
Egyre népszerűbb az irodalomterápia - más néven biblioterápia -, mint önismereti és mentálhigiénés módszer. De mikor és kinek segíthet? Milyen szövegekkel dolgoznak a szakemberek? Miben más, mint a hagyományos pszichoterápia? Ughy Szabinával beszélgettünk.
Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, először körül kell járnunk magát a fogalmat. Jóllehet, többek között már az ókori görögök is ismerték a szövegek gyógyító hatását, a biblioterápia kifejezést először Samuel McChord Crothers lelkész és esszéíró használta 1916-ban A Literary Clinic című írásában. A biblio előtag könyvet jelent, a terápia pedig gyógyítást. Ám ennél sokkal összetettebb a dolog. Az irodalomterápia alkalmazási módja és területei nagyon változatosak.
Az irodalomterapeuta lehet pszichológus, de akár pedagógus, könyvtáros is. Létezik egyéni és csoportos terápia. Van, amelyben a szöveg olvasása, értelmezése áll a középpontban (passzív irodalomterápia), máskor a kreatív szövegalkotás (aktív irodalomterápia). Alkalmazzák többek között könyvtárakban, gyerekközösségekben, idősek otthonában, büntetésvégrehajtási intézményekben és egy-egy folyamatra összeálló csoportokban is.
Utóbbiak egy része tematikus csoport, ahol többek között a nőiség, az anyaság, az elengedés, a düh vagy a gyász áll a középpontban, vagy bármi más, amelyhez a csoport tagjai kapcsolódni tudnak. Egyszóval a lehetőségek ha nem is végtelenek, de számosak, így hát nem véletlen, hogy itthon is egyre többen érdeklődnek a módszer iránt.
Fontos azonban megjegyezni, hogy az irodalomterápia, ha nem klinikai keretek között működik, nem egyezik a pszichoterápiával, sőt, bizonyos pszichés problémák esetén nem is javasolják a használatát. Sokkal inkább önismereti, mentálhigiénés, kreatív módszerről van szó, amely azonban nagyon sokat hozzátehet a személyes fejlődéshez, a megküzdési képességek fejlesztéséhez.
A felhasznált szövegek ezernyi érzést, emléket, gondolatot kiválthatnak, amit egyébként „egyszerű” olvasóként is tapasztalhatunk, ám a terapeuta irányítása, valamint a csoport hatása egészen új mélységet adhat a folyamatnak. És hogy milyen szövegekkel dolgoznak az irodalomterapeuták?
A rövid válasz, hogy az egyénhez, csoporthoz, témához passzoló szövegekkel. Ez aztán bármi lehet: vers, elbeszélés, akár regény is, de van, aki dalszöveggel vagy akár közösségi média bejegyzéssel dolgozik. Ahogy minden csoport, úgy minden terapeuta is más. Ughy Szabina író, szerkesztő, irodalomterapeuta 2018 óta tart, legtöbbször tematikus csoportokat. Vele beszélgettem arról, hogy jött az ő életébe az irodalomterápia, és kíváncsi voltam arra is, milyen konkrét élményei vannak a hivatásával kapcsolatban.
Tanuld meg kijelölni a saját határaidat a fengsuj segítségével
Miért kezdtél el irodalomterápiával foglalkozni?
A gimnáziumban még pszichológusnak készültem, aztán mivel nem vettek fel a szakra, az ELTE magyar előkészítőjére kezdtem járni, ahol Molnár Krisztina gyakorlatilag irodalomterápiás szemléletű órákat tartott nekünk, még ha ez nem is volt így kimondva. Akkor döntöttem úgy, hogy a lélek megismerésének eszközeként nem pszichológiát, hanem írást és irodalmat fogok tanulni. Ez az álom aztán leginkább a kreatív írás szakiránynak, Lackfi Jánosnak és Vörös Istvánnak köszönhetően vált valóra.
Az egyetem után legfőképp marketing-szövegírással kezdtem foglalkozni, és olyan 32 éves korom környékén azt éreztem, hogy bár jól keresek, valami borzasztóan hiányzik. A lap, ahová akkoriban írtam, felkért, hogy készítsek interjút a Petőfi Irodalmi Múzeum akkor frissen megválasztott igazgatójával, Prőhle Gergellyel. A PIM honlapján kutattam elérhetőség után, amikor megláttam, hogy irodalomterapeuta képzés indul az intézetben. Aznap volt a jelentkezési határidő.
Nem tudtam, hogy pontosan mit is takar ez a módszer, azt sem, hogy kik tanítanak ott, de egyszer csak azt vettem észre, hogy tárcsázom a számot, és a bekönyörgöm magam a már megtelt csoportba. Imrei Andrea és Dobrova Zita olyan katartikus sajátélmény órákat tartott, amelyek meggyőztek arról: én ezt akarom csinálni.
Ez az a módszer, amiben ötvöződik mindaz, ami az életem: az írás, az olvasás és az önismeret.
Brüsszelben is tartasz irodalomterápiás alkalmakat. Miért pont ott?
Ezt a covidnak köszönhetem, az egyik csoportomat ugyanis online tudtuk csak befejezni a kijárási tilalom miatt. Bár ellenérzéseim voltak a digitális terápiával kapcsolatban, rájöttem, hogy kis létszámmal így is kiválóan működik a módszer, így ezt követen a jelenléti csoport mellett mindig meghirdettem egy-egy online alkalmat is. Tíz különböző országból kapcsolódtak a csoportokhoz magyarok, a legtöbbjük Belgiumból.
Aztán amikor 2022-ben a Nemes Nagy Ágnes-centenárium kapcsán Juhász Anna meghívott, hogy tartsak egy előadást az Európai Iskolában, akkor találkoztam a Liszt Intézet akkori igazgatójával, Oszkó-Jakab Natáliával, akinek nagyon megtetszett a módszer. Ő ajánlotta fel, hogy próbáljuk ki, fogékony-e a közönség ilyen jellegű programra. Már az első alkalom teltházas volt, és lassan két éve járok ki minden hónapban.
Van különbség az itthoni és az ottani csoportok között?
Az ottani csoporttagokból összeállt egy kb. tizenöt fős keménymag, akikkel már tartottunk egy háromnapos Utas és holdvilág tematikájú elvonulást is az Ardennekben. A kintiek is ugyanolyan kérdésekkel és elakadásokkal élnek együtt, mint a Magyarországon élők. Bennük viszont erősebb elköteleződést érzek.
Ők is visszajelezték, hogy hiába élnek kint már hosszú idő óta, vannak jó kapcsolataik, rengeteg kulturális program közül válogathatnak, mégis hiánypótló számukra egy olyan közösség, ahol magyar nyelven beszélhetnek, írhatnak, kortárs, magyar szövegeket olvashatnak, és olyan mélységben és őszintén beszélhetnek, mint sokszor a saját családjukban sem tudnak.
Stresszcsökkentés és immunerősítés természetes módon: ezért érdemes kipróbálni az erdőfürdőzést
Mik azok a tulajdonságok, amik egy irodalomterapeutát jó szakemberré tesznek?
A legfontosabb a saját magad megdolgozottsága, a saját magadon végzett terápiás munka és folyamatos szupervízió. Azt vallom, hogy csak akkor tudod megtartani a csoportot, ha stabil vagy, ismered azokat a mélységeket, amelyekbe betekintést enged egy-egy csoporttag. Legyen az bármilyen szégyenteljes vagy fájdalmas érzés, a csoportban helye van, közös értéke egy csoportnak minden megosztás.
Ehhez viszont tényleg az kell, hogy csoportvezetőként egy olyan megtartó, biztonságos, oldott közeget teremts, ahová ezek az érzések meg tudnak érkezni. Másik nagy előny, ha intuitív vagy. Egy óra folyamatos improvizáció, még akkor is, ha én még a mai napig óratervvel készülök. Nincs két egyforma csoport. Épp ezért mindig tudnom kell, hogy melyik irányba megyünk tovább,
hol vannak azok a határhelyzetek, amikor feltehetek még egy kérdést, vagy épp hagynom kell, hogy még hosszabb legyen a csönd a teremben.
A harmadik fontos rész pedig az olvasottság. Sokat olvasok, sok szerzőt ismerek, és így az órákra való készülés során biztos kézzel nyúlok egy-egy kötet után.
Mi volt eddig a legnagyobb kihívás a munkád során?
A covid, de ahogy említettem, ennek köszönhetem az „utazó irodalomterapauta” tisztet az életemben.
Azt gyanítom, főleg nők járnak irodalomterápiás csoportokba. Te hogy látod, több valóban a nő? Mi lehet szerinted ennek az oka?
Így van. Tíz főből átlagosan nyolc nő, ami szomorú, de remélem, hogy hamarosan ez az arány változni fog, és a férfiak is ráéreznek arra, hogy mennyire izgalmas dolog egy ilyen folyamat, de
ehhez az kell, hogy tényleg be merjék engedni az érzéseiket is a szövegek mellé.
Vannak szerinted női és férfiaknak való szövegek?
Szerintem a szövegek nemtelenek, jók vagy rosszak, terápiára jobban vagy kevésbé alkalmasak.